Kultúra

Tíz album, amit imádtunk 2015-ben

Az LMBTQ-közeg legszeretettebb és legtiszteltebb sztárjai nem pihentek idén és jobbnál jobb albumokat dobtak piacra. Miután annyit törtük a fejünket, hogy melyik legyen az a 10 album, amit betegyünk egyfajta top 10-be – megjegyezzük, édes a teher – , arra már nem is vállalkoztunk, hogy még rangsoroljuk is eme zenei remekeket. Tények, érdekességek és zene, ami úgyis magáért beszél. 


Troye Sivan: Blue Neighbourhood

A csupán 20 éves Troye Sivan, az X-Men sztárja, a nyíltan meleg és arcpirítóan sikeres YouTuber második EP-je után idén decemberben végre kiadta első albumát is, a Blue Neighbourhoodot, Az album megjelenése előtt Troye már a fél világ elismerését kivívta az ugyancsak Blue Neighbourhood címet kapó, három részes videoklip-sorozatával, melyben a homofóbia ellen és a melegek mellett szólalt fel, elképesztően gyönyörű módon. Az albumot a kritikusok imádták, mi pedig kijelentjük, hogy még több Troye Sivanra van szüksége a világnak.

Giorgo Moroder: Déja Vu

A 74 éves zene géniusz, akinek alapvetően a diszkó- és klubzenét köszönhetjük olyan legendás világslegerek mellett, mint az I Feel Love, korunk legmenőbb előadóival állt össze, hogy megmutassa, a kor csak egy szám és hetven mellett is megy a zenélés. Az albumon olyan melegikonok is dalra fakadtak, mint Kylie Mingoue, Britney Spears, Sia és Charlie XCX is, vagyis helye listánkon és a házibulikon megkérdőjelezhetetlen.

Madonna – Rebel Heart

Madonna 13-ik stúdióalbumával nem volt sok szerencséje, hiszen k az egész lemez – demókkal együtt – már hónapokkal a kiadás előtt már az interneten kóborolt. Pedig nem ezt érdemelte volna a korong, melyről a Madonnára amúgy általában szigorú szemmel néző kritikusok is az egekbe dícsértek. Nem is csoda. Maddie az izzadtságszagú Hard Candy és a zeneileg kicsit el-el tévedő MDNA után élete egyik legjobb művét tette le az asztalra, költői dalszövegekkel és kellően retro és jövőbe tekintő zenével.

 

Marina and the Diamons – Froot

A görös-walesi származású szépség harmadik stúdióalbuma egy friss, húsos gyümölcsként érkezett meg március 16-án és bár olyan nagy műanyag slágereket nem hozott, mint a mainstream listákon robbantó Primadonna Girl, az egész anyag sokkal profibb, homogénebb és felnőttebb let, sok pörgős – ám nem ipari – slágerrel, és megannyi szívszorító balladával. Marina idén harmadszorra bizonyította, hogy a poppot lehet profin módon, művészien is csinálni, ő pedig továbbra is generációnk egyik legeredetibb és legigazibb énekesnője.

Adam Lambert: The Original High

Nini még egy kísértetváros! Adam Lambert, korunk egyik legkiemelkedőbb LMBTQ-sztárja idén jelentkezett új albumával és egy sokkal letisztultabb stílussal, megdobogtatva sok-sok meleg fiú szívét. A szakma kíváló producereivel – így például a slágergyáras Max Martinnal – összeállva Lambert kiemelkedően korrekt albumot hozott létre, mely elmondása szerint bár pop, semmiképpen sem a műfaja rágógumi vállfaja. Még szerencse!

 

Janet Jackson: Unbreakable

Hosszú-hosszú – tényleg, nagyon hosszú – évek óta nem hallhattunk mindenki Janetéről, aki végül októberben megörvendeztetett minket egy albummal. És nem is akármilyennel! A két részre – egy poposabb pörgősebbre, és egy r’n’b-sebb lassabbra – osztott korong igazi csemege, rajta például az idén szintén visszatérő Missy Elliottal felvett Burn It Uppal, ami Jackson egyik legnagyobb slágere lett volna, ha nem világkörüli turnéval kezdi a visszatérést, hanem egy kis promócióval.

Kylie + Garibay

Oké, oké, csak három dalos ici-pici EP-ről van szó, de ha a világ egyik legjpbb produvere összeáll a világ egyik legnagyobb poppacsirtájával, abból gigamegaremek dolgok születnek. Például a csupán 12:21 perces Kylie + Garibay EP, ami kicsit azért szomorúvá tesz minket, hiszen ez a két ember igazán maradhatott volna még néhány – például egy albumnyi – szám erejéig a stúdióban, de ki tudja, lehet az ilyen finom EP-k jelentik a jövőt, hiszen a tárgyalt csoda is már csak digitálisan megvásárolható – és persze streamelhető.

 

Mika: No Place in Heaven

Az imádnivaló Mika leginkább első albumán tudott slágereket gyártani, és bár ezek az idők már távol járnak, az idő közben coming outolt énekes továbbra is olyan dalokat ír – állítólag inspirációként tesójával anyukájuk konyhájában festegetve – melyek turbó életenergiával töltik fel a legszürkébb napot is. A hatvanas évekbeli stílus továbbra is színesen lüktet, desszerté varázsolva az egész lemezt.

 

Miley Cyrus: Miley Cyrus & Her Dead Petz

Ez az album, amit számtalanszor húztunk ki a listáról, tettünk rá vissza, hogy aztán ismét kihúzzuk. Bár Ms. Cyrus tetteivel, megjelenésével és stílusával sok esetben mi sem tudunk azonosulni, az LMBTQ-közeget kevés előadó védi és támogatja olyan szenvedélyesen mint ő. Bár SoundCloudon kiadott albumáról is nehéz eldönteni, hogy éppen gyűlöljük vagy imádjuk-e, elkészítése olyan bátor, kreatív és kockázatos lépés volt művészileg, ami mindenképpen tiszteletet érdemel. Szóval maradt a listán. Peace motherfuckers!

 

Lana Del Rey – Honeymoon

Egy vérbeli diva nem hiányozhat egy LMBTQ-listáról, és korunk egyik legklasszikusabb dívája ha tetszik, ha nem Lana Del Rey kisasszony, aki ezek mellett generációnk egyik legnagyobb dalszövegírója is. Bár a Honeymoonnal végképp lemondtunk arról, hogy Del Rey valaha is visszatér a Born to Die poppos világához, és néhol picit még csalódás is lett a lemez, még így is az egyik legkomplettebb, legprofibb anyag a mai mainstream piacon. Olyan meleg himnuszokat már nem fogunk kapni, mint a Summertime Sadness, mégsem tudunk szabadulni tőle.

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb