PrideUtazás

Nagy és szexi – pont, ahogy szeretjük, avagy Pride Berlinben

Németország és Svájc nagyvárosaihoz hasonlóan Európa queer fővárosában, Berlinben is találkozhatunk a CSD rövidítéssel, ez azonban ne tévesszen meg senkit, ez bizony a helyi pride-ot takarja – amelynek természetesen az igazi fénypontja immár 41. éve a színpompás felvonulás.

Aki lemaradt volna június 15-én az idei EuroPride felvonulásról a szomszédos Bécsben, annak elég Berlinig mennie egy másik hatalmas élményért. A berlini pride, vagy ahogy helyben nevezik, a Christopher Street Day az egyik legnagyobb a maga nemében egész Európában. A világ minden tájáról félmillió látogatót vonzó rendezvény évről évre közel kétszáz programot kínál a fesztivál idején a partiktól kezdve a színházi előadásokon, filmvetítéseken, kiállításokon és koncerteken át a kerekasztal-beszélgetésekig.

 

 

Az idei CSD mottója: Stonewall 50 – Minden lázadás a te hangoddal kezdődik! Negyven év telt azóta, hogy 1979-ben először tartottak felvonulást Berlinben a szivárvány jegyében. Hogy az idei menet minél jobban meg tudja mutatni a résztvevők sokszínűségét, maga a vonulás két nagy blokkból áll: az egyik a klasszikus, kényelmesen sétálós, esetleg kerékpározós részlegből, míg a másik a kamionokkal és dübörgő zenével megtámogatott tömegből áll majd. Mindegy, hogy melyikhez támad kedvünk – a félmilliós felvonuláshoz a menet során bárhol lehet csatlakozni.

Minden a város fő bevásárlóutcájában kezdődik: a három és fél kilométer hosszú Kurfürstendamm sugárutat “Berlin Champs-Elysées-jének” is tartják. Itt kerül majd sor 2019. július 27-én délben az ünnepélyes megnyitóra a Kurfürstendamm és a Joachimsthaler sugárutak kereszteződésében. Fél egykor aztán elindul a népes tömeg, hogy érintve a már száz éve az LMBTQ közösség egyik központjának számító Nollendorfplatz-ot, a város gyönyörű parkján, a Tiergartenen át a Brandenburgi kapunál érjenek célba – este pedig az elmaradhatatlan, hatalmas partival zárul az éves rendezvény.

 

 

Hogy mit kell tudni az útvonalról? Berlin dinamikus, toleráns és nemzetközei nagyváros – és ez már száz éve mindennél jobban igaz a Schöneberg negyedben található Nollendorfplatz esetében. A tér környéke mágnesként vonzza az LMBTQ embereket az 1920-as évek óta. Itt működött a híres Eldorado drag bár, ahol Marlene Dietrich is visszatérő vendégnek számított. Itt élt az angol-amerikai regényíró, Christopher Isherwood, akinek itt szerzett élményein alapuló, Isten veled, Berlin című műve képezi a világhírű musical, a Kabaré alapját. Schönebergben ma mindenhol szivárványzászlókkal találkozhatunk, a kávézókon, éttermeken, fitnesztermeken, üzleteken és könyvesboltokon egyaránt – sok közülük kifejezetten az LMBTQ közösséget szolgálja.

Visszatérve az idei CSD-re, a Brandenburgi kapunál az egy kilométer hosszan elterülő Pride Village várja majd az érkezőket, ami egészen éjfélig működik. Amikor a menet befut – már amennyire beszélhetünk egyetlen időpontról félmillió felvonuló esetében –, a nagyszínpadon kezdődnek a programok. Politika, zene, szórakoztatóipar – mindegyik terület képviselői mikrofonhoz jutnak. A tucatnyi zenekar, előadó és DJ fellépései között beszédek, díjátadók, társadalmi felhívások zajlanak. Aki inkább csak szórakozni akar, azt a Pride Village másik két zenei színpadánál egy halom menő DJ fogja megmozgatni.

 

 

De miért is van hosszú angol neve egy német rendezvénynek? A világ sok országában a pride szó gyökeresedett meg az LMBTQ felvonulások elnevezéseként. Az közismert, hogy az LMBTQ jogokért vívott küzdelem szimbolikus kezdete 1969. június 28., a Stonewall-lázadás időpontja: az azonos nevű bár vendégei megelégelték a megalázó rendőri razziákat és szembeszálltak az őket zaklató rendőrökkel. Ekkor elindult valami: az addig csendben tűrő LMBTQ közösség ráébredt saját erejére, önbizalmat merített, és egy év múlva az amerikai nagyvárosokban megrendezték az első pride-meneteket is.

Tíz évvel később Németországban úgy gondolták, hasonló felvonulással emlékeznek meg a Stonewall-lázadásról. A legendás bár New York bohém negyedében, a Greenwich Village-ben működött a Christopher Street 51-53. szám alatt. A lázadásban különböző csoportok vettek részt, transzneműek, drag queenek, férfiak, nők, különböző bőrszínű és társadalmi rétegbe tartozók, és hogy a megemlékezés kellően inkluzív legyen, az eseményeknek helyet adó utcanevet kezdték használni Amerikában – ezt vették át később a németek is. Bár az első CSD-k Berlinben és Brémában zajlottak 1979-ben, de mégsem ezek számítanak az első német LMBTQ felvonulásoknak. Az első dokumentált szivárványmenetre 1972-ben került sor Münsterben, mára pedig közel hetven nagyobb (és kisebb) város rendezi meg a saját felvonulását.

 

Kocsis G. János

 

 

CC header banner – 2019 júl
Previous post

Megfosztották katolikus címétől az iskolát, mely nem bocsátotta el meleg tanárát

Next post

Kitapsolták a Pride-rendezvényről az ott provokáló Budaházy Eddáékat