Hírek

Kiszorítják helyéről Párizs melegnegyedének LMBTQ könyvesboltját

Franciaország legismertebb meleg könyvesboltjának ablakában – épp a kirakat felett, ahol Lucian Freud művészeti könyvei, az operaénekes Maria Callas memoárja és a pride mozgalmak történelmének kötetei fekszenek – hatalmas vörös betűk adják az arra járók tudtára: Veszélyben a kulturális örökség. Szükségünk van a segítségedre!

A Les Mots à La Bouche egy negyvenéves párizsi épület, Franciaország legismertebb LMBTQ könyvesboltja – amit nem mellesleg a világ egyik legjobbjának tartanak –, és egyben Párizs történelmi melegnegyedében, a Marais kerületben kapott helyet, igazi központjává válva így a környéknek. Mivel azonban Párizs szívében jelenleg az ingatlanok árai a magasba szálltak, a könyvesbolt is a növekvő bérleti díjak áldozatául esett, ezzel pedig arra kényszerítik, hogy továbbálljon – számol be róla a The Guardian.

 

Les Mots à La Bouche

 

Azzal, hogy a könyvesboltnak el kell hagynia eredeti helyét, a helyi aktivisták úgy vélik, nagy kárt okoznak Párizs LMBTQ-közösségének. Az ilyen lépésekkel ugyanis Párizs központja tönkreteszi saját kulturális identitását azáltal, hogy fényűző divatboltok nyitását engedélyezi, megcélozva velük a gazdag turistákat. Ezzel azonban kiszorítják a helyi vállalkozókat, beleértve a melegbárokat is.

Egy helyi kabaré sztár, Yvette Leglaire is úgy látja, hogy „a korábbi meleg Marais haldoklik”. A párizsi turistakönyvek továbbra is úgy népszerűsítik Marais-t, mint egy autentikus, mégis trendi kis falut, de a meleg élet, amely az 1980-as években vette kezdetét, lassan „kipusztul” innen. Az elmúlt évek során több történelmi jelentőségű melegbár is bezárta kapuját, miután az olyan divatmárkák, mint a Lacoste vagy a Chanel a környékre költöztették boltjaikat.

A Marais területén 2012 és 2018 között megduplázódtak a bérleti díjak. Az emberek attól tartanak, hogy akárcsak Barcelona, vagy Velence esetében, a turizmusból származó profitra összpontosító kereskedelmi törekvésekkel megfosztják Párizs szívét az eredetiségtől és a vonzerejétől.

„A párizsi városháza még most is próbálja életben tartani Marais meleg történelmét, és a környéken szivárványszínűre festették a gyalogátkelőket, de az, hogy ne legyen itt a könyvesboltunk, egyszerűen képtelenség” – nyilatkozta Sébastien Grisez, a Les Mots à La Bouche tulajdonosa.

A bolt 1983 óta áll a helyén Marais-ben, és több mint 16 ezer könyvvel várja a látogatókat a hét minden napján este tizenegy óráig. De ahogy sok más történelmi melegbár is a múltban, amelyeknek be kellett zárniuk a magas bérleti díjak miatt, a könyvesboltnak is találnia kell egy új helyet márciusig. Egyes feltételezések szerint a helyére egy Doc Marten cipőbolt kerül.

„Tíz évvel ezelőtt sokkal több melegbár volt errefelé, mostanra pedig alig maradtak. Igaz, hogy a meleg közösség gondolkodásmódja is változóban van. Az emberek mostanában kevésbé ismerkednek bárokban, inkább az internetet és az applikációkat választják. De még így is sokan sajnálják, hogy a negyed ezen találkozóhelye hamarosan eltűnik.”

Alain Lesturgez szerint, aki húsz éve látogatja a könyvesboltot, a Les Mots à La Bouche elköltöztetése, netán bezárása egy korszak végét jelentené. Itt ugyanis az eladók mindig különös figyelmet szenteltek a vásárlóiknak, ezzel köteléket alakítva ki az emberek között. Régebben a Marais tele volt élettel, de Lesturgez úgy látja, ma már a luxuscikkek boltjai elveszik a környéktől a különlegességet, és ugyanolyanná teszik, mint a világ más tájain.

„A negyed egyre gyorsabban veszíti el a lelkét. Annak idején még a munkásosztály élt itt, és a luxuscikkek érkezése teljesen megtörte a környék dinamikáját” – fejezte ki véleményét Sébastien Fossa, jogi aktivista és az Open Bar tulajdonosa.

Christian Ducou, aki a munkásosztály lakta Marais-ben született és nőtt fel az 50-es – 60-as években, akárhányszor kitekint konyhája ablakán, meglátja az új, csillogó kétemeletes Calvin Klein boltot. Ducou azóta itt élt, hogy az utcán még gyerekek játszottak, és sok lakásnak osztoznia kellett a fürdőszobán. Ahogy visszaemlékszik a múltra, felidézi, hogy az első gazdag ember, akit valaha látott, a fotográfus, Helmut Newton volt, aki a környékükre költözött.

„Furcsamód ezek a luxusboltok leggyakrabban üresek. Olyan, mintha csak azért építették volna ide őket, hogy legyen egy Marais-i lakcímük. Ez a környék egyszerűen nem arra lett kitalálva, hogy divatmárkák boltjait helyezzék el benne. Kis, szűk utcáink vannak, ahol nincsen hely ahhoz, hogy egy limuzin leparkoljon, és mégis ideköltöztetik azt a sok, rettentően drága boltot, amiket inkább egy körúton látna az ember, miközben előtte egy sofőr vezette autó várakozik”

– mesélte Ducou felesége, Liliane.

Ahogy egyre közeledik a tavaszi polgármester-választás, a politikusok azt próbálják kitalálni, hogyan is mentsék meg Párizs központjának lelkét a turistahadaktól, de sokak szerint, már túl késő. David Belliard, a Zöldek (L’écologie les verts) jelöltje azt mondja, a Les Mots à La Bouche kitaszítása Marais-ből, azt mutatja, hogy Franciaország fővárosa kezd egy olyan hellyé formálódni, ahol csakis a turisták a fontosak. A negyedik kerületi polgármester megígérte, hogy segít egy új helyet találni a könyvesboltnak, de a márciusi határidő közeleg, és egyelőre nem találták meg a Les Mots à La Bouche új otthonát.

A helyről a színész Sébastien Raymond is szívet melengető szavakkal nyilatkozott: „Ez a könyvesbolt mindig is olyan érzéssel töltött el, mint valamiféle gubó. Tudtad, hogy elfogadnak majd ott, és biztonságban érezted magad.”

 

 

Previous post

Az ágyban nyújtott jobb teljesítményt ígéri a gigolo-tréning

Next post

Végre bepillantást nyerhetünk a Valentin-napon érkező melegfilmbe