Kultúra

Nureyev – Egy tüzes lélek a rideg valóságban

Úgy tűnik, a táncosok mindig vissza-visszatérnek magazinunk lapjaira: két hónappal ezelőtt egy magyar táncos visszaemlékezéseiről olvashattatok, most pedig egy világhírű legenda életéről szóló kötetet szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani.

Rudolf Nureyev a 20. század egyik legnagyobb balett-táncosa volt. Élete a sanyarú oroszországi gyermekkortól a legnevesebb európai színpadokig ívelt: a soha meg nem alkuvó, makacs újító örökre megváltoztatta a klasszikus balett világát. Egész élete legendákkal átszőtt történet, amelynek azonban egy tragikusan valóságos dolog vetett véget: a nyolcvanas években AIDS-es lett, és a betegség következtében mindössze 54 évesen, 1993-ban elhunyt.

De ne szaladjunk ennyire előre az időben; inkább kezdjük a történetet ott, ahonnan minden elindult: a Transzszibériai expressz egyik vasúti kocsijában. Itt született meg ugyanis a kis Rudik, akinek világrajövetele egész életére nézve szimbolikus jelentőséggel bírt. A tatár származású fiú a hideg pusztában, zord körülmények között élte meg első napjait, és az „útonlevés”, az állandó mozgás és költözés később is meghatározták az életét.

Kavanagh_Rudolf_NureyevMindössze hat éves volt, amikor életében először édesanyja elvitte őt és három nővérét egy balettelőadásra. A kisfiút azonnal lenyűgözték a táncosok, és amikor édesapja 1946-ban visszatért a háborúból, már szinte kész volt benne az elhatározás, hogy ezt a foglalkozást űzze ő maga is. Szülei aggódtak érte, hogy nem fog tudni megélni, keménykötésű apja pedig ennek tetejébe férfiatlannak is tartotta a táncot. Sok harc és titkolózás árán azonban a tehetséges fiú lassacskán profi tanárokhoz került.

Hamar kiderült, hogy Rudolf őstehetség, de nem feltétlenül technikai értelemben: lábtartása, ugrásai jelentős javításra szorultak, de tanárai hamar meglátták benne azt a tüzes, szinte mániákus lelkesedést, amely későbbi karrierjét megalapozta. A leningrádi balettiskolába való bekerülése után egyenes út vezetett a világhírnévig: először a Szovjetunió sztárja lett, később pedig európai szereplésekre is lehetősége volt, habár a KGB mindvégig megfigyelte az engedetlen természetű sztárt.

1961-ben egy párizsi vendégszereplés alkalmával a francia hatóságok segítségével disszidált, és szinte egész életében nem térhetett vissza a Szovjetunióba, azonban karrierje ekkor ívelt fel igazán. Ugyanebben az évben ismerte meg élete párját, Erik Bruhn-t is, akivel annak haláláig együtt is maradt. Nureyev pályájának talán legfontosabb szakasza is ekkor kezdődött: a ’60-as években szegődött el a brit Királyi Baletthez, ahol legjelentősebb partnerét, Margot Fonteyn-t is megismerte.

Egy legendás művész képe rajzolódik ki előttünk, aki – többek között – újradefiniálta a férfi táncosok szerepkörét; ki más lehetne alkalmasabb élettörténetének megírására, ha nem egy volt balerina? Julie Kavanagh írónő fantasztikus alapossággal meséli el Nureyev életét, a számtalan szereplő – rokonok, volt kollégák, megannyi ismert név – felvonultatásával betekintést engedve a legendák mögé is. Kavanagh-nak nem ez az első biográfiai kötete: írt már könyvet Marie Duplessis, a kaméliás hölgy életéről, de feldolgozta Frederick Ashton, a brit királyi balett egyik meghatározó koreográfusának történetét is. Épp ezért nem csoda, hogy Nureyev életét is hihetetlenül részletekbe menően, egy monumentális kötet keretei között sikerült az olvasók elé tárnia.

Szij Barbara

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb