Idén februárban nemcsak a Wellingtoni Madárrehabilitációs Park munkatársai, de az egész világ Thomas-t gyászolta. Ő és párja, Henry közel harminc évig éltek együtt. Henry-ről a Waikanae madárpark gondozói kezdetben azt hitték nőstény, de miután jó ideig nem jöttek világra fiókák, gyanakodni kezdtek és bebizonyosodott, hogy azonos nemű párral van dolguk.
Szerelmük első 18 éve szigorú monogámiában telt, amíg fel nem bukkant Henrietta, a nőstény hattyú, akivel Henry az idők folyamán összesen 68 utódott nemzett. De Thomas végig velük maradt, sajátos szerelmi háromszöget alkotva. Sőt, a fiókák felnevelésében is segített.
Henry, a hattyú 2009-ben hunyt el. Az ereje teljében lévő Henrietta hamar tovább állt egy fiatalabb hím hattyúval, szegény öreg Thomas pedig teljesen magára maradt. A park munkatársai gyakran hallották fájdalmas sírását. A rehabilitációs parkba 2013-ban került át. Akkorra látását már teljesen elvesztette és rendszeresen esett áldozatául idegen hattyúk támadásának.
A Waikanae park munkatársai most, hogy a gyászidő múlóban, gondolkodni kezdtek milyen formában lehetne megörökíteni Thomas és az egyedülálló szerelmi háromszög történetét, amely hírnevet szerzett a rehabilitációs központnak és a Waikanae madárparknak, ahol életük javát töltötték.
„Nem az odavezető út számít, hanem hogy végső soron a művészet segítségével ünnepeljük történetüket.” – nyilatkozta Mik Peryer, a park egyik vezető operátora. Kollégái és ő úgy gondolják egy életnagyságú bronzszobor lenne igazán méltó a madarak emlékéhez, ennek költsége azonban akár 80 ezer új-zélandi dollárra, átszámítva 15 millió forintra is rúghat. Bíznak azonban abban, hogy akár a látogatók adományai segítségével, de megvalósulhat az álmuk.
