Kultúra

Szeretni bolondulásig – ’85 nyara

 

Ha elolvasod, miről szól a ’85 nyara, egészen biztosan a Szólíts a neveden fog róla az eszedbe jutni, de akkor is, ha látod a kék plakátot a sárga szöveggel, vagy ha megnézed az előzetest, sőt, magát a filmet. Szerintem nem is akarja tagadni ezt, egyébként sem lenne túl sok értelme. A rengeteg közös vonás ellenére vannak különbségek és már csak ezek miatt is megállja a helyét önálló filmként.

A 16 éves Alexis (Félix Lefebvre – Az utolsó óra, Bűntények a Riviérán) két éve költözött szüleivel Normandiába egy tengerparti üdülőhelyre. Most éppen nyári szünet van, de hamarosan el kell döntenie, dolgozni akar vagy inkább tanulna még. Dokkmunkás apja az előbbit szeretné, édesanyja pedig azt, ha egyszerűen csak boldog lenne. Lefévre tanár úr (Melvil Poupaud – Isten kegyelméből, Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy, A tengernél) szerint tehetsége van az íráshoz, ezzel kéne kezdenie valamit.

Egy nap barátja kölcsönhajójával vitorlázni megy a tengerre, ám viharba kerül és felborul. A fiú, akit mindig is érdekelt a halál, majdnem végzetes útra indul, de az utolsó pillanatban megmenti őt a 18 éves David (Benjamin Voisin – Senki sem tökéletes). David nemcsak kimenti, hanem haza is viszi magához, ahol anyja (Valeria Bruni Tedeschi – Esélylesők, Őrült boldogság, Bestiáda, Lépcsőházi történetek) és ő úgy bánnak vele, mintha ezer éve ismernék, amivel zavarba hozzák a szégyenlős Alexet.

 

 

David apja, aki egykoron a tengert járta, egy hajózási és horgászfelszereléseket árusító üzletet vezetett, amit halála után özvegye és fia vett át. Itt ajánlanak nyári munkát Alexnek, aki nehezen tud ellenállni a nála alig idősebb fiú vonzerejének és hamarosan testi-lelki jóbarátok lesznek. Minden olyan szépen alakul, amikor megjelenik a színen az angol Kate (Philippine Velge – Doktorok), aki bébiszitterkedni és nyelvet tanulni érkezett ide. Amikor a srácok rájönnek, hogy kapcsolatuk nem bír el egy harmadik felet, megtörténik a baj.

A történet egy már bekövetkezett eseménnyel indít: tudjuk, hogy valaki meg fog halni és rövid időn belül azt is, hogy kicsoda. Na meg hogy a mesélőnek köze van hozzá. Alexis hamarosan bíróság elé kerül és pártfogójának nem hajlandó megnyílni, amivel nem könnyíti meg egyikük dolgát sem. Ekkor Lefévre tanár úrnak az a nagyszerű ötlete támad, mi lenne, ha a fiú leírná a történteket és tulajdonképpen ez adja a cselekmény túlnyomó részét.

François Ozon (Fiatal és gyönyörű, A házban, 8 nő, Swimming Pool, Homok alatt, Vízcseppek a forró kövön) visszafogottan nyúlt a nyersanyaghoz és egy szép, a nyolcvanas éveket hűen megidéző történetet vitt vászonra a kamaszszerelemről. Nincs semmi trükk, semmi varázslat, egyszerűen csak mesél, pontosabban hagyja főszereplőjét mesélni, még az idővel való játékon sem kapjuk fel a fejünket. Az egész filmet áthatja a fiatalos hév és a szenvedély, a konfliktust pedig a fiúk élethez, halálhoz és szerelemhez való eltérő viszonya, és nem utolsósorban igen eltérő személyisége hozza el nekünk. Idővel – a film alapjául regény címére utalva – a síron való táncolásra is magyarázatot kapunk.

A film a gyermek és ifjúsági regényeket, valamint a gyereknevelésről szóló írásokat jegyző Aidan Chambers 1982-ben kiadott Dance on my grave című könyve alapján készült, melynek főszereplője Henry Robinson, aki a barátja és szerelme, Barry Gorman sírján táncol. Ez volt az első olyan regény, amit egy nagy könyvkiadó jelentetett meg, és anélkül ábrázolta a homoszexualitást, hogy azt elítélné. Melegpozitív felfogása miatt vegyes fogadtatásban részesült, ugyanakkor 9 nyelvre lefordítva Európa és Ázsia több országába is eljutott. A filmes feldolgozás címe eredetileg ’84 nyara lett volna, ám a filmben felcsendülő In Beetwen Days című The Cure-dal csak a következő évben jelent meg. Robert Smith és François Ozon végül mind a jogdíjról, mind pedig a címadásról meg tudott egyezni. Ide kívánkozik, hogy a Szólíts a neveden csak jóval később, 2007-ben jelent meg André Aciman tollából.

 

 

1985 nyarán két tizenéves fiú egymásba szeret, de amit látunk, az mégsem egynyári kaland, hanem annál sokkal több. A hely és az időpont gyakorlatilag bármi lehetne, de ez a tengerpart és 1985 nyara, aminek éppen annyira van jelentősége, mint amennyire nincsen. Édesbús nosztalgia. A főszereplő két fiú, de nem is az a fontos, hogy ki kit szeret, hanem az, ahogyan. Ozon ügyesen vezényli le mindezt, rutinos mesélő, ért a karakterekhez, az érzelmekhez és a gondolatokhoz. Filmje az első nagy szerelemről, a birtoklási vágyról (a hódításról), illetve arról szól, amit az első nagy szerelemtől várunk, az idealizált társról, arról az álomképről, amit a másikra ráhúzunk, sokszor önmagunkat is becsapva – mindez két rendkívül tehetséges fiatal színész előadásában, akik között az első perctől fogva működik a kémia.

A ’85 nyarát tavaly nyáron mutatták be, majd bejárta a világ legnagyobb fesztiváljait, a bár a koronavírus miatt leginkább online formában. Hazájában 12 César-díjra jelölték, idén azonban sok országban bemutatják, és remélhetőleg mindenhol szeretni fogják.

Hujber Ádám

Summer of 85/Été 85
francia filmdráma, 101 perc, 2020
Rendező: François Ozon
Producer: Eric Altmayer, Nicolas Altmayer
Forgatókönvyíró: François
Ozon Szereplők: Félix Lefebvre, Benjamin Voisin, Valeria Bruni Tedeschi
Vágó: Laure Gardette
Zene: Jean-Benoît Dunckel
Operatőr: Hichame Alaouie
Bemutató dátuma: 2021. szeptember 23.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Ez a cikk a Humen Magazin 2021/7. számában jelent meg. Ha szeretnéd megkapni a nyomtatott magazint, a Humen.Shop felületén a postaládádba is kérheted. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen számról sem, akkor csatlakozz a myHumen hűségprogramhoz!

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb