Kultúra

William S. Burroughs és az önéletrajzi ihletésű regénye

Az író a New York-i otthonában 1965-ben

„Amerikában a deviancia az egyetlen járható út, különben az ember meghal az unalomtól” – William Seward Burroughs (1914–1997) amerikai író gondolata ez, aki szinte egész életében hű maradt ehhez a vállalásához. Előkelő családjának tagjai méltó példaképek lehettek volna Burroughs számára, a fiatal író mégis más utat választott. Bár a Harvardra járt, nem szerette a szerinte az elit által uralt egyetemet. És hiába sorozták be, a hadsereg sem tudta megzabolázni őt. Nem véletlenül lett a legendás beatnemzedék tagja, a lázadó amerikai ifjúság egyik meghatározó alakja. Jack Kerouac (1922–1969), Allen Ginsberg (1926–1997) és William Burroughs 1943-ban találkozott a Columbia Egyetemen; a legtöbb kutató innentől datálja a beatkorszak kezdetét.

Valóban legendás, újszerű, korszakalkotó művek születtek ezekben az években (például Kerouactól az Úton, vagy Ginsbergtől az Üvöltés), amelyek bizony néha kiverték a biztosítékot. Burroughs legismertebb regénye, a Meztelen ebéd (1959) például szeméremsértőnek minősült Massachusetts államban, így 1962-ben még a bíróság is tárgyalt a sorsáról. A problémát a szexuális kilengéseket és a kábítószerek élvezetét elfogadó, az azokat támogató „deviáns magatartás népszerűsítése” jelentette, amely a történet alapja, és amelyet Burroughs képviselt. A műből David Cronenberg készített filmet 1991-ben. (A regény egyébként sokáig tiltólistás volt, azonban 1954-ben Párizsban már megjelenhetett.)

A drogok Burroughs ifjúkorától kezdve meghatározóak voltak az író életében. Patkányoknak szánt altatószerrel való visszaélés miatt kellett elhagynia azt a bentlakásos középiskolát, ahol tanult, majd később Dél-Amerikában keresett egy olyan kábító hatású főzetet, amely telepatikus képességet biztosít a használójának. A drogok megvásárlására mindig volt pénze: a jómódú családjától havonta kapott életjáradékot, ha kellett, eladta írógépét, vagy elköltötte a regényének megírásáért kapott előleget.

Burroughs magánélete sem volt botrányoktól mentes. Kétszer is megnősült, de mindegyik házasság csak alibi volt. Mindenki tudta az íróról, hogy a saját neméhez vonzódik. Második feleségét egyébként Burroughs lőtte le, amikor a nő fején lévő whiskyspoharat próbálta eltalálni. A börtöntől megmenekült, és állítólag Burroughs sajátosan vélekedett a történtekről: „Kénytelen vagyok leszűrni azt a szemét következtetést, hogy ha Joan nem hal meg, soha nem válik belőlem író. Joan halálának köszönhetően kapcsolatba léptem a megszállóval, az Ocsmány Szellemmel. Egy egész életen át tartó küzdelembe kerültem, nem volt más választásom, mint hogy az írás segítségével találjam meg a kiutat.” Az író folyamatosan a férfiak társaságát kereste, egyszer a bal kezének kisujját is megcsonkította, hogy így imponáljon egy férfinak. Több szeretője volt otthon (a legendás Studio 54 állandó vendége volt New Yorkban), de utazásai során sem volt magányos. Az 1950-es évek elején Allen Ginsberggel is volt viszonya, aki a nála 12 évvel idősebb férfit ezekkel a szavakkal dobta ki: „Nem kell a rusnya vén farkad.” (A viharos szakítás után azért rendeződött a kapcsolatuk, Ginsberg többször is kiállt Burroughs mellett.)

Bár Burroughs életében nem tudott a legelismertebb, legtekintélyesebb irodalmi körök tagja lenni, történetei népszerűek lettek, stílusa egyedülálló volt. Nem meglepő, hogy inkább a rocksztárok (így David Bowie, Patti Smith, Lou Reed) között érezte jól magát az író, és még a heavy metal kifejezés is tőle származik. (Ez a függőséget kiváltó drogok metaforája a regényeiben.)

Mostanában leginkább az 1985-ben megjelent Queer című regénye miatt foglalkoznak ismét Burroughs munkásságával. Önéletrajzi alapokkal rendelkező történetről van szó, amely az 1950-es évekből származó egyik írásának kiegészítése, és amelyben megismerjük a Mexikóban és Dél-Amerikában eltöltött időszak eseményeit. A fiatalabb férfiak társaságát kedvelő és kereső, kábítószerfüggő író, William Lee egy ponton elmeséli, hogy a családján generációk óta átok ül: a Lee-k mindig is perverzek voltak. Maga William is megdöbbent, amikor felfogta, hogy meleg.

A regényből Luca Guadagnino készített (négy fejezetből és egy epilógusból álló) filmet 2024-ben Daniel Craig és Drew Starkey főszereplésével. (De szerepel benne Omar Apollo énekes, zenész is, aki meztelen jeleneteket is vállalt a filmben.) A rendező a Szólíts a nevedenhez és a Challengershez hasonlóan mutatja be a főhősök személyiségét uraló vágyak, érzelmek erősségét, összetettségét, veszélyességét. Ehhez sajátos képi világot teremt a díszletekkel, a jelmezekkel, kihangsúlyozza az elmúlás, az öregedés, a lemondás kényszerűségének tragédiáját, a csenddel és a zenével megdöbbenti a nézőt. A film elején hallható All Apologies című Sinéad O’Connor dal megteremti a megfelelő hangulatot a történethez: „What else should I say? Everyone is gay.”

A Kansasben lévő Lawrence-ben töltötte élete utolsó tizennégy évét, de itt sem tudott megszabadulni a drogoktól, és végül szívroham végzett vele. És bár William S. Burroughs önpusztító életet élt, sok beatnemzedékhez tartozó pályatársát így is túlélte.

Molnár Zoltán

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb
buy ivermectin online how to get ivermectin