KiemeltKultúra

Seregeink unikornisháton lovagolva csillámport szórnak az ellenség szemébe

 

Melegnek lenni, vagy a melegséget megérteni nem mindig egyszerű. Juhász Gábor hiánypótló könyve, a Szivárványon innen és túl nemcsak a melegeknek nyújt mentőövet, hanem például azoknak a szülőknek is, akik nem tudják, hogyan fogadják gyermekük előbújását. Gábor fesztelen stílusával szórakoztatva informál a meleglét kevésbé ismert árnyalatairól, történelméről és egyszerű hétköznapjairól is. A szerzővel a könyvéről beszélgettünk.

Mióta vállalsz szerepet a hazai meleg aktivistaéletben?
2010-ben csöppentem bele a hazai melegaktivizmusba. Talán furcsán hangzik, de engem azok a heteroszexuálisok motiváltak erre, akik évről évre részt vettek a Pride felvonuláson azok után is, hogy az előző években súlyos támadások érték a menetet. Mélységesen szégyelltem magam amiatt, hogy míg azok a heterók a testi épségüket kockáztatják azért, hogy nekem egyszer ugyanolyan jogaim legyenek, mint nekik, addig én csak aggódva követtem a tévéből az eseményeket. Végül, hogy tiszta lehessen a lelkiismeretem, a következő évben jelentkeztem menetkísérőnek a Pride-ra, és bár nagyon féltem, mégis végigcsináltam. Azt hiszem, akkor értettem meg, milyen az, amikor az ember büszke lehet magára. Szóval így kezdődött a pályafutásom melegaktivistaként.

Mi motivált, hogy megírd a könyved?
Valamiért azt reméltem, ahogy telnek majd a kétezres évek, úgy lesznek egyre nyitottabbak és felvilágosultabbak az emberek. Azonban kis hazánk csak nem akar kikászálódni a 80-as évek felfogásából, sőt! Egyre sötétebb időket idéző politikai retorikával találjuk szembe magunkat. Mivel hiszek abban, hogy az előítéletek ellen csak felvilágosítással lehet harcolni, kézenfekvő volt számomra, hogy a már meglévő tudásomat kiegészítve, egy átfogó kötetben írom meg mindazt, amit a homoszexuálisok világáról tudni érdemes. Ezzel kívánom segíteni azokat, akik nem tudnak kihez fordulni a kérdéseikkel, illetve azokat, akik hozzám hasonlóan a tájékoztatással kívánják felvenni a harcot az egyre nagyobb teret nyerő sötétség ellen.
Szinte látom is magunkat, ahogy seregeink unikornisháton lovagolva csillámport szórnak az ellenség szemébe.

Mitől számít egyedülállónak ez a kötet?
Ehhez hasonló könyv nem látott még napvilágot Magyarországon. Ezt nemcsak azért merem kijelenteni, mert ez az első olyan átfogó mű, ami a homoszexuálisok történelmétől kezdve a pávatollas hétköznapokon keresztül a coming out tanácsadásig mindennel foglalkozik. A kötet igazi különlegessége, hogy idehaza még soha, egyetlen író sem vállalkozott arra, hogy a melegséget ne csak kívülről tanulmányozza, hanem megfogja az olvasók kezét, és átvezesse őket a szivárvány túloldalára, valós betekintést adva a mindennapi életünkbe. Küzdelmeinkbe, örömeinkbe, bánatainkba.

A könyvedben a saját élményeid is leírtad. Melyik a legszemélyesebb történeted, amit megosztasz az olvasókkal?
Talán az, amikor egy átmulatott éjszaka után arra ébredtem, hogy a szomszédos ágyon három lány hancúrozik éppen egymással. Viccelek! Persze, volt ilyen is, de a legszemélyesebb tapasztalataimat a coming outról szóló fejezetekben írtam meg, pontosan azért, hogy példával (néha rossz példával) szolgáljak arra, mire kell felkészülni az előbújáskor. Mivel igyekszem nyíltan vállalni magam, életem során rengeteg olyan szituációba keveredtem, ahol valahogy tálalnom kellett, hogy a szexuális orientációm eltér a nagy átlagtól. Ezt az ember nyilván másképp adja elő a szüleinek meg a barátainak, és máshogy egy szállodai recepciósnak. Minden helyzetre vonultatok fel példákat, hogy az is tudja, mire számítson, aki még csupán önmaga előtt vallott színt melegségéről.

 

 

Milyen érveket, tényeket írsz le a könyvedben, amivel egy homofóbot meg lehetne győzni arról, hogy a melegség nem betegség?
Nézd, aki megrögzötten homofób, azt nem nagyon kell semmiről győzködni, mivel valójában baromira hidegen hagyja, betegség-e buzinak lenni, vagy sem. Őt a puszta létezésünk zavarja. És ez alapvetően az ő problémája, nem a miénk. Megint más a helyzet, ha az ember olyanok között találja magát, akik nem akarják a Dunába lőni, csak tele vannak előítéletekkel és félinformációkkal. Ha ők nyitottak a beszélgetésre, rengeteg olyan érvet lehet felvonultatni, amivel szélesíthető a látókörük. A könyvből bátran lehet muníciót gyűjteni ilyen helyzetekre.

Mi volt a legnehezebb a könyv megírásában?
Talán az, hogy összesűrítsem és fogyasztható formában tálaljam azt a rengeteg információt, amit szerettem volna átadni. Az eddigi visszajelzések nagyon pozitívak, ezért úgy gondolom, sikerült. További nehézséget okoztak azok a részek, amikhez nem rendelkeztem saját tapasztalattal. Ilyenek voltak például a leszbikus szexről vagy a transzneműek nemi megerősítő műtétjeiről szóló fejezetek. Ezekhez külső segítséget kellett kérnem.

A könyvben írsz a melegek hétköznapjairól is. Szerinted a heterók számára melyik a legmeghökkentőbb része ennek a fejezetnek?
Tapasztalatom szerint a heterók azon szoktak leginkább megdöbbenni, amikor kiderül, hogy nem is különbözünk annyira tőlük, mint ahogy azt sokan megpróbálják elhitetni. Sosem felejtem el, amikor az aktuális párkapcsolati problémáimról értekeztem egy heteró kollégámmal, aki egyszer csak kifakadt: „Basszus, de hát ti olyanok vagytok, mint mi!” Persze emellett az anális tisztálkodásról szóló részek is biztosan érdekfeszítőek lehetnek számukra.

A könyvedben arról is írsz, hogy a világ különböző pontjain hogyan ítélik meg a melegséget, hol, milyen jogokkal rendelkeznek a melegek. Hol a legkonzervatívabbak, hol büntetik a legsúlyosabban, legbrutálisabban a homoszexualitást?
Ha csupán a törvényhozást nézzük, világosan kiderül, hogy Fekete-Afrikában, illetve az arab országokban van leginkább félnivalójuk a melegeknek. Sok helyen a mai napig halálbüntetéssel sújtják az azonos neműek vonzalmát, ami a kötél általi kivégzéstől a halálra kövezésig terjedhet. Vannak olyan területek, ahol még a hatóságok kiérkezése előtt meglincselik a homoszexualitással vádoltakat. Az sem ritka, hogy a saját családtagjaik törnek az életükre, csak hogy elkerüljék a szégyent. A tudatlanság és a homofóbia öl! Emellett meg kell jegyezzem, hogy bizonyos országokban semmilyen hivatalos szankció nincs érvényben a melegek ellen, mégis hajtóvadászat folyik ellenük. Erre tökéletes példa Oroszország, hiszen Csecsenföldön ezekben a percekben is börtönöznek be és kínoznak homoszexuálisokat, hogy további neveket csikarjanak ki belőlük, mindezt az orosz vezetés hallgatólagos beleegyezésével.

Minden belekerült a könyvbe, amiről írni szerettél volna?
Bízom benne! De ha az olvasóknak valamiben hiányérzetük támad, szóljanak, és az utánnyomásig igyekszem orvosolni.

Szerinted kik számára a leghasznosabb ez a könyv?
Úgy gondolom, bárki talál majd olyan részt, ami érdekes vagy hasznos lehet számára. Kézzelfogható segítséget mégis azoknak nyújt majd, akik eddig teljesen magukra voltak utalva, mert nem volt kinek feltenni a kérdéseiket. Gondolok itt azokra a melegekre, akik olyan közegben élnek, ahol nincs kihez fordulniuk, vagy azokra a szülőkre, akik most szembesültek gyermekük másságával, és ötletük sincs, hogyan tovább. Nagyon hálás lennék, hogyha valaki tud ilyen illetőről a környezetében, az ajánlaná neki a könyvet, és bízom benne, hogy valós segítség lesz majd számára. Ha csak egyetlen embernek is hasznára válik a megszerzett tudás, azzal már megtérül a rengeteg munka, amit belefektettem.

Tegdes Péter

Szivárványon innen és túl – Megrendelhető a Humen Shopban!

 

 

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb