Színes

Rupert Everett: „Meleg üdvözlet Magyarországnak!”

Nemcsak Nagy-Britanniában, hanem szerte a világon ismerik Rupert Everett nevét, aki a színészmesterség mellett ír és rendez is. Az Oscar Wilde életéről készült A boldog herceg című filmje kapcsán beszélgettünk vele, amely itthon tavaly februárban került bemutatásra a 8. LMBT Történeti Hónap megnyitóján.

Rupert Everett az angliai Norfolkban született 1959-ben. Édesapja katona, majd üzletember volt, anyja előkelő nemesi-politikusi családból származott, iskolai tanulmányait ezért a bencés-rendi Ampleforth College-ban végezte. 15 éves korában azonban az addig jó tanuló, csendes fiú egyik napról a másikra otthagyta az iskolát, és Londonba szökött, hogy színésznek álljon. Eredeti tervei között a rocksztárság szerepelt, amelyet fokozatosan a színészet váltott fel. Színészi karrierje beindulásáig a szakma és mindenféle végzettség nélküli fiatalember prostitúcióból tartotta el magát, ezeket az élményeit, tapasztalatait később a Vanished Years című kötetében mesélte el.

Első sikerét 1982-ben érte el az Another Country című darabbal, amelyben egy meleg középiskolást játszott, ebből 1984-ben azonos címmel film is készült. Az Another Country után több filmszerepet is kapott, 1989-ben pedig a nyilvánosság előtt is coming outolt. Az áttörést az 1997-es Álljon meg a nászmenet! hozta meg számára, amelyben Julia Roberts meleg barátját alakította, majd három évvel később A második legjobb dolog című filmben Madonna oldalán játszotta el a meleg legjobb barát szerepét. Everett színpadi színészként is számtalan darabban mutatta meg tehetségét.

 

Rupert Everett | Fénykép: William Baker

 

A boldog hercegben jó barátjával, Colin Firth-szel játszhatott újra, akivel a Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember című Oscar Wilde-darab filmadaptációjának forgatásán ismerkedtek meg. Firth-szel ezután a St. Trinian-filmek két részében dolgoztak együtt, és arra a kérdésünkre, hogy mikorra várható a harmadik rész, Everett sejtelmesen csak annyit mondott, hogy „nagyon szeretném, ha lenne folytatása”.

Wilde-nak nemcsak szerepeket, de az egyik legjobb barátját, Colin Firth-t is köszönheti Rupert Everett, aki 2018-ban nagy álmát váltotta valóra, amikor A boldog herceg című filmjében új oldaláról mutathatta be nekünk a dekadens ír szerzőt.

Wilde életéről és pereiről az 1959-es és 1960-as korai filmek, valamint Brian Gilbert fantasztikus darabja, a Wilde (1997, Stephen Fry alakításában), továbbá az Al Pacino által rendezett Salome című féldokumentumfilm is mesélt már, ám a filmművészet eddig kevésbé foglalkozott az írónak a börtönéveket követő, utolsó időszakával. Everettnek nem kevés nehézséggel kellett megbirkóznia ahhoz, hogy ezt a hiánypótló munkát megvalósíthassa:

„10 éve dolgozom a Wilde-projekten. Az ilyen jellegű filmek meglehetősen drágák a díszlet, a jelmezek miatt, tehát a legnehezebb dolog a finanszírozás előteremtése volt. Végül francia, olasz, német és angol koprodukcióban, és az Európai Unió támogatásával készülhetett el.”

Hogy volt-e kedvenc jelenete a filmben, így válaszolt: „Amikor a film végén Oscar A boldog herceget meséli (Oscar Wilde meséje), az egy csodálatos jelenet.”

Rupert kedvenc műve Oscar Wilde-tól nem meglepően a Dorian Gray arcképe. „A könyv csodálatos, és külön öröm, hogy szerepelhettem a színházi adaptációjában, nagyon kedves emlékek fűznek hozzá. Nagyon remélem, hogy valamikor újra színpadra állíthatjuk a darabot.”

Egy film készítésekor a legizgalmasabb kérdés mindig az, hogy milyen lehetett az az ember, akit egy színész alakít, akinek a bőrébe bújik. Rupert szerint Wilde „vidám ember volt, aki minden megpróbáltatás ellenére derűs maradhatott. Mindent elveszített, de kedves, reményteljes emberként élt.”

A jelen helyzet és a tavaly tavaszi is megterhelő volt számára, hiszen a színház- és filmipart erősen sújtotta a koronavírus-járvány. „Túlzás nélkül mondhatom, hogy nagyon depresszív időszak volt ez nekem, mert nem tudtam dolgozni. Épp egy darabot próbáltunk a Broadway-n, amikor bejelentették a vészhelyzetet; 8 előadás előtt álltunk, és a színházak egyszerűen bezártak. Nagyon szomorú és lehangoló időszak volt. Remélem, hogy vége van, bár sajnos még mindig sok beteg van itt Nagy-Britanniában” – mondta. Rupert azonban optimista, számos terve van a jövőre nézve: „Egy filmet és egy másik könyvet is tervezek, és remélem, hogy a Broadway-n meg tudjuk tartani az elmaradt előadásokat.” Az új generációról is optimistán nyilatkozott: „Szerencsém van, mert rengeteg tehetséges fiatallal dolgozhatok együtt. Úgy gondolom, hogy nagyon sok izgalmas tehetség van az új generációban.”

Természetesen nem maradhatott el az a kérdés, hogy vannak-e élményei hazánkkal kapcsolatban. „Nagyon szeretem Budapestet, csodálatos város. Emlékszem, milyen kellemes hangulata volt az 1960-as években. Csodálatos helyek vannak itt, igazán gyönyörűek” válaszolta. A magyar LMBT közösségnek pedig a következőket üzente: „Minden jót kívánok nekik, és melegen üdvözlöm őket innen az Egyesült Királyságból.”

Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

Borítókép: William Baker

 

hirdetés
hirdetés

Kapcsolódó cikkek

"Ezt is ajánljuk"
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb