A legfontosabb, amit ma tudni és tudatni kell az HIV/AIDS-cel kapcsolatban az az, hogy a HIV ma nem halálos ítélet. Megfelelő gyógyszeres kezeléssel a HIV-vírus ma már nincs hatással az érintettek életére, emellett a vírust nem is tudják átadni. De fontos az is, hogy emlékezzünk. Az AIDS történelme tele van homofóbiával, jól tükrözi a társadalom ignoranciáját és tele van emberek tragédiáival. December 1-jén ünnepeljük az AIDS világnapját – ennek alkalmával hoztunk 10 történelmi és tudományos érdekességet, hogy jobban megismerjük a XX-ik század egyik legnagyobb tragédiáját.
A HIV akár már 1900 előtt kialakulhatott
Arról, hogy a HIV pontosan hogyan jelenhetett meg a világban és hogyan került emberek közé, több elmélet is szól. Azt biztosan tudjuk, hogy a HIV–1, mely a ma ismert fertőzések nagy részéért felel, az úgynevezett SIV-vírusból fejlődött ki, ami eredetileg csimpánzokban jelent meg. A HIV első hordozói a mai, legelfogadottabb feltételezések szerint először a vadászat útján kerülhettek kapcsolatba a vírussal: mikor csimpánzokat ejtettek el, a csimpánzok vére könnyen kerülhetett közel a vadászokon lévő esetleges sebekhez. Arra, hogy ez mikor történhetett meg először, meglepő lehet a válasz. Dr. Bette Korber kutatásai alapján – aki az első ismert, 1959-ből megőrzött HIV-mintát vizsgálta meg – a vírus nagyjából 1931 körül alakulhatott ki, és ezt megelőzően nem sokkal kerülhetett először csimpánzból emberbe; egyes feltételezések szerint akár 1920 körül, más feltételezések szerint ez az ugrás 1908 körül, vagy akár 1900 előtt néhány évvel is megtörténhetett. Ki kell hangsúlyozni: ez egy borzasztóan bonyolult folyamat volt, és korántsem úgy történt, hogy az eredeti vírus átkerült állatról emberre. A vírusnak idő kellett a kifejlődéséhez.
Ha már 1900 előtt jelen lehetett, miért csak 1980-ban robbant?
Jó kérdés, hogy ha a vírus több mint 100 éve elkezdhette útját, akkor hogyhogy csak a 80-as években tűnt fel senkinek? Ennek több magyarázata is van. Az egyik például az, hogy azokban az afrikai falvakban, ahol a vírus elkezdett terjedni, a lakosok nagyon sokszor elszeparáltan éltek a világtól. Még nem voltak kifejlett úthálózatok, amelyeken keresztül az emberek – és velük együtt a HIV – könnyen eljuthattak volna A-ból B-be. Az 1960-as években aztán elkezdtek megváltozni a dolgok. A modernizálódó vízi és szárazföldi közlekedéssel, főképpen a vasútvonalak kiépítésével, az addig elhagyatottabb és elérhetetlenebb kongói és más afrikai területek is elérhetővé váltak, és bekerültek a világ vérkeringésébe. A HIV pedig a hordozóin keresztül immár könnyen elérhetett bármelyik kontinensre.
Hosszú és homofób út vezetett az AIDS elnevezéshez
Mikor 1981-ben egyre több gyanús esetet regisztráltak, nemcsak az volt problematikus, hogy rájöjjenek, miként terjed a titokzatos betegség, hanem az is, hogy megfelelő nevet találjanak neki. Az első páciensek mindegyike meleg férfi volt, akiknél két tünet volt nagyjából állandó jellegű: valamilyen ritka tüdőgyulladás vagy a lila, anyajegyszerű kiütésekkel járó Kaposi-szarkóma. A média így – bár ritkán írtak róla, hiszen egy csak meleg férfiakat érintő probléma nem érdekelte a mainstream sajtót – gay cancernek vagy gay pneumoniának, vagyis meleg ráknak és meleg tüdőgyulladásnak nevezte a betegséget, ami komolyan megalapozta azt a máig eltörölhetetlen gondolatot, hogy a HIV/AIDS a melegek problémája.
Nem mutatott jobb példát az orvostársadalom sem, hiszen ők GRID-nek, vagyis Gay Related Immune Disease-nek nevezték a tünetegyüttest, továbbra is csak a meleg férfiakra vonatkoztatva a problémát. Ez nemcsak a homofóbia miatt volt káros, hanem téves biztonságérzetbe ringatta a heteroszexuálisokat is. Persze nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy más csoportoknál is megjelenjen a betegség. Ekkor kezdett el elterjedni a 4H disease / 4H club kifejezés, amely a homoszexuálisokra, heroinistákra, hemofíliásokra és a haitiakra célzott, akik statisztikailag a leginkább érintettek voltak.
1982-ben aztán a Centers for Disease Control hivatalos tájékoztatást adott ki arról, hogy a GRID elnevezés nem megfelelő, és bár nem tudják, mivel állnak szemben, a betegség igenis nemcsak a melegeket érinti. Mikor pedig már egyre több heteroszexuális volt érintett, és emiatt a közvélemény részéről is egyre nagyobb lett a nyomás, hivatalosan a tünetegyüttest AIDS-nek (Acquired Immune Deficiency Syndrome – Szerzett immunhiányos tünetegyüttes) nevezték el.
1983-ban a párizsi Pasteur Intézetben aztán sikerült izolálni a tünetegyüttest okozó vírust, amit LAV-nak neveztek el, a következő évben pedig az amerikai NIH kutatói is izolálták a vírust Robert Gallo vezetésével – ők a HTLV–III nevet adták neki. 1985-ben a két kutatócsoport nagyvab rivalizált egymással, így a tudományos élet mindkét nevet használta, ami akadémiai káoszhoz vezetett, míg 1986-ban a Nemzetközi Vírus Taxonómiai Bizottság (ICTV) egységes névként bevezette a HIV (Human Immunodeficiency Virus) elnevezést.
Bár ez már annyira nem közismert, ugyanebben az évben ketté is bontották a vírust: a HIV–1 lett a globálisan elterjedt szál, a HIV–2 pedig a főleg Nyugat-Afrikában elterjedt szál. Az első szálat aztán genetikai kutatások során további M, N, O, P csoportokra osztották, ezek közül az M a leginkább a világjárvány forrása.
Kik lehettek az AIDS első áldozatai a 80-as évek előtt?
Mindezzel együtt a HIV-nek voltak jóval korábbi áldozatai is. Bár a HIV-vírus tömegesen az 1980-as években jelentkezett először New Yorkban és Los Angelesben, a kutatások szerint már korábban is több ember hunyhatott el az AIDS okozta tünetekben, csupán ezek akkor még egyedi esetek voltak, és egyszerűen nem találtak magyarázatot rájuk. Az AIDS első jeleit egy 1959-es vérmintában találták meg, ami egy kongói férfihez tartozott. Róla nem tudunk sokat. Feltételezések szerint az első AIDS-betegek egyike lehet egy ifjabb Richard Edwin Graves nevű veterán is, aki csupán 28 éves korában hunyt el 1952-ben az AIDS-re jellemző tüdőgyulladásban és citomegalovírus-fertőzésben. Az esetében viszont nincs bizonyítékunk.
A másik feltételezett korai AIDS-eset egy David Carr nevű manchesteri nyomdászhoz köthető, aki 31 évesen halt meg, 1959-ben. A halál oka az immunrendszere titokzatos összeomlása és tüdőgyulladás volt. A vérmintáiból 1990-ben ki is mutatták az AIDS-vírust, de egy 1992-es kutatás szerint ez gyanús módon az 1980-as években kimutatott HIV-vírushoz túlságosan hasonló volt – holott 30 év alatt a vírus valamelyest mutálódott –, így az eredmény kétséges.
Manhattanből származik egy másik feltételezett áldozat, a 49 éves Ardouin Antonio, aki 1927-ben emigrált az USA-ba Haitiből, ahonnan az 1980-as években rengeteg esetet regisztráltak, az ország a HIV egyik korai klasztere lehetett. Ardouin ugyancsak egy ritka tüdőgyulladás-fajtában hunyt el, ám konkrét bizonyíték nincs arra, hogy a HIV jelen lett volna a vérében.
Az 1960-as években egy kongói nő is furcsa körülmények között halt meg, a nyirokcsomójából vett mintákat megőrizték, és 2008-ban utólag fel is fedezték bennük a HIV-vírus jeleit.
Az első amerikai halott egy 16 éves fiú volt
Az első hivatalos amerikai AIDS-eset Robert Rayford volt, egy 16 éves fiú, aki 1969-ben hunyt el. Rayford 1968 elején került kórházba St. Louis városában, ahol aztán hónapokon keresztül kezelték a legkülönfélébb tünetekkel, amelyekről ma már tudjuk, hogy az AIDS-stádium tipikus jelei lehetnek: ezek között volt például a Kaposi-szarkóma is, egy rendkívül ritka ráktípus, ami eredetileg mediterrán, zsidó származású idős férfiaknál jelent meg – semmiképpen sem egy fekete bőrű, amerikai tinédzsernél. Rayford 1969-ben hunyt el tüdőgyulladásban, miután az immunrendszere teljesen összeomlott. Rayford mintáiból 1987-ben mutatták ki a HIV-vírus jeleit, ezzel ő lett a legkorábbi dokumentált HIV-páciens az USA-ban. Arról máig nincs információ, hogy Rayford miképpen kerülhetett kapcsolatba a vírussal. A szexuális életéről meglehetősen ellentmondásosan nyilatkozott. Az 1980-as években az orvosok szerint a fiú erőszak és gyermekprostitúció áldozata lehetett.
Európában az első AIDS-eset egy norvég csalához köthető
Az első európai eset Arne Vidar Røedhez, norvég tengerészhez és kamionsofőrhöz köthető, akit a kutatók sokáig „Arvid Darre Noe”-ként emlegettek, hogy így védjék meg identitását. Fontos megjegyezni, hogy később a meleg férfiakkal már nem voltak ilyen illedelmesek.
Røed 15 évesen, 1961-ben kezdett el dolgozni kereskedelmi tengerészként, 1962-ben eljutott Kamerunba is, ahol el is kapta a gonorrhoeát. 1968-ban már nem szállt tengerre, kamionos volt, leginkább Nyugat-Németországban dolgozott. Ebben az évben jelentkeztek az első, AIDS-hez köthető tünetei, amelyek aztán átmenetileg enyhültek. 1975-ben viszont az egészsége rosszabbra fordult: a motorikus készségeivel problémák akadtak, demencia alakult ki nála, és végül 1976-ban elhunyt. Néhány hónappal később felesége is hasonló körülmények között halt meg. Három gyermekük volt, ebből kettő nem kapta el a HIV-vírust, harmadik lányuk viszont igen: ő szintén 1976-ban halt meg januárban – ezzel valójában ő volt az első, az USA-n kívül dokumentált áldozata az AIDS-nek. A család vérmintáit nagyjából egy évtizeddel később vizsgálták meg: ekkor mutatták ki bennük a HIV jeleit. Røed a vizsgálatok szerint a vírust Kamerunban kapta el, ahol több afrikai nővel és szexmunkással is kapcsolatba került. Azzal, hogy a vírust átadta a családjának is, hozzá kötődik az első klaszter is, vagyis beazonosított betegek csoportja, akik egymástól kapták el a vírust.
Amerikában egy férfira akarták kenni az egész tragédiát
Ha első AIDS-páciensről beszélünk, mégis sokaknak Gaëtan Dugas jut eszébe, akit mind a média, mind valamelyest maga a közösség démonizált és állított be 0-ik páciensként, vagyis aként a személyként, akitől eredetileg indult el a vírus útja. Ennek alapjául pedig egy egyszerű félreértés szolgált, amely végül élete végén egy egész ország előtt szégyenítette meg Dugast. Dugas az Air Canada stewardjaként dolgozott a 20-as évei elején. Rendkívül jó megjelenésű férfi volt, aki sokat utazott New Yorkba és Los Angelesbe, ahol élvezte a meleg életet – a meleg élet pedig ebben az időszakban az abszolút szexuális szabadságot jelentette. 1980-ban kezdett el felfigyelni furcsa tünetekre: a rajta megjelenő kiütéseket Kaposi-szarkómaként azonosították – vagyis ő is az első páciensek köré tartozott, akikre aztán a 80-as évek elején felfigyeltek az orvosok.
Miután felfigyeltek rá, hogy néhány, hasonló tünettel rendelkező meleg férfi korábban szexuális kapcsolatba lépett egymással, elkezdtek felépíteni egy klasztert: az érintetteket kifaggatták arról, hogy az elmúlt öt évben kikkel álltak szexuális viszonyban, Dugas neve pedig többször is említésre került. Végül őt is megtalálták, a férfi pedig a kutató, William Darrow szerint a megannyi interjú során rendkívül segítőkész volt, ő maga rendkívüli memóriájának hála 72 kontaktot adott meg, hogy így segítse, hogy összeköttetést találjanak a New York-i és Los Angeles-i érintettek között. Dugas neve – pont segítőkészsége és kiváló memóriája miatt – végül kulcsfontosságúvá vált. A riportokban Patient O-ként hivatkoztak rá, amely azt jelentette: Outside of California (vagyis Kalifornián kívüli), ám ezt sokan Patient 0-ként, vagyis nulladik páciensként értelmezték.
Dugas kulcsfontosságú szereplő lett az 1987-ben megjelent Randy Shilts And the Band Played On című könyvében, ahol az író egy meglehetősen negatív képet festett le róla, úgy feltüntetve az 1986-ban elhunyt férfit, mint aki ragadozóként, direkt és felelőtlenül fertőzött meg másokat. Maga Shilts is félreértette a Patient O elnevezést az 1984-ben nyilvánossá tett kutatásokban. Ennek fejleményeként 1987-ben a New York Post nagy betűkkel hirdette, hogy Dugas volt a férfi, „aki ránk hozta az AIDS-t”.
Dugas vérmintáit 2015-ben ismét megvizsgálták, és arra az eredményre jutottak, hogy a benne fellelt HIV-vírus cseppet sem volt különleges, és semmi nem támasztja alá, hogy jobban vagy kevésbé terjesztette volna a vírust. Persze ekkorra már a férfi reputációja, amit halála után már nem tudott megvédeni, végzetes károkat szenvedett.
Magyarország saját AIDS történelme
A magyar AIDS-történelem nagyjából 1983 tavaszán kezdődik, amikor a magyar sajtó is elkezd írni az amerikai AIDS-járványról, és amikor az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgatója tanulmányutat tett az USA-ba. Ott, miután egyre egyértelműbbé vált, hogy a titokzatos betegség mögött egy retrovírus állhat, és egyre több embernél merült fel a gyanú, hogy az AIDS tünetegyüttes vértranszplantáció után alakult ki náluk, a véradáshoz kapcsolódó szervezetek között egyre nagyobb lett a pánik. Bár Amerikában az első időszakban próbálták figyelmen kívül hagyni a gondolatot, hogy a betegség mögött vírus állhat, hiszen az erre való logikus és felelősségteljes reakció óriási anyagi károkat jelentett volna.
1983 végén Magyarországon is elindultak a kutatások, külön bizottság alakult, 1984-ben pedig az OKI Mikrobiológiai Kutató Csoportjában és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetében lehetővé vált a még kezdetleges HIV-szűrés. 1985 augusztusában azonosítják az első magyar érintettet, egy fiatal férfit, akiről végül a magyar sajtó nagy része csak szeptemberben számolt be. Bár a fennmaradt cikkek szerint ő lehetett az első érintett, más adatok szerint nem volt egyedül: az első két HIV-fertőzött személyt valójában 1985 májusa és augusztusa között szűrték ki.
1986 júliusától kezdve minden véradáskor levett vért leszűrtek HIV-re. 1987. június 31-ig 695 000 egységnyi leadott vérből 7 személyt azonosítanak HIV-pozitívként, szakértők szerint azért, mert az ország kommunikációja miatt a rizikócsoportok tagjai valóban nem mentek el vért adni. Az első AIDS-beteget 1986-ban diagnosztizálták, ő 1987 januárjában halt meg – a vírussal egy műtét során került kapcsolatba 1985 januárjában, vértranszfúzió útján. A HIV gyors terjedését és felfedezését mutatja, hogy ekkor már 114 HIV-vel élőről tudnak az országban, amelyből 4 esetben fejlődött ki AIDS-betegség.
1988-ban a Haematológiai Intézet AIDS-laborjának, a budapesti Szent László Kórház fertőző osztályának orvosai, valamint az akkori két működő homoszexuális egyesület (Homéros és a Lambda Budapest) orvosainak összefogásával megalakították az AIDS-segélyt.
Míg az amerikai sajtó AIDS kommunikációja homofób volt, a magyar sajtó baráti
A gay plague, a GRID és egyéb kifejezések mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az AIDS egy új stigmává váljon és a meleg férfiak még jobban a társadalom perifériájára kerüljenek. Még nagyobb problémát jelentett, hogy emiatt a média nem is vette túlságosan komolyan a problémát az első években, ami minden bizonnyal hatással volt arra, hogy a politika sem érezte a nyomást, hogy komolyan foglalkozzon vele. Ezért nem is költöttek túl sok pénzt a kutatásokra.
Bár a kutatók és meleg aktivisták keményen küzdöttek azért, hogy a 80-as évek elején a sajtó beszámoljon a halálesetekről, ez egészen addig nem igazán történt meg, amíg a heteroszexuálisok érintettek nem lettek. Nem mintha ezután olyan pozitív változások álltak volna be. A brit sajtó a 80-as években például olyan címekkel operált az AIDS kapcsán, mint Gays in Fear, Britain threatened by gay virus plague (Rettegnek a melegek, Britanniát fenyegeti a meleg vírus járvány) vagy az I’d shoot my son if he had AIDS, says Vicar – He would pull trigger on rest of family too (Ha a fiam AIDS-es lenne, lelőném, mondj a tiszteletes – de az egész családnál meghúzná a ravaszt), illetve a My doomed son’s gay plague agony (Az elátkozott gyermekem járvány agóniája).
Érdekességképpen a magyar sajtó valamivel kíméletesebb volt. Magyarországon 1983-ban jelent meg először cikk az AIDS-ről a Delta tudományos magazinban, amely tisztán ismeretterjesztő volt, később pedig az állam által irányított lapok is elvtársként kezelték a magyar meleg állampolgárokat, és kerülve a pánikkeltést, inkább óvatosan szólították fel őket arra, hogy kerüljék a promiszkuitást, valamint arról kommunikáltak, hogy az állam rendíthetetlenül készül a védekezésre és a betegek ellátására, amennyiben az országban is azonosítják az első érintetteket.
Egyedül a magyar katolikus sajtó képviselte az amerikai sajtókommunikációra sokkal inkább jellemző homofób vonalat, amely szerint a melegek bűneik miatt hoznak romlást a világra.
A HIV/AIDS-nek is megvannak a maga összesküvés elméletei
Miután az első években nem tudták se az orvosok, se az érintettek, hogy mivel állnak szemben és a betegség hogyan terjed, ahogy a probléma egyre nagyobbá vált, úgy lett egyre nagyobb a pánik is. Ami pedig a legőrültebb összeesküvés-elméletekhez vezetett.
Az egyik ezek közül máig fel-felbukkan az interneten: ennek lényege, hogy a HIV-vírust a CIA fejlesztette ki és terjesztette el az emberek körében. Hogy miért? Erre több választ is találtak a koponyák. Egyesek szerint egy biológiai kísérletet végeztek, mások szerint a meleg közösséget akarták eltüntetni, de felbukkant olyan gondolat is, hogy a drogellenes program része volt. Hasonló gondolat volt az is, hogy az 1950-es években alkalmazott poliooltások terjesztették el a vírust, miután az orvosok fertőzött tűket használtak.
Mindezeknek még halvány árnyalatokban akár lehetett volna igazságtartalma is, hiszen az említett időszakban az egészségügyi ellátás valóban hagyott kívánnivalót maga után a régióban, ám ezt a feltevést a tudomány később cáfolta.
Miután a hidegháború éveit éljük, nem meglepő, hogy a betegséget egyfajta fegyverként használták a szovjetek: a KGB például aktívan terjesztette azt az állítást, hogy az AIDS-et az amerikaiak fejlesztették ki az Operation INFEKTION projektnév alatt. Hogy miért? Homályos. Hogy átkerüljön a szocialista országokba? De előtte jelentős kárt okozzon a saját országukban és más nyugati területeken? Ne keressünk logikát.
Mások az űrt okolták. Bizony, egyes áltudományos újságok azt is állították, hogy a vírus egy meteorit által került a Földre. És persze ott van a máig fel-felbukkanó gondolat, miszerint nem a HIV okozza az AIDS-et, hiszen maga a vírus nem is létezik. Ez a feltevés kritikusan veszélyes, hiszen akár a vírus terjedését is segítheti. A HIV-tagadók többek között azt is állították, hogy a vírust csak a gyógyszerlobbi találta ki, hogy újabb gyógyszereket adhasson el. A HIV létezésére viszont számtalan tudományos bizonyíték van, és az egyedül helyes tett vele szemben a védekezés.
Források:
- https://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/aids/virus/origins.html
- https://www.nature.com/articles/nature12580
- https://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Rayford
- https://en.wikipedia.org/wiki/Arvid_Noe
- https://www.thepinknews.com/2018/11/30/world-aids-day-1980s-headlines-tabloids/?
- https://www.aidschicago.org/correcting-the-record-gaetan-dugas-and-the-patient-zero-narrative
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_HIV-kronológia
- https://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/fertozo_betegsegek/cikkek/aids_miert_lett_tobb_magyar_beteg?
- https://hatter.hu/sites/default/files/dokumentum/konyvlap/magyarorszagi-lmbt-tortenelem-2013.pdf
- https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/TenyekKonyve-tenyek-konyve-1/1988-2/az-ev-198687-141/hirsztorik-2D6/aids-354/az-aids-torteneti-kronologiaja-35F/
- https://en.wikipedia.org/wiki/HIV/AIDS_denialism
