Kultúra

Legars: “Izgalmasabb megérteni a dolgokat, mintsem ítélkezni fölöttük.”

Megannyi helyen találkozhatunk vele a budapesti éjszakában, idén is játszott a Pride-on és a !szkafander oszlopos tagja, emellett a !Tape bulik egyik állandjó dj-je volt. Legars harmadik EP-je, a Vertigo, 2017 szeptember 7-én jelenik meg, ezúttal egy francia lemezkiadó gondozásában. A dj-vel az elektronikus zene emberi oldaláról, inspirációról és persze az LMBTQ-életben betöltött szerepéről beszélgettünk.

 Sok idő telt el a legutóbbi EP óta. Miben más ez az EP, mint az előző?

Tavaly ősszel két EP-m jelent meg rögtön egymás után. A Not About Finding, ami az itthoni Unframed Records-nál jött ki, elég lírai anyag volt, erősen a dalszerzői vénámra alapoztam. A másik a brit Beat Rude gondozásában jelent meg Can’t Decide címen, és sokkal táncosabb-house-osabb ügy volt, nem annyira szubjektív. Hogy úgy mondjam, műfajilag könnyebben behatárolható. Azt hiszem a Vertigo EP-n ez a két vonal egyszerre jelenik meg. A számok ötvözik a líraibb, poposabb oldalt és a groove-ban erős tánczenét.

Fotó: Heisler Zsófia

Mi változott Legarsban? A populáris zenében nagyon könnyen lekövehető az előadó lelki állapota, de mi van egy DJ-vel? Mennyire, hogyan hat a zenédre az életedben történő események es mekkora lenyomatot hagy?

DJ-ként az évek előrehaladtával elég sokat változtam. Azelőtt eklektikusabb voltam, mert sokféle zenét szeretek, mostanra azonban elég jól szétvált az, hogy mi az, amit hallgatni szeretek, és mi az, amit hallgatni és játszani is. Ma már a kopogósabb, nagyon erősen doborientált vagy az elszállósabb tech house az, ami DJ-ként igazán foglalkoztat. Erre nem annyira az életem eseményei hatnak, inkább olyan ez, mint egy vonatút, ahol változik a táj körülötted: saját utat jár be az, hogy DJ-ként mit szeretek játszani. Egyébként meg a deep tech és a minimal egyre jobban érdekel, de sokszor félek ebbe az irányba vinni a szettjeimet, mert kifejezetten nehezen befogadható műfajok. Nem tudom, mennyire tudnám magammal vinni a közönséget ebbe a kalandba. Még érlelődnie kell talán a dolognak…

„Saját utat jár be az, hogy DJ-ként mit szeretek játszani”

A zenédben fontos szerep jut a saját hangodnak es a szövegeknek is. Mi inspirál a zenében és mi a szövegben? Milyen kölcsönhatás van közöttük?

Először mindig a zene születik meg és csak utána a vokál. Ritka, hogy fordítva lenne. A számoknak rendszerint van a fejemben már előre egy bizonyos hangulatuk, akár koncepciójuk is, amit aztán hangokban próbálok megragadni. Idővel jön az is, hogy milyen szöveg társuljon hozzá – de az elején sokszor nem is annyira a konkrét téma a fontos, mint inkább a “költői én” lelkiállapota, amely valamilyen viszonyban van a zenével. Sokszor nem egymás leképezése, hanem kiegészítése a kettő. Aztán valahogy összeáll egy egésszé a dolog. Nagyon szeretek dalszöveget írni. Szeretem benne, hogy konkrétabb, mint általában a költészet, nem annyira elemelt, közben viszont mégis minden szónak súlya kell, hogy legyen. Nem nagyon tudom ennél pontosabban leképezni, elég sok folyamat tudattalanul zajlik, valahol a mélyben, megérzések, álmok és hirtelen előbukkanó képek határvilágán.

A zenében inspirál valaki? Kik a nagy példaképek?

Elég sok példakép van. A lehető legszélesebb körben, gyerekkoromtól a mai napig, a Depeche Mode-tól és Annie Lennox-tól egészen a korai Molokóig. Elektronikus vonalon pedig iszonyat sok nevet tudnék felsorolni, akik sokszor teljesen eltérő okokból hatnak rám inspirálóan. És hát én abszolút a popzenéből jövök, a 80-as, 90-es évekből, amik úgy hatottak rám, hogy nem is gondoltam volna, milyen erősen visszatérnek majd a saját zenémben. Van, ami sound design szempontjából, más meg groove szempontjából, vagy éppen a lelkivilága miatt ragad meg tartósan.

Fotó: Halász Mátyás

Személyesen is tudom, hogy sokaknak mutogattad a készülő anyagot. Mennyire formálják a számokat ilyenkor a környezet meglátásai es véleménye?

Igen is, meg nem is. Nagyon óvatosan kell bánni a kritikákkal, mert mindenki mást mond, és könnyű elveszni ezekben az értékítéletekben, ugyanakkor a lehető legfontosabb is, hogy mit mondanak a barátaim, mert ők az “ideális hallgatók”, és általuk nyerhetek távolságot a saját munkámtól. A legérdekesebb az szokott lenni, amikor azt mondják, jé, ez emlékeztet erre meg erre, és van, hogy álmomban nem hoztam volna össze az adott párosítást, vagy akár nem is ismerem az előadót, akiről beszélnek.

„Nagyon óvatosan kell bánni a kritikákkal, mert mindenki mást mond, és könnyű elveszni ezekben az értékítéletekben”

Azt is tudom, hogy nagyon nyitott vagy zeneileg, mindent meg lehet neked mutatni es mindent ki is elemzel. Ez tudatos, próbálsz mindenből építkezni? Beépül valahova? Fontos ez a nyitottság egy DJ-nél? Mert sok hallgató abszolút nem nyitott más stílusra, sőt, sokszor le is néz más stílust.

Tudatos abból a szempontból, hogy abból indulok ki, hogy szeretném megérteni, miért olyan egy-egy zene, amilyennek megírták. Nem hiszek műfaji korlátokban. Nyilván egyes műfajokat közelebb érzek magamhoz, mint másokat, de valószínűleg mindegyikben találni nagyon jó számokat, előadókat. Ebben az értelemben például nagyon érdekel a pop, mert irtó nehéz műfaj, és rengeteg benne a szemét. Ami viszont jó, az feledhetetlen marad, megfogja az embert egy életre. Igen, mondhatjuk, hogy szeretek mindenből építkezni, amennyiben megpróbálok minden zene (meg legyen egyébként szó bármilyen művészeti ágról) belső logikájába vagy világába helyezkedni, és onnan tekinteni rá, nem pedig kívülről óbégatni, hogy ez nincs benne meg az hiányzik belőle – inkább kérdés az, hogy amit sokszor hiányolunk, vajon tényleg benne kéne-e, hogy legyen. Szóval belülről igyekszem megérteni azt, amit érdekesnek találok akár csak egy kicsit is, nem pedig egy külső elvárásrendszert ráhúzni. Az könnyű feladat. Izgalmasabb megérteni a dolgokat, mintsem ítélkezni fölöttük.

Hogyan kerültél amúgy francia kiadóhoz és hogyan lett belőle EP?

Amikor elkészül egy anyag, elkezdem szétküldözgetni kiadóknak. Ebben van egy nagyon-nagy segítségem is egy barátom személyében, akinek igencsak nagy kiadói adatbázisa van. A Boxon azonnal lecsapott a Vertigóra, sőt azt mondták, kifejezetten hosszabb távon akarnak dolgozni velem. Az EP eredetileg csak két számból állt volna (Vertigo, Ease), de ők négy számot szerettek volna kiadni, úgyhogy több kész vagy félkész anyagot küldtem még nekik, és utána együtt találtuk ki, végülis mi legyen a végleges tracklist.

Magyar berkekben nehezebb kiadni egy ilyen anyagot?

Jó kérdés, mert nem igazán gondolkozom “nemzeti keretekben”. Konkrétan a zene szempontjából nincs jelentősége, inkább számít marketing és menedzsment szemmel nézve. Az Unframed például rendkívül nyitott kiadó, de alapvetően az jellemző szerintem a magyar szcénára, hogy komoly előfeltételek mentén válogat. Nem tudok egyes kiadókról beszélni külön-külön. Inkább általánosságban érzem azt a zenei világban, hogy előre lefektetett elvárások vannak, amikhez, ha nem igazodsz, nehéz lesz nyitott fülekre találnod. A közönségízlés is nagyon sztenderdizáltnak tűnik nekem, erős elvárásokkal a közönség részéről, és kevés belehelyezkedéssel abba, hogy valami olyat halljanak, amire egyáltalán nem számítanak. Kicsit sok nekem a kategorizálás, de hát én egész életemben, és körülbelül mindennel így vagyok: soha nem férek bele semmilyen keretbe, valamit valahogy mindig másképp csinálok, mint azt szokták, pedig egyáltalán nem célom ez.

„Soha nem férek bele semmilyen keretbe, valamit valahogy mindig másképp csinálok”

Hol láthatunk, hallhatunk a budapesti éjszakában?

A !szkafanderrel elsősorban, akikkel jó nyarat zártunk. Két laza A38-as est, Bánkon az eddigi egyik legnagyobb élmény volt Marionnal és Fatmával letolni a built, a Pride zárót is nagyon bírtuk, szóval jó kis ritmusban vagyunk most. Valamivel kevesebbet is játszom, mint régebben. A !Tape-Loop kombó 5 éves története, amikor legalább heti egyszer játszottam, de olyan is előfordult, hogy akár háromszor, oda vezetett el, hogy jelenleg jobb szeretek ritkábban és koncentráltabban játszani, hosszabban készülni a szettjeimre. Sosem voltam egy haknilovag, szégyellem magam, ha nem érzem úgy, hogy beleállok egy helyzetbe. Ilyen szempontból például nagyon jó volt a minap Pozsonyban három órát játszanom egyhuzamban ismeretlen közönség előtt a lányok, Fatma és Marion támogatása nélkül, és felépíteni egy szép nagy ívet, miközben rugalmasnak is kellett maradnom, mert nem ismerem jól a szlovák partikultúrát. Jó nagy hullámvasutazás volt, imádtam! Legközelebb szeptember 8-án játszunk Fatmával és Marionnal a MÜSZI-ben. Egy élő vokálra épülő szett keretében bemutatom a Vertigo EP-t, ami pont aznap jelenik meg, és egyúttal elbúcsúzunk a hónap végén bezáró MÜSZI-től, amit nagyon megszerettünk.

„Sosem voltam egy haknilovag, szégyellem magam, ha nem érzem úgy, hogy beleállok egy helyzetbe”

Ezt a kérdést muszáj feltennem: van rá esély, hogy legalább egy éjszakara visszater a !Tape?

Nincsenek ilyen terveink. A !Tape egy hosszú, sokféle, kalandos, irtó jó történet volt, de nem hiszem, hogy újra összeállnánk. Szerintem Andris (!aendroid – a szerk.) is maga mögött tudja már. Ennek ellenére minden elképzelhető, persze! Nem szeretek lezárni semmit.

Legars – Vertigo

Nem hiányzik? Fontos alak lettel a meleg budapesti éjszakában. Ez mennyire lett életed része?

Azért nem, mert annyi minden mást csinálok, hogy az teljesen leköti a fantáziámat. Ugyanakkor utálom a nosztalgiázást, mert rendszerint meghamisítja a múltat, és könnyen csap át önsajnálatba. Viszont nagyon sokat köszönhetek a !Tape-nek, és elképesztően erős emlékeket őrzök róla, meg arról, ahogy !aendroiddal vállt vállnak vetve küzdöttünk meg a hétről hétre jelentkező akadályokkal, új helyzetekkel, kihívásokkal – mint például amikor 2012 körül bennünket kértek fel, hogy játszunk a Pride akkor egyedüli kamionján. Vagy amikor a Szigeten a legelső live actemmel készültem, és Andris folyamatosan nyomta nekem, hogy nincs mitől félnem – szóval a !Tape olyan volt, mint egy jól megírt, legalább négy évados sorozat.

A meleg éjszakában pedig továbbra is jelen vagyok. Imádom, hogy nagyon sokféle embert ismerek meg, csak azt sajnálom, hogy a legtöbb barátomra nincs annyi időm, amennyit a barátságunk megérdemelne. Közben tudom, hogy nagyon határozott és elég egyedi elképzelésem van meleg közösségről, viselkedésmintákról, sokféleségről és hitelességről, és jó nap mint nap újabb emberekkel megismerkedni, akik rendszerint mind-mind máshogy fogják fel a melegségüket, annak társadalmi megnyilvánulásait, szerepeit, a feladatainkat, már ha beszélhetünk ilyenről… Szóval nincs az az érzésem, hogy eltűntem volna a “pesti éjszakából”.

„Nagyon határozott és elég egyedi elképzelésem van meleg közösségről”

Mi a következő projekt? Jöhet a következő anyag?

A Boxon Records Franciaországban épp most szerződtet le a következő EP-re. Nekik küldtem el először, mert szeretem a hozzáállásukat meg azt, hogy hosszú távon gondolkoznak, és azonnal rábólintottak: kell nekik. Un Monde Exemplaire címen jelenik majd meg, két francia nyelvű szám és kettő, amelyben alig van némi – egyébként angol – vokál, de még nem tudjuk a megjelenés pontos időpontját. Talán még 2017-ben…

Van abszolút cél vagy álom? Miről álmodhat egy budapesti dj ma Magyarországon?

Leszoktattam magam az álmokról (Nevet). Annyit tudok, hogy szeretnék minél többet a zene körül mozogni DJ-ként és producerként. Szeretnék többet kollaborálni másokkal, ahogy legutóbb Ferko barátommal dolgoztam jó hosszan-alaposan egy számon, amelynek Senseless a címe, és single-ként az is most jelenik meg. Szeptemberben kerül fel a Spotify-ra meg általában a digitális zeneboltokba. Konkrét álmom azonban nincs. Igyekszem minél kevesebb elvárást kialakítani. Az álmok gyakran elvárásokká változnak, amik könnyen megmérgezhetik az ember életét. Én eléggé a jelenben élek, félek a jövő délibábjaitól.

Hol hallgathatjuk meg az EP-t?

Jobb lenne úgy feltenni a kérdést, hol nem (Nevet). Nagyjából mindenhol elérhető lesz. Spotify, Deezer, Beatport, Apple Music…

Kanicsár Ádám András

Legars: Vertigo EP premier

  1. szeptember 8.

MÜSZI

Esemény ITT

 

A Vertigo című EP-t szeptember 8-tól hallgathatod meg a legfőbb zenei streaming-oldalakon.

Legars Spotify-oldalát ITT találhatod meg-

Previous post

Melegpornó-színésznek állt az egykori tévés bemondó

Next post

Troye Sivan előbújásról szóló mozifilmben kapott szerepet