Kultúra

Mozikba kerül az első indiai romantikus vígjáték, amelyben meleg pár a főszereplő

 

Indiában a közönség imádja az itthon leegyszerűsítve csak romantikus vígjátéknak elkönyvelt, úgynevezett maszálá-filmeket.

Az indiai film legjellegzetesebb filmtípusa, a maszálá fűszerkeveréket jelent – indiai közönségfilmek esetében azt a fajta, tipikusan bollywoodi filmtípust értik rajta, amelyben az egyes műfajok Európában vagy Amerikában sosem látott mértékig keverednek egymással. Egy ilyen indiai filmben mindig van szerelmi történet, mindig van humor (esetenként néhány ütődött, komikus karakter által kiegészítve), melodráma, amely akár a családi konfliktusokban is megjelenhet, valamint látványos akciójelenetek és zenés betétek.

Ezek legjobb darabjai olyan kultstátuszt érnek el, amelyekből évtizedekkel később is tömegek idéznek, amelyek híres sorai szállóigévé válva beépülnek a helyi popkultúrába, és valamilyen módon a filmesek újra és újra utalnak rájuk a friss darabokban.

Ezekben a közönségfilmekben LMBTQ karakterek eddig a legritkább esetekben fordulhattak elő, és ha mégis, akkor legtöbbször csupán sokadrangú humorforrásként. Ritka kivétel volt a Humen Fesztiválon is vetített Barátság (Dostana), amelyben egy álmeleg párt alakítva a legnagyobb sztárok adták a nevüket egy homoszexualitással foglalkozó filmhez. Vagy ott a hatalmas költségvetéssel készült, történelmi Dzsódhá Akbar (Jodha Akbar), amelyben nyugati nézőként külön meglepetés volt, hogy Ázsia abszolút uralkodókkal megáldott/megvert birodalmaiban a fontos szerepet játszó eunuchok a muszlim mogulok császári udvaraiban például – a hárem mellett szolgálva – női ruhában jártak, nőként viselkedtek, kotnyeles transzvesztitára emlékeztetve. Bár a hasonló példákon túlmenően a művészfilmekben és a független produkcióban időként előkerültek az LMBTQ témák, ezek nem érték el a szélesebb közönség ingerküszöbét.

2018-ban azonban évtizedes küzdelem után dekriminalizálták Indiában a homoszexualitást. Ezután tavaly februárban bemutatták az első olyan bollywoodi közönségfilmet, ami az azonos nemű szerelemről szólt: az Ek Ladki Ko Dekha Toh Aisa Laga (fordítása kb.: Amikor megláttam azt a lányt, így éreztem) egy kiházasítás előtt álló fiatal lányról szólt, aki kétségbeesésében elmondja a vőlegényének, hogy neki valójában már van egy párja egy másik lány személyében.

Jellemző az indiai viszonyokra, hogy még bemutatása előtt tömegek adták a legrosszabb értékelést a drámára az IMDb-n. A filmben az apa-lánya párost a való életben is ilyen módon rokon színészóriás, Anil Kapoor és Sonam Kapoor alakította. (És a film címe önmagában egy 1994-es film egyik dalából származik, amiben szintén Anil Kapoor játszott, de a dal igazán a Shah Rukh Khan főszereplésével készült romantikus akció-vígjáték, a Main Hoon Na idején épült be a popkultúrába. Ahogy korábban említettük, a maszálá filmekben mindennaposak az ilyen többszörösen összetett utalások a korábbi darabokra.)

 

 

Ezt a sort folytatva érkezik idén február 21-én az indiai mozikba egy újabb azonos nemű szerelemről szóló történet, ezúttal két férfi kapcsolatáról. A Shubh Mangal Zyada Saavdhan (kb: Különös óvatosság a házasságnál) főszereplője Bollywood ügyeletes hősszerelmese, Ayushmann Khurrana, aki az indiai Oscarnak számító Filmfare-díjból többet is begyűjtött már pályafutása során.

Khurrana számára nem jelentenek kihívást az elsőre szokatlannak tűnő szerelmi történetek. Itthon is vetítették a Puskin moziban anno az indiai filmhéten a Mindent bele! (Dum Laga Ke Haisha) című filmjét, amiben egy feleségcipelő versenyre nevezi be családja friss házasként: pechjére az ő felesége egy kifejezetten kövér lány.

A Shubh Mangal Zyada Saavdhant az elsőfilmes Hitesh Kewalya rendezi, és az elsőre nem feltétlenül nyerő trailer ellenére bizakodásra adhat okot, hogy előző munkájával forgatókönyvíróként Kewalya is kapott már Filmfare-t.

 

 

 

Previous post

Az állásába került a tévécsatorna igazgatójának, hogy levették a leszbikus reklámot

Next post

Az amerikai zsaruk hajtóvadászatot indítottak Péniszman ellen