Kultúra

Oscar Wilde nyomában – interjú Lukács Nikolettel

A 89. Ünnepi Könyvhétre jelent meg Lukács Nikolett Oscar Wilde-monográfiája Oscar Wilde élete, életműve, öröksége címmel – az író élete és munkássága részletesen itt olvasható -, amelyen keresztül a szerző jogász végzettségének köszönhetően nem csupán a biszexuális író műveivel, de korának társadalmi és jogi sajátosságaival is megismerkedhetünk interjúnkban.

Oscar Wilde

Első körben szeretnék gratulálni a megjelenéshez, de mielőtt rátérnénk a könyvre, induljunk egy kicsit távolabbról. Jogászként az (egyik) szakterülete a 19. századi ún. szodómia-perek története. Hogyan talált rá erre a témára, és mi jött előbb: a Wilde iránti rajongás vagy a jogtörténeti érdeklődés?

Először is nagyon köszönöm. A Wilde iránti rajongás egyértelműen előbb jött. 12 éves voltam, amikor első alkalommal láttam a Brian Gilbert-rendezte Oscar Wilde szerelmei című filmet, amely lenyűgözött. Wilde karaktere érzelmes, kedves, egyszerű és érdeklődő volt, Stephen Fry pedig kiváló tehetséggel alakította. Megdöbbentett az, ami vele történt, és a perei később jogtörténészként is megragadtak. 2010-ben végeztem a Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán, és PhD hallgatóként, valamint jogászként is ismét felélénkült az érdeklődésem munkássága, élete és hatása iránt. A homoszexualitás (akkori nevén szodómia) története mindig is érdekelt, jogászként pedig megdöbbent, egyben elszomorít az LMBTQI személyeket érintő, az élet minden területén jelen lévő hátrányos megkülönböztetés, amely most, a 21. században is érzékelhető. Wilde bátorsága óriási volt: saját korában, amikor még 2 évi fegyházbüntetéssel és kényszermunkával büntették a férfiak közötti vonzalmat, megalkuvás helyett vállalta magát, ahogy egy ír hazafihoz illik.

Miért éppen Oscar Wilde? Hogyan és mikor került először kapcsolatba vele, illetve a munkáival?

A fentiek alapján érthető, hogy Wilde hogyan válhatott az egyik kedvenc művészemmé. A szavak csodálatos mestere ő, aki mindenről tudott valami érdekeset, szellemeset mondani. A mai fiataloknak egyaránt közérthető a nyelvezete, amely magyarul is csodásan szól Tandori Dezső és Kosztolányi Dezső csodás fordításaiban. A film megtekintése után elolvastam valamennyi magyarul megjelent munkáját, de angol nyelven is megvettem, amihez hozzájutottam. Azóta a könyvtáram bővül, nagy örömmel látok ritka kiadásokat is a polcomon.

Saját hazájában és nemzetközi szinten is nyilván könyvtárnyi irodalma van Wilde életének – de mennyit foglalkozott a magyar irodalomtörténet Wilde-dal? Milyen hazai források álltak rendelkezésre a monográfia megírásakor?

Sajnos a magyar irodalomtörténet meglehetősen keveset foglalkozott érdemben Wilde-dal, mármint a monográfiák szintjén. Teljes kötet mindössze a német szerző, Jörg. W. Rademacher tollából jelent meg hazákban, valamint Török András írt róla az Írók világa sorozat egyik kötetében, amely azonban idővel túlhaladottá vált. A fellelhető valamennyi újságcikket áttekintettem, és örömmel találkoztam Ady Endre megemlékezéseivel. Érdekes színfolt még Rozsnyai Kálmán, aki Sydney Cartonként híresült el, és Wilde Oszkár címmel jelentetett meg visszaemlékezéseket róla, amely sajnos elég rövid. Ami még szomorúbb, hogy Wilde utóhatásával nem foglalkoztak, pedig az a művészet számos területén érzékelhető (irodalom, balett, film- és zeneművészet).

Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett (1986) – jogász, jogtörténész, az MTA Gazdasági és Jogi Osztályának köztestületi tagja. 2010-ben végzett a Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán, PhD fokozatát 2017-ben magánjogtörténetből szerezte. A homoszexuális szubkultúra történetével a viktoriánus kori Nagy-Britanniában több tanulmányban és előadásban foglalkozik, a Magyar Viktoriánus oldal adminisztrátora. Oscar Wilde életével és munkásságával összefüggésben több értekezést jelentetett meg.

Habár sokszor foglalkozik univerzális értékekkel és bűnökkel is (pl. a szerelem tisztasága vagy a gyilkosság mint a legnagyobb bűn), Wilde nagyon sok munkája kifejezetten saját kora társadalmi visszásságaira mutat rá. Mit gondol, milyen aktualitása lehet a viktoriánus erkölcsökkel való szembefordulásnak egy olyan korban, amikor ezeket már jócskán meghaladtuk?

Wilde aktualitása sajnos időszerűnek tűnik. Adyról szoktam mondani, hogy gondolatai félelmetesen idézik a két világháború közötti időszakot, de sajnos ez Wilde-ra is igaz. Éleslátása ma is megfigyelhető, bölcs és egyben szellemes gondolatai és aforizmái utat mutatnak. A maszkok, amiket sokszor említ, ma is jelen vannak – talán még erőteljesebben, mint az ő korában.

Nézzünk egy kicsit a jövőbe is! Továbbra is szeretne-e Oscar Wilde-dal vagy a homoszexualitás kultúrtörténetével foglalkozni? Ha igen, akkor milyen tervei vannak?

Igen, továbbra is, jelenleg éppen az Ars Boni folyóirat pályázatán veszek részt az LMBTQI személyek gyerekvállalásával foglalkozó cikkemmel, de egy Lord Byron és a görög szerelem, valamint a homoerotika kapcsolatát taglaló tanulmányt is tervezek a nyárra a HÉVÍZ folyóirat számára. A jövőre nézve egy másik köteten gondolkozom, amely viktoriánus szerzők – Byron, Stoker, Sir Arthur Conan Doyle és a szintén homoszexuális E. M. Forster – életét és munkásságát taglalná. Egyébként érdekesség, hogy homoerotikus vonatkozású műve az említett szerzők mindegyikének van, amelyre a kötet szintén kitérne.

A kötetet ide kattintva tudjátok megrendelni.

A szépség szerelmese – Oscar Wilde élete, életműve, öröksége

Szij Barbara

Instagram: @ertelmesholgy

Previous post

Nagyok a hiányosságok a magyar Wikipedián LMBTQ témákban

Next post

23. Budapest Pride Fesztivál és Felvonulás: Merj nagyot álmodni!