Életmód

Polgármesterek a szivárvány alatt

2019. október 13-án önkormányzati választásokat tartanak Magyarországon. Amikor e sorok íródnak, még csak feltételezzük, hogy a települések megválasztott vezetői (3154 város és falu, valamint 23 fővárosi kerületi önkormányzat polgármestere) közül senki nem tartozik nyíltan az LMBTQ közösséghez. Így ha inspirációra vágyunk, ki kell tekintenünk Európa és a nagyvilág felé. Belőlük gyűjtöttünk egy csokorra valót.

 

Lori Lightfoot – Chicago, USA (2019– )
Lightfoot több értelemben is történelmet írt, amikor idén áprilisban megválasztották az Egyesült Államok harmadik legnagyobb metropolisza polgármesterének. Ő az első fekete nő a város élén, és lévén leszbikus, egyben az első LMBTQ kötődésű is. A szavazatok 74 százalékát kapta, ami igen erős mandátumot jelent, és bízik benne, hogy győzelmével azt az üzenetet közvetíti, miszerint bármely kisfiúból vagy kislányból lehet egy nap Chicago polgármestere. Győzelmi beszédét felesége és közös lányuk az első sorból nézték végig.

 

Jim Watson – Ottawa, Kanada (1997–2000, 2010– )
Kanada fővárosának polgármestere közel 40 év közszolgálat után döntött úgy, hogy előbújik. Watson idén augusztusban egy helyi újságnak adott interjúban mesélt először arról, hogy gyerekként a többi fiúval ellentétben őt nem Julia Roberts, hanem Brad Pitt érdekelte.

Előbújását két eset inspirálta. Az egyik még 2014-ben történt, amikor az Oroszországban zajló Téli Olimpiai Játékok idejére szivárványzászlót tűzött ki az ottawai városháza épületére. A második pedig két éve esett meg, amikor az Ottawa Pride felé igyekezve egy férfi feltartóztatta és trágár szavak kíséretében számon kérte, hogy ugye nem a felvonulásra tart? Watson akkor annyit mondott, hogy dehogynem, és ha szeretne, tartson vele. Mindazoknak, akik hezitálnak a coming outtal kapcsolatban, az alábbit tanácsolja: „Ne helyezd magad nyomás alá, és ne siesd el a dolgokat. Viszont negyven évet se várj vele, mint ahogyan én tettem.”

 

Jess Herbst – New Hope, USA (2016–2018)
Bátor tettet vitt véghez 2017 év elején egy alig hatszáz lelkes texasi falu, New Hope (ami magyarul ennyit tesz: Új Remény) polgármestere. Jess Herbst a helyieknek kiküldött nyílt levélben fedte fel eddig titkolt nemi identitását.
„Mint az Önök polgármestere el kell mondanom magamról valamit, amit a legkorábbi gyerekkori emlékeim óta cipelek magammal. Transznemű vagyok. Két évvel ezelőtt a feleségem, a lányaim és a vejem támogatásával kezdtem el a hormonterápiát. Akkor még elképzelni sem tudtam, hogy egyszer én leszek az Önök polgármestere. De most itt vagyok” – írta akkor.

A polgármester a hormonkezelés megkezdése óta blogot vezet tapasztalatairól, érzéseiről, amely a jessherbst.com oldalon követhető. Hogy New Hope közössége mennyire fogadta jól a bejelentést, azt talán jól sugallja, hogy 2018-ban nem választották újra, kikapott az előző polgármester özvegyétől.

 

Robert Biedroń – Słupsk, Lengyelország (2014–2018)
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Robert Biedroń nemcsak Lengyelország, de az egész közép-kelet-európai régió első nyíltan meleg polgármestere. Méghozzá egy nem is kicsi városé, a 90 ezer fős északnyugat-lengyelországi Słupsk városát igazgatta négy éven át. Előtte három évig a lengyel parlament alsóházában volt képviselő, ami egy másik elsőséget adott számára: ő lett az első nyíltan meleg lengyel képviselő.

E nyíltságnak azonban ára volt, rendszeresen áldozata lett homofób támadásoknak, ő azonban mindvégig kitartott és felemelte a hangját. Polgármesterré 57 százalékkal választották meg, majd mandátuma lejártával az Európai Parlament felé vette az irányt, ahová az idei tavaszi európai parlamenti választásokon be is szavazták egy új pártformáció, a Tavasz (Wiosna) listájáról, amelynek február óta a vezetője.

 

Klaus Wowereit – Berlin, Németország (2001–2014)
A német fővárost 13 éven át vezető Wowereit talán minden idők legismertebb nyíltan meleg városvezetője. Előbújására még az első megválasztását megelőző kampányidőszakban került sor, amikor is így akart keresztbe tenni a pletykalapok folyamatos szivárogtatásának. „Meleg vagyok és ez jól van így” (Ich bin shwul, und das ist auch gut so) – jelentette ki akkor. Utólag úgy gondolja, hogy előbújása még segítette is kampányát.

Érdekesség, hogy ugyanabban az évben Európa két másik nagyvárosának az élére is nyíltan meleg főpolgármestert választottak: Bertrand Delanoë ugyancsak 13 évig vezette Párizst, Ole von Beust pedig 2010-ig Hamburgot.

 

Jón Gnarr – Reykjavík, Izland (2010–2014)
Zárásul érdemes megemlíteni Izland fővárosának egykori polgármesterét is, aki egy viccpárt, a Legjobb Párt (Besti Flokkurinn) színeiben vezette Reykjavíkot négy éven át. Az egykor taxisofőrként és egy rockbanda tagjaként is ügyködő Gnarr az LMBTQ közösségnek oly állhatatos támogatója, hogy városvezetőként több alkalommal is ő vezette a helyi pride-ot, méghozzá drag quennek öltözve, sminkben, jelmezben, parókában – teljes pompában.
Ez pedig van olyan szép hagyomány, hogy akár Budapest polgármestere is ápolhatná idehaza.

 

Waliduda Dániel

 

 

 

 

hirdetés
Previous post

Visszatér Budapestre a világ kedvenc fúvós bandája, a Lucky Chops

Next post

Be akarnak tiltani egy iskolai LMBTQ klubbot, mert az „ráerőlteti a diákokra a homoszexualitást”