Najeeb Hasan három évvel ezelőtt érkezett Budapestre. Bár néhány dolog hiányzik neki szülővárosából, a tizenötmilliós indiai Bengaluruból, Najeeb egyszerűen imádja Budapestet.
Milyen volt az életed, mielőtt Budapestre költöztél?
Az indiai Bengaluruból jövök. Azt mondják, az utazás érettebbé tesz és megváltoztat. Indián belül utazgattam egy keveset még diákként, de külföldre menni és átlépni a kulturális korlátokat valóban ad egy globális szemléletet.
Mesélnél nekünk a szülővárosodról?
Indián belül Bengaluru a legsokszínűbb város, igazi nemzetközi metropolisz. India Szilikon-völgye, az IT-cégek központja, emiatt jelentős a külföldi cégek és mentalitás jelenléte. A város lakossága az elővárosokkal együtt 15 millió és még mindig nagyon gyorsan nő.
Milyen volt a meleg élet otthon, Bengaluruban?
A meleg életstílus, pontosabban a homoszexualitás bűncselekmény, ami tíz év börtönnel büntethető. Szóval a „meleg élet” egy középosztálybeli fiatal számára elég kihívás. Többnyire csak titokban lehet találkozni vagy az online applikációkat használva. Bár a városban van pride felvonulás és meleg filmfesztiválok, ezek inkább tiltakozások, mint kikapcsolódást szolgáló események. A PlanetRomeo appját használtam, hogy személyesen is találkozzak másokkal, mert nagyon kevés közösségi tér van az LMBT emberek számára. Amikor eljöttem otthonról 2013-ban, csupán egyetlen melegbár volt a városban, amiben folyton nagyon keményen razziázott a rendőrség. Sosem mertem elmenni oda, annyira féltem. Ettől függetlenül Bengaluru elég toleráns hely, és az LMBT közösség elleni gyűlölet-bűncselekmények száma nagyon alacsony. A nemzetközi cégek a saját szabályzataikkal odafigyelnek az LMBT emberekre. Csak hát közben a gyarmati időkből maradt törvény, a hírhedt 377-es paragrafus miatt ezek a nemzetközi programok hatása lassan csökken.
Mit tudtál Magyarországról korábban?
Senkit sem szeretnék megbántani, de hogy őszinte legyek, csupán annyit tudtam a vámpíros mozifilmekből, hogy Drakula vagy magyar vagy erdélyi.
Akkor mi hozott Budapestre?
Eredetileg diákként érkeztem, a Corvinus Egyetemen hallgattam kognitív pszichológiát és nemzetközi HR-menedzsmentet. Amikor befejeztem a tanulmányaimat, az ENSZ-nél kaptam itt állást. Budapest szerelem volt első látásra, ezért maradtam, és még mindig szerelmes vagyok a városba. És ez már három éve tart!
Itt élve mik a kedvenceid?
A Duna, az építészet, a Rudas fürdő és a csirkepaprikás galuskával. Ezek miatt szerettem bele a városban, és még most is úgy érzem, ez a szerelem örökké fog tartani. Budapest nagyon gyönyörű város.
És mi az, amit nem kedvelsz?
Általánosságban itt az emberek elég pesszimisták. Nehéz közeledni hozzájuk, különösen a nyelvi korlátok miatt, vagy talán csak én vagyok túl extrovertált nekik. Magyarul nagyon nehéz megtanulni.
Aki a bolygó túlsó felére utazik, egy az övétől teljesen eltérő világba, azt szokta úgynevezett kulturális sokk érni. Neked volt ilyen élményed?
Volt ilyen, valóban. Azt hiszem, főleg a nyelv miatt, mert csak kevés fiatal beszél angolul. A legtöbben befelé fordulóak, sokak inkább magukra koncentrálnak, nem arra, ami körbeveszi őket. Alig látni mosolygó arcokat, ami először nagyon furcsa volt, de aztán hozzászoktam. Hozzá kell tenni, azért látom ilyen élesnek a kontrasztot, mert egy olyan országból jövök, ami tele van ünnepekkel, fesztiválokkal, boldogsággal és színekkel.
Mi a legnagyobb különbség India és Magyarország között szerinted?
Indiában 17 hivatalos nyelv van. A hindit csak a lakosság 40 százaléka beszéli, ezért az angol a közvetítő nyelv az országban. Magam is hat nyelvet beszélek. Aztán a konyhánk nagyon fűszeres és szeretjük forrón enni az ételeket. De a magyar konyhát imádom. Bár nálunk is csak a kisebb városokban, de azért a mai napig megszokott a hétköznapokon a sokféle tradicionális népviselet mind a nőknél, mind a férfiaknál, Magyarországon ilyesmi nem nagyon van. De talán az a legnagyobb különbség, hogy egy kollektivista szemléletű társadalomban nőttem fel, az itteni társadalom pedig individualista.
Mit gondolsz a budapesti meleg életről? Részt veszel benne?
Mivel egy nagyon konzervatív és vallásos társadalomból jövök, a budapesti meleg élet számomra varázslatos. Budapest nagyon különleges számomra, itt voltam életemben először melegbárban és itt élhettem először társasági életet anélkül, hogy félnem kellett volna, vagy hogy elítéltek volna érte. Elmondhatatlan élmény volt. Amikor 2014-ben megérkeztem, nagyon kevés meleg helyről tudtam, de ma már persze ismerem és néha el is megyek valamelyik VIBE, Garcons és WOW buliba. Ezek szerintem egyébként is az elmúlt években tapasztalható minőségi fejlődés részei. Mindig megyek a Budapest Pride-ra és próbálok elcsípni filmeket a LMBT filmfesztiválokon. Nyelvi okokból viszont nehéz bekapcsolódni az egyéb LMBT párbeszédekbe. Talán ha jobban megy majd a magyar nyelv, akkor erre is sor kerül.
Milyen hobbijaid vannak?
Filmek, könyvek, utazás és spirituális boldogság.
Mit gondolsz a magyar srácokról?
Rendszerint gyönyörűek és intelligensek. Udvariasak és kedvesek, akikkel megismerkedtem, legtöbben szerények, és nagyon kíváncsiak rám és Indiára. Talán a hatalmas kulturális különbségek miatt. Nem adtam fel a reményt és nyitott vagyok a velük való randira. LOL
Mi hiányzik otthonról a legjobban?
Az összes ünnep és fesztivál, a hazai ízek és Bollywood.
Mit üzennél azoknak, akik épp most érkeznek Budapestre?
Idő kell, hogy az ember része legyen, megértse és befogadja a magyar hétköznapokat, a kultúrát és az embereket. Szóval fő a türelem.
