Ezentúl több vegán ételt fogok fogyasztani, továbbra is bízom benne, hogy egyre szexibb lesz az elfogadás Magyarországon, és a Kristinus borokat örömmel fogom leemelni a boltok polcairól. Steiner Kristóf inspiráló vegán hétvégéjén jártam Kéthelyen.
Már sokadszor kezdem újra a beszámolómat Steiner Kristóf vegán hétvégéjéről. Annyi mosolyt csalt az arcomra a vegán lakomáival és a személyiségével, hogy úgy érzem, szeretnék valamit ebből visszaadni neki ezzel a cikkel. Pedig az alapján, ahogyan megismertem a hétvégén, tudom, nem vár el ilyesmit. Mégis, inspirált és most megpróbálom az élményt szavakba önteni.
Korábban még nem találkoztam Kristóffal, így amikor a kocsi begördült péntek délután a kéthelyi Kristinus Borbirtokra, már nagyon izgatott voltam. Először a masszív, modern épület nyűgözött le, ami a rozsdabarna, a narancssárga, a világoszöld és a méregzöld színek között váltogat, attól függően honnan nézed. Majd a Vinotel szépen átgondolt, letisztult szobája várt, ahol egyből tudtam, hogy nemcsak az elfogyasztandó bormennyiség miatt fogok jól aludni.
Hamarosan Kristóf is előkerült a konyhából, ahol már férjével, Nimroddal készítették az esti lakoma vegán menüsorát: karfiol steak indiai dal szósszal, egy eredetileg igencsak húsos étel, a pásztor pite vegán verziója, cékla carpaccio, izraeli arab saláta és vegán sajttorta fügés vaníliás szósszal.
Kristóf személyesen üdvözölt mindenkit, és csak pozitívan tudtam csalódni: könnyed, laza, nyitott, és amit a leginkább irigylésre méltónak találtam: önazonos – kevés hasonló emberrel találkoztam eddig életemben. A programsorozat egy beszélgetéssel kezdődött, ahol többek között legújabb szakácskönyvéről mesélt. Egy gasztro témájú beszélgetés a legjobb étvágycsináló, így a végén már mindenki szeme előtt csak a menüsor lebegett. Amiben ugye se tejtermék, se tojás, se hús nem szerepelt, mégis kifogástalan lakoma volt. Mellettem két házaspár ült, a beszélgetésekből egyértelmű volt, hogy a férfiak mindketten mindenevők, de ők sem hiányoltak semmit. Én pedig majdnem ölre mentem egy hölggyel az utolsó karfiol steak morzsákért… végül inkább testvériesen megosztozkodtunk rajta.
A hétvége egészére jellemző volt a nyugodt, barátias légkör. A résztvevőknek maximum a fele étkezik vegánként, bár ők viszont hosszú évek óta. Kristóf is elmondta, hogy a főzőkurzusain is körülbelül fele-fele az arány a mindenevők és vegánok között, aminek ő örül, mert csak így fognak egyre többen és többen áttérni a vegán életmódra. Ami nekem a legszimpatikusabb volt, hogy se Kristóf, se a többi vegán nem próbált megtéríteni. Mindenki felsorakoztathatta az érveit a saját étrendje mellett, Kristóf és Nimi pedig a kiváló vegán ételekkel is próbáltak meggyőzni minket. Engem sikerült is, a berögződéseim és a lustaságom azonban még tiltakoznak. Mert bár a legtöbb szupermarketben már összeállítható egy változatos vegán ételsor, azért szerintem átgondolást és utánjárást követel meg egy új étrendre való áttérés.
A menüsorhoz, legyen az reggeli vagy vacsora, természetesen nem maradhattak el a Kristinus birtok borai sem. A Kristinusnak van már vegán fehérbora is – a derítés során nem használnak semmilyen állati eredetű származékot. Az én kedvencem azonban a Piripió becenevű, kékfrankos rosé lett. Nevét a piripió, vagy másnéven gyurgyalag madárról kapta, amik olyan löszfalakba fészkelik be magukat a kéthelyi birtokon, mint amilyen talajban a kékfrankos terem.
A szombati reggeli – lencse omlett, vegán hot-dog (jobb, mint bármelyik igazi), articsókás humusz és saláták – után a Kristinus ügyevezető igazgatója, Florian Zaruba spontán felajánlotta, hogy egy traktor után kötött pótkocsival körbevisz minket a birtokon. Felejthetetlen élmény körbezakatolni a hatalmas birtok részein és közben még új dolgokat is tanultunk.
Szemmértékre már tudom, hogy körülbelül mekkora egy hektár, hogy ekkora területnyi szőlőből körülbelül 9000 palack bor készül és hogy a biodinamikus bor nemcsak szimpla marketing fogás. A biodinamikus gazdálkodás során többek között odafigyelnek a környező minél színesebb élővilág megőrzésére is. Természetesen az utazás közben és után sem maradhatott el a borozás, a Parapli kilátóhelynél a szinte nyári napsütésben jól csúszott a hűvös irsai és a rosé is.
Ekkor azt hittem, már nem lehet tovább fokozni az élvezeteket… Majd következett a vacsora. Muhammara krém (diós, sült paprikás humusz-szerűség) gluténmentes bucival, isteni gesztenyés gombaragu tofu túróval és zsályával, hozzá kapribogyós, kalama olíva bogyóval és pirított mandulával kevert saláta, egy isteni medvehagymával megbolondított párolt spenót és csőben sült cukkini, és a desszert.
És ami minimum külön mondatot érdemel: vegán Snickers-szelet eperhabbal. Büszkén vállalom, hogy én vagyok az a szégyentelen vendég, aki egy ilyenből biztosan repetázik. Összesen két és fél szelet fogyott el, egy morzsáját sem bánom. Az est tökéletes zárása az irsai pálinka volt, valamint a látogatás a boros pincében, ami a Kristinusnál az első emeleten található.
Bár nem volt könnyű választanom, nekem a hétvége fénypontja mégis az lett, amikor hazafelé egy hetero, húsevő (egyelőre) férfi azt mondta, hogy neki rengeteget adott ez a hétvége – mind Kristóf, mind az ételek miatt. Tudom, hogy ennek nem kéne különlegesnek lennie, de számomra Magyarországon ez még nagyon is az. A reményt viszont tovább élteti bennem, hogy egyszer egy elfogadó, befogadó és boldog ország leszünk. Addig is Steiner Kristóf ilyen rendezvényei legalább egy rövid ideig megadhatják ezt az élményt.
Zsebedits Patrik
