Szabad-e vagy? A 22. Budapest Pride Fesztivál mottójának üzenetét járták körbe a fesztiválhét hivatalos megnyitó ünnepségének felszólalói. Mit jelent a szabadság az LMBTQ közösségnek, és ennél általánosabban: mit jelent szabadnak lenni ma Magyarországon? Mi tehet szabaddá? A magyar közélet meghatározói alakjai erre keresték a választ a Budapest Pride megnyitóján.
Nagy Szilvia, a Szivárvány Misszió Alapítvány elnöke kijelentette: Nem könnyű még LMBTQ embernek lenni Magyarországon, de nehéz úgy általában véve is embernek lenni Magyarországon. Nehéz szabadnak lenni, de fontos megtenni mégis minden nap, és tenni érte, hogy ez az ország egy élhetőbb, szabadabb hely legyen mindenki számára. Arra kérte a hallgatóságát, hogy a sikerekre, a jó példákra koncentráljunk.
Az esemény házigazdája, Bánfalvi Eszter színész egy-egy idézettel szólította a színpadra a felszólalókat. Elmondta: az idei fesztivál programjainak döntő többségét, 49 programot a közösség tagjai, civil szervezetek, informális csoportok szervezik, ez a lelkesedés és tenni akarás pedig egyértelműen jelzi, hogy az LMBTQ közösség számára fontos érték ez a tíznapos fesztivál és a több évtizedes múltú mozgalom. Most is kiáll amellett, hogy amíg valakit üldöznek, kirekesztenek, megbélyegeznek, addig szükség van büszkeségre, és nagy baj, hogy nálunk LMBTQ emberként élni bátorság és büszkeség dolga.
Meleg vagyok – osztotta meg a közönséggel Székely Kriszta rendező. Személyes történetén keresztül beszélt az önazonosságról, “arról, ha az ember azt az utat járja, amit a szíve diktál, hogy csak akkor lehet boldog, ha nem alkuszik meg, ha nem hazudja el saját magát.” Szerinte ehhez melegnek sem kell lenni, csak kellően szigorúan önmagunkhoz. Arra kérte a hallgatókat, hogy kérdezzenek sokat és kételkedjenek folyamatosan a körülöttük lévő világban, rendszerekben, mert ez a fejlődés útja. Hozzátette, nem a politikusokhoz beszél, hanem mindenkihez, aki felelős ennek az országnak az állapotáért, aki eltűri, hogy egymásnak ugrasztott társadalomban éljen.
Székely László, az Alapvető Jogok Biztosa levélben köszöntötte a fesztivált. “A szabadság – kéz a kézben az egyenlőséggel – a modern kor legfontosabb alkotmányos értékei közé tartozik. A szabadság, a saját identitás nyílt vállalása mindazonáltal csak a szó széles értelmében véve, fizikai és pszichikai értelemben is biztonságos környezetben valósulhat meg. A befogadó társadalom kialakulásában pedig az állam valamennyi intézményenek fontos szerepe van” – ezzel kívánt minden résztvevőnek szabad és biztonságos Pride-ot.
A Háttér Társaság díját Szabó Judit adta át Hanzli Péternek, elismerve az LMBTQ közösségért tett kiemelkedő eredményű munkáját, aki nagy tapsot kért a civil szervezeteknek is, amelyeknek önkéntes aktivistája.
Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas költő, drámaíró, író támogatóként reagált arra, hogy LMBTQ embernek lenni magánügy lenne: onnantól közügy, ahonnan nem hagyják, hogy magánügy legyen és így magától értetődjön, hogy például családot alkossanak a párjukkal. Elmondta: ami ma Brüsszel, az holnap a melegek és fordítva, hogy bárki lehet célpont és ezért fontos az összefogás.
Vay Blanka újságíró, aktivista saját transznemű előbújásáról beszélt: coming outolása felszabadította, de ráébresztette a közösségen belüli ellentétekre is. “Amíg a melegek különböző csoportjai egymással versengenek, és azt nézik, hogy a biszexuálisok vagy a maroknyi transznemű miért nem tartozik közéjük, amíg a transzneműek azt keresik, mivel lehetne még bővíteni a rájuk nézve sértő dolgok listáját, addig a kövér lászlóknak és harrach pétereknek erőfeszítésbe sem telik minket elnyomni és gyötörni.” – mondta. Az összefogásban látja ő is a megoldást, hogy megtegyük a szolidaritás gesztusait, ne sorstársainkban keressük nagyítóval a különbséget.
Hegedűs Martin Alex pécsi aktivista szintén előbújásának, önmagára találásának történetét osztotta meg. “Majd kinövi”, mondták neki sokáig, de ő nem nőtte ki, és megtalálta a helyét a világban. “Szeressetek, nevessetek, merjetek, döntsetek falakat és ne nőjétek ki!” – üzente a közönségnek.
A beszédeket Barkóczi Noémi és Henri Gonzo, a Fran Palermo frontembere előadásai színesítették.
