Bajorország nyugati szélén, Nürnbergtől 60 kilométerre bújik meg egy apró település, ahol a XVII. század derekán megállt az idő. Az alig tízezer lelkes Rothenburg ob der Tauber mesebeli időutazást, és egy rendkívüli élményt kínál: a tüchtig kisvárosban egész évben karácsony van.
Rothenburg utcáin sétálni egészen különleges élmény: mintha csak leporolnánk egy régi képeskönyv lapjait és megelevenedne a középkor. Jelen sorok szerzője is a kockakövekről szedegette a leesett állát, mert olyan máshol is van, hogy megmaradt egy régi ház, egy főtér, netán egy utcasor, de hogy egy egész város, ahol az őrtornyoktól kezdve az utolsó cégérig minden a helyén maradjon? Igazi csoda.
Az, ami ma turisták tömegeit vonzza a világ minden részéből, ironikus módon egy katasztrófának köszönhető. Rothenburgot ugyanis nem önszántukból konzerválták lakói. A harmincéves háború során, 1631-ben az addig virágzó és gazdasági jelentőséggel bíró városhoz érkezett Tilly gróf, korának híres hadvezére. Rothenburg elöljárói érthető módon halálra rémültek, ugyanis Tilly és féktelen zsoldos hada korábban teljesen elpusztította és kirabolta a náluk jóval nagyobb és gazdagabb Magdeburgot is. A bevonuló gróf nem is titkolta, hogy ugyanilyen sorsot szán Rothenburgnak.
A városi tanácsosokat azonnal halálra ítélte, akik a szorult helyzetben a hadurat vendégnek kijáró üdvözlő itallal kínálták: egy hatalmas, 3,25 literes üvegkancsónyi borral. Tilly a gesztustól megenyhült, és azt mondta, ha valaki egy szuszra megissza ezt a bort, akkor megkíméli a várost. A polgármester önként vállalkozott a feladatra, és sikerrel járt – ennek emlékére a mai napig megtartják évente a Mesterivó-fesztivált. A szokás szerint pünkösdkor zajló rendezvény idején a város összes lakója középkori ruhát ölt.
A gróf állta a szavát, nem égette fel Rothenburgot, de hosszú évekre beköltöztette seregét. Amikor 1650-ben az utolsó katona is elhagyta a települést, a várost koldusbotra juttatta a kényszerű vendégeskedés. Nem volt pénz új épületeket felhúzni, nem volt később miből modernizálni, ráadásként pestisjárvány ütötte fel a fejét. Rothenburg így merült Csipkerózsika-álomba, a városfalon belül pedig a mai napig egyetlen modern épület sem található, és egyedi szépségét felismerve már a XIX. század végétől kezdve látogatták a turisták.
Rothenburgot a mai napig körülöleli középkori városfala, és a zsindelytetővel fedett pallókon az egész települést körbe lehet járni. Az ódon hangulatú hely természetesen a filmesek fantáziáját is megmozgatta, az idők során tucatnyi forgatás helyszínéül szolgált. Walt Disney a városka után rajzolta meg az 1940-es Pinokkióban szereplő falut, legutóbb pedig a Harry Potter és a Halál ereklyéi kulisszáit adta.
A Tauber-folyó melletti Rothenburgot már önmagában is megéri felkeresni, ám a mesebeli helyen belül is mesebeli élményt kínál Käthe Wohlfahrt üzlete. Az Egyesült Államoktól kezdve Japánig sokan direkt emiatt indulnak útnak. A már fél évszázados múlttal bíró vállalkozás üzemelteti a világhírű Karácsony Múzeumot, ahol egész évben több, mint harmincezer különféle karácsonyi dekorációval, és mozgó, bájos életképekkel teremtenek ünnepi hangulatot. Tűnjön bármennyire is giccsesnek első olvasatra a Karácsony Múzeum, tapasztalatból mondom, elvarázsolja még azt is, aki egyébként nem lelkesedik magáért az ünnepért. A helyben több üzletet és kiállítást működtető múzeum mellett az év egyik fénypontja Rothenburg főterén a Reiterlesmarkt nevű karácsonyi vásár. De ha épp nem az ünnepek táján járunk erre, akkor se bánkódjunk! Rothenburgba az év bármelyik napján bele fogunk szeretni.
