Nem vagyok HIV pozitív, de a pasim az. Egy közös barát legénybúcsúján ismerkedtünk meg. Nem akartam elmenni, de egy ismerősöm könyörgött, tartsak vele. Beadtam a derekam. Megborotválkoztam, felöltöztem és elmentem a buliba. Idegen társaságban általában feszélyezve érzem magam és a „szerelem első látásra” típusú találkozásokban sem hiszek, ott azonban be lettem mutatva egy srácnak, aki nagyon megmozgatott belülről.
Találtunk a kertben egy félreeső helyet, ahova nyugodtan le tudtunk ülni és átbeszélgettük az egész éjszakát. Fantasztikus volt. A buli után azonban elég nehéz volt elérni őt. Számot cseréltünk, de az üzeneteimre és hívásaimra nem, vagy csak szűkszavúan reagált. Nem értettem mi a baj, úgyhogy érdeklődtem a közös barátunknál, aki annyit mondott, hogy szinte belehal abba, hogy el kell löknie magától, de kénytelen, mert HIV pozitív és fél, ha kiderülne, elutasítanám. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Úgyhogy addig győzködtem, amíg végül újra randizott velem.
Heteken át randiztunk, de a betegsége egyszer sem került szóba. Fogalma se volt róla, hogy tisztában vagyok azzal, hogy pozitív. Nem akartam zavarba, kellemetlen helyzetbe hozni, úgy éreztem az a legjobb megoldás, ha ő mondhatja el, önszántából. Erre aztán sor is került. Este volt, a kanapéján ültünk és a jövőről beszélgettünk. „El kell mondanom neked valamit” – és láttam a szemében, hogy ez az a pillanat. Nagyon gondterhelt volt és ijedt, úgyhogy átvettem a szót: „Tudom, hogy HIV pozitív vagy. Végig tudtam. És nem akarom, hogy aggódj miatta. Engem egyáltalán nem érdekel.”
Erre elkezdett sírni és erősen szorította a kezem. Órákon át ültünk azon a kanapén. De ez csak még jobban elmélyítette a kapcsolatunkat. Alig pár hónapon belül összeköltöztünk. Ennek most novemberben lesz három éve. A szexuális életünk tökéletes, mindig védekezünk, úgyhogy továbbra is HIV negatív vagyok. A barátom annak idején, mikor kiderült róla, nagyon rosszul viselte. Pénz és tervek nélkül Californiába utazott, egy ideig hajléktalanként élt, aztán majdnem sztriptíztáncos lett, de aztán az édesanyja meggyőzte, hogy költözzön haza. Azóta teljesen máshogy szemléli az életet és a szerelmünknek köszönhetően látja, hogy pozitívként is élhet teljes életet. Jobban szeretem bárkinél.
Most Missouriban élünk, egy kisvárosban, családi házban nagy kerttel. Az egyetlen ok, amiért még nem kértem meg a kezét, hogy nem találtam meg a tökéletes gyűrűt.
HUMEN Team
