Két tizenéves fiú barátságának tragikus története – Közel

Lukas Dhont-nak, A lány című dráma forgatókönyvíró-rendezőjének Cannes-ban Qeer Pálmára jelölt legújabb filmje már a magyar mozikban is elérhető, a Közel című film két tizenéves fiú barátságának tragikus és megható története.

A 13 éves Léo és Rémi a létező legjobb barátok, akik egész nyáron együtt lógnak, időnként besegítenek egyikük szüleinek a kertészetben, de legtöbbször mindenki elől elbújva, a képzelt ellenség legyőzésén iparkodnak. A két fiú gyakorlatilag egy percre nem válik el egymástól, együtt esznek, isznak, alszanak, mindent együtt csinálnak. Szüleik és Léo bátyja tejesen természetesnek veszik a barátságuk, nem szólnak bele, mit csinálnak, mikor, hol és mennyit vannak együtt.

Amikor elkezdődik az iskola, egy osztályba kerülnek és magától értetődik, hogy egymás mellé ülnek, vagyis minden ugyanúgy megy tovább, ahogy a szünetben volt. Vagyis csak menne, mert mint mindenhol a világon, a kamaszok között itt is vannak kevésbé érettek és elfogadóak. Talán tényleg nincs mögötte semmi irigység és/vagy gonoszság, csak egyszerű kíváncsiság, de néhányan elkezdik őket faggatni a kapcsolatukról, mert azt feltételezik, hogy ez inkább már szerelem, mint barátság, amit persze ők udvariasan elhárítanak.

Kifelé úgy tűnik, mintha ez nem zavarná őket, pedig piszkosul fáj, ráadásul még egymás előtt sem tisztázták a kapcsolatuk mivoltát, hiszen egyikük sem gondolta volna, hogy ebbe bárki bármit is belelát a barátságon túl. Hiába mondják többen is, hogy ne piszkálják őket, mindenki magával foglalkozzon és senkinek semmi köze ahhoz, mit is jelentenek ők egymásnak, már maga a feltételezés is mély nyomot hagy bennük.

Léo szabadulna ettől a bélyegtől, a mutogatástól, a kérdezősködéstől, az összesúgástól a hátuk mögött, ezért egyre távolabb kerül Rémitől, és új barátok, új elfoglaltságok után néz, mint pl. a megkérdőjelezhetetlenül férfias jéghoki. A sokkal érzékenyebb, művészi hajlamú Rémi ezt nehezen éli meg, ő is próbál barátokat szerezni, de sokkal hallgatagabb, visszafogottabb és zárkózottabb, így végül magára marad, miután Léo is minden közeledési kísérletét elutasítja. Nem is kell sokat várni, megtörténik a tragédia, ami úgy lógott a levegőben, hogy közben meg igazán nem számított rá senki és sokkolóan hat.

Léo szemszögéből látjuk az egészet, ő lesz az, aki válaszokat, megoldást keres, próbál túlélni és feldolgozni, miközben a kettejük kapcsolatát és annak utolsó szakaszát elemzi. Teszi mindezt dacosan, magába fordulva és mindenféle külső segítséget elutasítva, aztán persze lesz valaki, akihez bizalommal fordulna, de előtte még ki kell mondania a szörnyű és fájdalmas igazságot, amit ő is és a másik is tud. Rémi lesz a kapocs, aki miatt érdemes lesz folytatni, csinálni, élni.

Az akkor 26 éves Lukas Dhont 2018-ban a versenyprogramon kívül indult Cannes-ban A lány című filmjével, amivel végül elnyerte a FIPRESCI-díjat, a Queer Pálmát, az Arany Kamerát, valamint az Un Certain Regard kategóriában a legjobb rendező jelölés mellett a legjobb színésznek járó díjat Victor Polster alakítása révén. A lány, amely a belgák Oscar-nevezettje volt, körbeutazta a világot és mindenhol nagy sikerrel vetítették, ugyanakkor témája, a transzneműség ilyesfajta ábrázolása miatt többen támadták is. A két tizenéves fiú tragikus kimenetelű barátságát bemutató Közel már a cannes-i versenyprogramban indult és elnyerte a zsűri nagydíját, továbbá jelölték Arany- és Queer Pálmára is. A film számos díjat és jelölést gyűjtött be a különféle rangos fesztiválokon, beleértve a miskolci CineFestet is.

Lukas Dhont nagyon jó érzékkel választott újfent témát és dolgozta azt fel, mikor semmit sem mutat meg és mond ki direktben, hiszen ebben a korban még minden annyira ismeretlen és bizonytalan. Hihetetlenül tehetséges gyerekszínészekkel forgatott, akiket sikerült úgy instruálnia, hogy minden jelenetben tudják, mit várnak el tőlük, milyen érzelmeket kell kifejezniük és az adott jelenet honnan hova tart. Valószínűleg megviselte őket a forgatás és csak remélni tudom, hogy megfelelő felkészítéssel az átéltek nem szegték kedvüket és nem fordítanak hátat a színészkedésnek.

A kertészet motívum, a természet körforgása végigkíséri a filmet, magában hordozva az újrakezdés lehetőségét. Egy békés, nyugodt tájon járunk, egy elfogadó közegben, ahol persze ugyanúgy nincs két egyforma kamasz, de odafigyelnek rájuk, és nincsenek tabutémák, mindent meg lehet beszélni és van kihez fordulni. A tragédia elkerülésére persze nincs bevált recept, nincs örök garancia, bárhol, bármikor megtörténhet, de legalább az esély megvan rá, hogy a történteket sikerül feldolgozni és az érintettekből egészséges felnőtt válik. Fontos téma, erős és lelkileg megterhelő feldolgozás, nem túl kellemes, de meghatározó moziélmény. Miközben távol állnak tőle a hatásvadász elemek, őszintén érint meg és gondolkodtat el.

Hujber Ádám