Hét héttel azután, hogy megálmodója meghalt, Neuschwansteint megnyitották a nagyközönség előtt. A világtól elzárt, mentsvárként szolgáló palotát, amit egy saját fantázia- és álomvilágában élő király számára építettek, azóta turisták tömegei keresik fel minden évben.
Építtetője a tragikus sorsú II. Lajos bajor király volt, aki saját bevallása szerint is túl korán került trónra. Édesapja őszintén hitt a spártai nevelésben, két fiát szó szerint éheztette, csak hideg vízben fürödhettek, és keményen kellett dolgozniuk. Szüleik a kor uralkodói szokásainak megfelelően távol tartották magukat a gyerekektől, akik érzelmi ridegségben nőttek fel. Amikor apja halála után a 19 éves Lajost királlyá koronázták, a bajor nép hamar megkedvelte a fiatal uralkodót.
Egyik első és legfontosabb feladataként örököst kellett volna biztosítania a Wittelsbach-ház számára, ezért kötelességtudóan eljegyezte unokatestvérét, Zsófia Sarolta bajor hercegnőt, a magyar Erzsébet királyné legkisebb húgát. Az esküvő napját azonban Lajos többször is elhalasztotta, mert a férfiakhoz vonzódó király nem tudta magát rászánni a házasságra; titokban elárulta, hogy inkább egy tóba ölné magát. A sors iróniája, hogy később valóban egy tóba fulladt.
Lajos később sem nősült meg, helyette a férfiak társaságát kereste. Naplójában feljegyezte legbelsőbb gondolatait, kísérleteit szexuális vágyai elfojtására, és a vívódást, hogy mindemellett hogyan maradhat hithű katolikus. Írásaiból egyértelműen kitűnik, hogy Lajos életét végigkísérte homoszexualitása. Főlovászmesterével, Richard Horniggel húsz éven át tartott fent viszonyt, de kapcsolata volt egy magyar származású színésszel, Kainz Józseffel, aki a német nyelvű színjátszás egyik legkiemelkedőbb alakja volt, valamint egyik udvaroncával, Alfons Weberrel is.
A Wagner operáiért és a művészetekért rajongó Lajos igazi szerelmének az építészet bizonyult, az államkincstárat nem kímélve grandiózus paloták építésébe fogott. Ezek egyik legkülönlegesebb darabja a Neuschwanstein-kastély, amit nem is építész, hanem egy színházi díszlettervező, Christian Jank tervezett, ez jól magyarázza az elkészült épület lenyűgöző természetét.
Egy meredek szikla csúcsára, egy korábbi várrom helyére építették. Ötletét Lajos a középkori német legendákból és Wagner operáiból merítette. Alapkövét 1869-ben tették le, de még a király 17 évvel később bekövetkezett halálakor sem volt teljesen befejezve. A kastély építészeti stílusában keverednek a mór, a gótikus és a barokk elemek, a trónterem pedig bizánci jegyeket mutat. A termeket a középkori német mondavilág, illetve a Wagner-operák jeleneteivel díszítették, a falakat mindenhol aranyozás és márvány faragások borítják. A trónterem legnagyobb éke a hatalmas, mintegy 18 mázsás aranyozott bronzcsillár. Ugyanakkor sok belső terem díszítetlen maradt, az ötemeletes palotában 360 szoba található, melyekből mindössze 14 készült el Lajos halála előtt.
A kastély nemcsak ámulatba ejtő, hanem modern is volt a maga idejében. Középkori külleme ellenére nem nélkülözhette az akkori modern technológiákat: elektromosságot és gőzmotorokat építettek be az épületbe. A kor legújabb fűtési rendszerével szerelték fel, a konyha tűzhelyeiből távozó forró levegőt a többi helyiség fűtésére használták. A csapokból meleg víz is folyt, a központi lépcsőház mellett lift is helyet kapott. Lajos a modern találmányok patrónusa volt, és úttörőnek számított az elektromosság Bajorországban való bevezetésében.
Kevésbé közismert a tény, hogy a kastély ihlette meg Walt Disney-t, aki Neuschwanstein alapján tervezte meg az 1950-es Hamupipőke című rajzfilmben látható épületet, ami később a Disneyland vidámparkok és a mozistúdió jelképe is lett.
Neuschwanstein napjainkban az egyik legnépszerűbb látványosság az európai várak és kastélyok között, évente 1,4 millió látogatót fogad, nyáron pedig naponta hatezer fő hömpölyög végig azokon a termeken, amelyek egyetlen lakónak épültek.
