Gasztro

Tanulj kényeztetni! – Isler-tanfolyam a Szamos Csokoládé Iskolában

Mindig is nagyon szerettem meglepetést és különleges élményeket okozni azoknak, akik fontosak nekem. Nem is tudom, mi az izgalmasabb: kitalálni és megtervezni, vagy azon izgulni, hogy ne mondjak semmit a meglepetésről vagy éppen ne derüljön ki. De kétségkívül a legjobb az érzés, amikor látom, hogy a másik boldog, és ettől én is az leszek. Ha ez a meglepetés ráadásul olyan, amit én is szeretek, akkor ez dupla öröm számomra – főleg, ha édességről, nevezetesen az islerről van szó.

Az egész történet ott kezdődött, hogy augusztusban egy számomra nagyon fontos ember meglátogatott Budapesten, hogy együtt tölthessünk pár napot és megmutathassam neki ezt a csodálatos várost, és vele együtt a rengeteg izgalmas és különleges programot is, amelyek közül a Szamos Csokoládé Iskola isler tanfolyamáról szeretnék mesélni nektek.

 

 

Nem sok dolog van az életben, amivel bármire rá lehet venni és amivel mindig mosolyt lehet csalni az arcomra, de az édesség ezek közé tartozik. Csokoládé, sütemények minden mennyiségben jöhetnek, kivéve a diétás időszakokban, de akkor is próbálom megtalálni az alternatív módokat az endorfinszintem növelésére.

A Szamos márkát és termékeiket, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, és ha valaki egy igazán jó cukrászdába szeretne menni Budapest belvárosában, ahol ár-érték arányban is a legjobban kapja, akkor a Kossuth téri Szamos Café-t vagy a Vörösmarty téri Szamos Gourmet Házat nem hagyja ki. Náluk a helyünk, ha dobos- vagy Eszterházy-tortára, vagy éppen islerre fág a fogunk. Hogy utóbbi miért olyan különleges a Szamosban, arra még külön kitérek.

Ha nem érnénk be azzal, hogy megízleljük ezeket a cukrászremekeket, akkor el is készíthetjük őket. A Szamos Csokoládé Iskola honlapján találtam rá az islerkészítő tanfolyamra, amire jelentkeztünk és amin meglepetésprogram keretében részt vettünk .

A tanfolyamok kiscsoportos foglalkozások keretében indulnak, kb. 3 óra időtartamúak, és különböző típusokból tudunk választani. Elsajátíthatjuk például a bonbonkészítés fortélyait, de megtanulhatjuk, hogy is kerül a likőr a konyakmeggy közepébe, vagy éppen hogy csinálhatunk otthon macaront.

A tanfolyam először egy kis történelemórával kezdődött, amelynek keretében megismerkedhettünk az isler történetével, továbbá az alapító, Szamos Mátyás által megalkotott recept egyediségét is elárulták nekünk. Ami számomra a legérdekesebb volt, az isler közepében lévő feketeribizli lekvár receptjének titka, és hogy ugyanezt a lekvárt ehetjük akkor is, ha feketeribizlis túró rudit vásárolunk a boltban. De szó esett természetesen az isler alapjául szolgáló linzertészta történetéről is.

A történelemórát követően pedig elkezdődött az oktatás igazán izgalmas része, az édességek elkészítése. Miután megkaptuk a linzertészta receptjét, az aznapi négyfős csapat közös erővel mérte ki a hozzávalókat, amelyet a tészta gyúrása és a linzerkarikák szaggatása, végül pedig a sütés követett.

Alapvetően nagyon szeretek főzni – és állítólag jól is tudok –, de a sütési tudományomat még nem sikerült olyan mértékűre tökéletesíteni, hogy ne akadjak meg a kókuszgolyónál (tudom, azt nem kell sütni) és megpróbáljak legalább egyszer egy piskótát tökéletesen elkészíteni. Most próbáltam kivenni belőle jobban a részem, de többször átengedtem a lehetőséget másoknak, és inkább a tökéletes fotók és videók készítésére összpontosítottam. Gyerekkoromban, amikor nagymamám vagy anyukám sütött, általában beleettem a nyers tésztába, ezzel is amolyan minőségellenőrzést végezve, hogy biztosan jól találták-e el az arányokat és nem kell-e esetleg több cukor vagy dió még. Ezt a szaktudásomat itt inkább nem hasznosítottam, mert valószínűleg nem vették volna jó néven a többiek, és furcsán is néztek volna rám, ha nyers tésztát tömök arcomba.

Amíg a linzertészta és a sütő melege éppen dolgukat végezték, mi megnéztük a Szamos Csokoládé Múzeumot – az isler-tanfolyamokat a Szamos Café-ban tartják, míg több más tanfolyamot a Szamos Gourmet Házban –, és azt a gyűjteményt, amit a hosszú évek alatt a Szamos család gyűjtött össze. Aki szereti a csokoládét és az édességeket, annak mindenképpen ajánlom, hogy egy kis időutazás keretében látogasson el a múzeumban.

Miután a linzer kisült, következett a két linzerlap egyesítése, a titkos receptúrájú lekvár közreműködésével, amely a két tészta között foglalt helyet, majd a mártó művelet, amelynek köszönhetően az isler megkapta elegáns és nem utolsósorban nagyon ízletes kis ruháját.

 

 

Ezután minden isler tetejét kis díszítéssel láttunk el, majd jött a munka utolsó fázisa, a csomagolás, illetve dobozolás, hogy ha nagyon rövid időre is, de vigyünk mi is haza – már akinek hazáig még maradt belőle – pár darabot ebből az általunk készített ikonikus édességből.

A tanfolyam befejező momentuma pedig a hivatalos oklevelek átvétele volt, ami igazolta, hogy az isler-kurzust sikeresen elvégeztük, és innentől kezdve hivatalosan is islerkészítőkké – persze nem mesterekké – váltunk.

 

 

Azt nem mondom, hogy innentől kezdve a baráti vacsorafőzések alkalmával a desszertet is én készítem, viszont egy nagy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy újra megpróbálkozzam a sütéssel, és ne csak lelkes fogyasztója legyek az édességeknek.

Természetesen számomra a legnagyobb boldogság az volt, hogy ennek a tanfolyamnak köszönhetően örömöt szerezhettem valakinek, aki életében most találkozott először ezzel a különleges édességgel, és rögtön meg is tanulhatta az elkészítését.

Erdei Zsolt

 

Previous post

Meleg apukák hároméves ikreit utasította vissza egy bölcsőde

Next post

Egy időutazó (!) szerint Harry herceg 2027-ig nővé operáltatja magát