A közönség szeretete a legnagyobb ajándék számára, pedig szakmai díjakkal is elismerték tudását, többször is. Jorge Luis Pacheco már első Sziget-fellépése során szerelembe esett a romantikus Budapesttel. Hogy Havannában, Kubában született és nevelkedett, alapjaiban határozza meg a személyiségét és a zenéjét. Zongorázik, ütős hangszereken játszik és komponál. Elárulta azt is, mit csinálna ma, ha ujjai nem a zongora billentyűin száguldanának fellépésről fellépésre. Ha szeretnéd élőben hallani, augusztus 11-én éjfélkor keresd a Szigeten a Magyar Zene Háza – Klasszikus, Opera és Jazz Színpadon!
Mit adott a személyiségéhez és a zenéjéhez, hogy Havannában, Kubában született?
Az, hogy Havannában születtem és nevelkedtem, alapjaiban határozza meg a személyiségemet és azt, hogy ki vagyok zenészként. Havanna egy szerény és szegény negyedében, a városközponttól távol nevelkedtem. A kultúra hiánya miatt az itt élők többsége azt gondolta, hogy zongorán csak a melegek játszanak, de ez engem nem akadályozott meg abban, hogy egészen a gyerekkoromtól kezdve mindent a zongorázásnak szenteljek.
Ezért tartja fontosnak, hogy gyakran játsszon kubai zenét?
Imádok mindenféle zenét játszani, és kísérletezni új dolgokkal, kihívások elé állítani magam, de mindig is fontos volt, hogy kubai zenét játsszak. Főleg ha Kubában vagyok. Inspirál, lelkileg és szellemileg is feltölt. Egy zenésznek sosem szabad elveszítenie az identitását. A kubai jazz beszél helyettem, bárhová is megyek a világban. A közönség tagjai nem mindig tudják, honnan jövök, de a zeném elárulja nekik.
Hány évesen kezdett zongorázni? Miért pont ezt a hangszert választotta?
Hat évesen kezdtem zongorázni. Ütős hangszereken is tanultam, de a dallam és a harmónia miatt a zongorát választottam fő hangszeremnek. Imádom, hogy a zongora a végtelen lehetőségek hangszere: bármilyen ötletet vagy dalt el tudok játszani, ami eszembe jut.
Nemcsak zongorázik, hanem komponál is.
Igazi rögtönző vagyok, folyton új ötleteim vannak, ezért is szeretek komponálni. Persze függ a hangulatomtól, hogy éppen milyen zenét készítek. Amikor az utcán sétálok, gyakran dallamok csendülnek a fülemben. Néha felébredek reggel vagy az éjszaka közepén egy dallammal, ritmussal a fejemben, amit aztán eljátszok a zongorán. Igazából először az egész dalt a fejemben komponálom meg, nem is vetem papírra, mert annyira rögzül. Közben persze a zongorán elpróbálom többször is.
Honnan merít inspirációt?
Minden történés az életemben, még az igazán kicsik is inspirálnak. Aztán majd eldől, hogy mi lesz belőle: trió, jazz kvartett, vagy egy zongoraszóló.
Korábban fellépett már a Sziget Fesztiválon. Hogy tetszett Budapest? Milyen volt az itteni közönségnek zenélni?
Első látásra szerelembe estem Budapesttel, imádom, mert gyönyörű és nagyon romantikus hely. Szerelemre teremtették ezt a várost, ezért is zúgtam bele. Megtiszteltetés, hogy újra játszhatok itt. Először elképzelni sem tudtam, hogyan lehet párhuzamosan ennyi program egyszerre, de aztán sokan voltak a koncertemen. A legjobb emlékem egy cirkuszi előadás volt a fesztiválon: hat akrobata és négy zenész. A trombitás basszusgitározott is, a dobos pedig egy saját maga által készített hangszeren játszott.
Jellemezze három szóval a zenéjét!
Kuba, szabadság, szenvedély.
Magára melyik három szó a legjellemzőbb?
Szenvedélyes, álmodozó, újító.
Nyert már több komoly díjat is. Mit jelent Önnek, hogy a szakma elismeri?
Svájcban, az Amerikai Egyesült Államokban és Kubában is nyertem már díjakat. Fontos, hogy olyan zenészek, mint Randy Brecker, elismerik a munkámat. De a legnagyobb díj, ha a közönségnek tetszik a zeném. Ez a legnagyobb ajándék, amit egy zenész kaphat. Egy versenyen, bár kaptam díjat a zsűritől is, a közönségdíjat is én kaptam, és az sokkal nagyobb megelégedettséggel töltött el. Ez azt jelenti, hogy eljutottam a szívükhöz, és különlegeset adtam számukra.
Mihez kezd a negatív visszajelzésekkel?
Szeretem meghallgatni őket, mert ez az egyetlen út a fejlődéshez. Ha negatív is, motivál, hogy fejlesszem magam, dolgozzak a gyengeségeimen. Ezek a kritikák tesznek sokkal erősebbé.
Ha nem zenész lett volna, mit csinálna ma?
Kosárlabdázó lennék, ez tuti. Megpróbálnék bekerülni az NBA-be. Majdnem sportoló lett belőlem, de aztán zeneiskolába mentem.
A Magyar Zene Háza – Klasszikus, Opera és Jazz Színpad kínálatában mindenki megtalálhatja az ízlésének leginkább megfelelő stílust. Mások mellett fellép a mai és régebbi slágereket feldolgozó Budapest Show Kórus, a balkáni nyolcados zenét és mai hip-hopot is játszó Rafael Márió Trio, és lesz Nagy Primadonna Show is az Operaház csapatától. Ha egy kicsit kiszakadnál a mainstream világából, mindenképpen keresd fel a színpadot!
