A 2012-2017 közötti Hollande-ciklus eredményei és minősége vitatott és vitatható, de egy dolog biztos: François Hollande elnöksége alatt a francia melegek elnyerték a házasodás és az örökbefogadás jogát, ráadásul – a politikai viták ellenére – mára a társadalom többségének a helyeslése mellett. A törvénynek egyelőre nem része a leszbikus párok mesterséges megtermékenyítéshez való hozzáférése, amihez lassan meglesz a társadalmi többség. Nem ez a helyzet a – férfipárok számára elérhető – béranyaság ügyében. Utóbbit a baloldal számára alapvetően szövetséges feminista és nőjogi szervezetek jelentős része is ellenzi, mint a női test megengedhetetlen áruvá silányítását. De mit gondolnak e témákról az elnökjelöltek, és különösen a vezető elnökjelöltek?
Az elnökválasztás első fordulójára most vasárnap, április 23-án kerül sor.
A házassági egyenlőség a társadalom többsége számára elfogadható, így az elnökjelöltek nem igazán törekednek a visszavonására, vagy ha igen, akkor a diszkriminációmentesség hangsúlyozása mellett. A jobboldali, republikánus előválasztáson csak a kereszténydemokrata Jean-Frédéric Poisson állt ki nyíltan a törvény visszavonása mellett, miközben a melegházasság-ellenes mozgalom maradványai által megtámogatott végső jelölt, François Fillon is csak egyetlen helyen nyúlna hozzá a szabályozáshoz: azt az örökbefogadási formát, amely a gyermek számára új születési anyakönyvi kivonat kiállításával jár, a heteroszexuális párok számára tartaná fenn (aminek egyes értelmezések szerint az a szimbolikus célja, hogy ne születhessenek olyan anyakönyvi kivonatok, amelyeken a gyereknek két anyja vagy két apja van). E sorok írásakor – március közepén – Fillon korrupciós ügyei miatt nem számít az elnökválasztás esélyesének, mivel be se jutna a május 7-ei második fordulóba. Ott Marine Le Pen, és az En Marche! nevű mozgalma élén induló volt szocialista miniszter, Emmanuel Macron csapna össze – és vélhetően Macron nyerne.
A Nemzeti Frontot képviselő Marine Le Pen ugyan nem törölné el a már megkötött házasságokat, de házasság helyett a megreformált regisztrált élettársi kapcsolat híve, valószínűleg azért, mert adnia kell valamit a pártja tradicionális-katolikus szárnyának is. (Marine Le Pen a házassági törvény elfogadása ellen sem tiltakozott túl hevesen, ami miatt el is hangzott, hogy behálózta a meleglobbi, amiben annyi igazság lehet, hogy a Front egyik alelnökéről tudni lehet, hogy meleg – ráadásul a melegek egyre jelentősebb arányban szavaznak a Nemzeti Frontra, ami bonyolítja a helyzetet.)
A választás fő esélyesét, Emmanuel Macront suttogó propagandában megtámadták: kettős életet él, idősebb felesége mellett férfi szeretőt is tart. Ezt Macron tagadta, és úgy reagált (egyébként a Têtu nevű melegmagazinban), hogy felvállalná, ha meleg lenne. Centrista szavazóbázisát nyilván kevésbé érdekli a jelölt orientációja – a pletyka célja az lehetett, hogy megakadályozza a Fillontól megcsömörlött republikánus szavazók elszivárgását Macron felé (aki azzal köszönt vissza, nyilván ellentétes céllal, hogy szerinte a szocialista kormány megalázta a melegházasság-ellenes mozgalmat). Macron a leszbikus párok és az egyedülálló nők mesterséges megtermékenyítéshez való hozzáférését támogatja, és azt üzeni, hogy a melegjogok védelmezője lesz az e pillanatban (!) valószínű elnökválasztási győzelme esetén.
Persze az elnökválasztási győzelem még nem minden. Ahhoz, hogy valaki kormányozni tudjon a francia rendszerben, stabil parlamenti többségre is szüksége lesz. Amennyiben Macron vagy Le Pen lesz az elnök, akkor a beágyazottság problémái, illetve a várható Le Pen-ellenes összefogás miatt nagyobb az esélye, hogy a júniusi nemzetgyűlési választáson az elnöknek nem lesz többsége, azaz valamelyik politikai ellenfelét lesz kénytelen miniszterelnöknek kinevezni. Ez az ún. együttlakás azonban nem automatikusan jó vagy rossz: 1997-2002 között például így kényszerült a jobboldali Jacques Chirac elnök aláírni a szocialisták által elfogadott, regisztrált élettársi kapcsolatról (PACS) szóló törvényt. Érdemes tehát az elnökválasztás után is olvasgatni a kutatásokat és pártprogramokat.
Soós Eszter Petronella
