„A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk. Hanem hogy a félelem ellenére megyünk tovább” – mondta D. Tóth Kriszta, a díjat alapító WMN magazin tulajdonosa az ötödik SzuperWMN-gálán, amit a Nemzeti Táncszínházban rendeztek meg december 5-én. A WMN szerkesztősége az olvasók bevonásával egy év kihagyással választotta meg újra civil és közéleti kategóriában Magyarország legbátrabb nőit, akik mindenkinek példát mutatnak azzal, hogy elképesztő erővel állnak ki másokért, hogy – sokszor a rendszerrel szembemenve – akkor is hallatják a hangjukat, amikor mindenki más hallgat.
A WMN magazin első születésnapján, 2016-ban alapított elismerést olyan nőknek ítélik oda, akik munkájukkal, kiállásukkal, következetességükkel és hitelességükkel fontos ügyeket képviselnek, és közben olyan személyes civil kurázsiról tesznek tanúbizonyságot, amely kiemeli őket a többi ember közül. Belső- és külső gátlások legyőzését, akár komoly kockázat vállalását, szakmai és emberi alázatot, a közösségi érdek személyes érdekek elé helyezését feltételezi ez a magatartás, amelynek szeretnék visszaadni az őt megillető figyelmet. Ahogy a bátorság mint emberi érték képviselőinek is. Ahogy pedig D. Tóth Kriszta fogalmazott beszédében: „A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk. Hanem hogy a félelem ellenére megyünk tovább”.
Ezért született a díj öt évvel ezelőtt, és ezért ünnepelték meg idén is két kategóriában Magyarország legbátrabb nőit. A civil győztesről a szerkesztőségi zsűri döntött, míg a közéleti kategória döntősei közül az olvasók szavazatai alapján került ki a győztes.
A szerkesztőségi zsűri az idei SzuperWMN-díjat civil kategóriában Tuza Évának ítélte oda, aki érintett édesanyaként elhivatottan áll ki az LMBTQ – különösen a transznemű – fiatalok és családjaik mellett. Transznemű fiáról és családjuk történetéről Bakony Alexa készített dokumentumfilmet Tobi színei címmel. Az alkotást számos nemzetközi filmfesztiválon bemutatták.
Köszönőbeszédében egy korábbi történetet mesélt el. „Amikor a legutolsó közönségtalálkozón voltam a férjemmel, akkor a legvégén egy tétova fiatal állt a moziban. Megvárta, hogy elmenjenek az emberek, és odajött hozzánk. Azt mondta a férjemnek és nekem, hogy »tessék engem hazavinni«. Egy érintett fiatal volt, akit nem fogadtak el a szülei. Azt szeretném üzenni az embereknek, hogy vegyék észre ezeket a fiatalokat, és ha nem is tudják őket hazavinni, vegyék észre, támogassák és szeressék őket” – mondta.
A közéleti kategóriában közönségszavazás alapján Farkas Franciska színművész-szociális munkáshoz került a díj, akinek egész életét végigkíséri a segíteni akarás: a Tudás 6alom nevű csoporttal drámafoglalkozásokat, prevenciós-, identitás- és kommunikációs tréningeket tartanak, amelyeket elvisznek az érintett gyerekekhez, például Gyöngyöspatára és sok egyéb szegregált helyszínre. Előadásaik komoly szemléletformáló hatással bírnak. Mindeközben Franciska a Covid-járvány idején szociális munkási végzettségét kamatoztatva gyermekfelügyelőként dolgozott egy budapesti krízisotthonban, ahol családjukból kiemelt kisgyerekeket látott el.
Tuza Évával idén nyáron magazinunk is interjút készített. A teljes beszélgetés itt olvasható:
