A Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletben helyt adott a Labrisz Leszbikus Egyesület, Magyar LMBT Szövetség és az Auróra Közösségi Házat működtető Marom Klub Kft., valamint nyolc magánszemély rendőrség elleni panaszának. A fővárosi rendőrök tavaly szeptemberben előbb késlekedtek az intézkedéssel, majd nem léptek fel azokkal a homofób provokátorokkal szemben, akiknek így sikerült megakadályozniuk, hogy az LMBT-közösség megtarthassa rendezvényét. A panaszosokat a Magyar Helsinki Bizottság képviselte.
2019. szeptember 26-án délután 4 óra körül Budaházy György és még nagyjából tucatnyi szélsőjobboldali bevonult a nyolcadik kerületi Aurórába, és ott megzavartak egy rendezvényt. A közösségi házban „Melegség és megismerés” címmel futott egy filmvetítés és beszélgetés, amely az iskolai zaklatás és bullying elleni fellépésre és elfogadásra nevelné a fiatalokat.
Budaházyék a beszámolók szerint megzavarták a rendezvényt, kihúzták a hangosítást, sőt, egy döglött patkányt is a vécébe dobtak. A szervezők kihívták a rendőrséget, de az csak 25 perccel később ért ki és ezt követően a rendőrök 10-15 percig csak az épület előtt álltak, felettesükre vártak. Végül ugyan bementek az épületbe, de a helyszíni közvetítés alapján elmondható, hogy intézkedés nem történt, mivel a rendőrség jogértelmezése szerint ez egy nyitott esemény, ahol bárki szabadon tartózkodhat.
Az Auróra üzemeltetői azzal érveltek, hogy ez egy magánterület, ahova félelemkeltően vonultak be Budaházyék, és rendezőként többször kérték őket a távozásra, mégsem tették ezt meg. Mintegy két órán át voltak bent a szélsőjobboldaliak az épületben, de a helyszíni közvetítés szerint a rendőrség nem tett semmit, így az Auróra szervezői kénytelenek voltak bezárni a helyet – így Budaházyéknak is távoznia kell.
A bíróság szinte minden fontos kérdésben a felperes polgárokkal és a szervezőkkel értett egyet. Az ítélet kimondja, hogy a rendőröknek haladéktalanul intézkedniük kellett volna, indokolatlan volt 20 perces kinti várakozásuk az akció parancsnokára. Úgy persze nem érzékelhették a szabálysértést vagy bűncselekményt, hogy nem mentek be. Ezen túl szabálysértést kellett volna érzékelniük nem csak a nagyteremben, hanem az Auróra kocsmarészén és kerthelyiségében is.
„A felvételeken látszik, hogy a rendezvény megzavarói azért maradhattak a helyszínen és folytathatták a jelenlévők zaklatását, mert a rendőrök nem intézkedtek erélyesen a távozásuk iránt, hanem hagyták, hogy folytatódjon a kéretlen agitációjuk és vitázásuk. Ebből következően órákig húzódott az a szabálysértési helyzet, melyet a rendőröknek […] kötelességük lett volna haladéktalanul megszakítani” – állapítja meg a bíróság a rendőrök felelősségét.
Az LMBT-közösség tagjai elleni támadások szempontjából, de általánosságban is fontos az ítéletnek az a megállapítása, hogy „téves álláspont a rendőrök részéről, ha csak fizikai tettlegesség vagy vagyoni károkozás esetén látták szükségét a beavatkozásnak. A közösségi elleni erőszaknak ugyanis nemcsak bántalmazásos formája van, hanem kihívóan közösségellenes magatartással is megvalósítható, amelyhez fenyegető fellépés és/vagy verbális erőszak is elégséges. […]
A közösség tagja elleni erőszak bűncselekményének – ebben az alakzatban – másik lényeges tényállási eleme a riadalomkeltésre való alkalmasság. Nincs jelentősége annak, hogy konkrétan látszik-e riadalom vagy rettenet a megtámadottak arcán és viselkedésén. Komolyan kell venni az érintettek panaszát, és az összes körülmény figyelembevételével a lehető legobjektívebben kell vizsgálni a riadalomkeltésre való alkalmasságot.”
Az ítélet kitér arra is, miszerint a támadók azzal védekeztek, hogy ők csak alapjogukkal élnek, amikor „közterületen békésen gyülekeznek”. A rendőrök a helyszínen lényegében a helyzetnek ezt a fonák értelmezését fogadták el. Csakhogy egyrészt, a vendéglátóhely vagy közösségi ház (ilyen pl. az Auróra is) fő szabályként nem közterület, hanem „nyilvános hely”, és ott a tulajdonos engedélye nélkül gyülekezés nem tartható. Másrészt, az LMBT-emberek elleni ilyen megfélemlítő tiltakozás nem élvez alapjogi védelmet. A gyülekezési jog visszaélésszerű használata ellentétes ugyanis a demokratikus társadalmaknak a tolerancia, társadalmi béke és diszkrimináció-mentesség iránti igényével:
„Az LMBT-mozgalom tagjai és szubkultúrája elleni előítéletes és ellenséges fellépés kifejezetten a gyülekezési joggal azonos védelmi szinten álló magánélet tiszteletben tartásához és annak alapját képező emberi méltósághoz való jogot támadja, vagyis az alapjogok védelmi körén [kívül] esik. Az ellenséges jellegen nem változtat, ha a kommunikáció burkoltan békés, barátságos, szeretetteli álarcot ölt, ha e mögött valós érzületként és üzenetként ítélkezés, lenézés és becsmérlés van. Az ilyen célú gyülekezés az emberi jogok európai védelmi rendszerében nem érdemel védelmet, így résztvevői nem hivatkoznak arra, hogy csak az adott helyszínen tudják hatékonyan elérni az összejövetelük célját, mások jogai gyakorlásának akadályozását.
Ha pedig nem akarták volna megakadályozni a rendezvényt – amit kimondottan akartak –, hanem csak annyi lett volna a gyülekezésük célja, hogy tiltakozzanak az LMBT ellen, az magánrendezvény feldúlása nélkül, közterületen, a gyülekezési törvény szabályainak betartásával is megtehető.”
A Fővárosi Törvényszék jogerős ítélete fontos nem csak a tavaly szeptemberi homofób támadás áldozatainak, de a hazai LMBT-közösség tagjainak is. Emellett egyértelmű eligazítást ad a magyar államnak és szerveinek, mit is kell tenniük, ha meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű embereket ér támadás.
