Életmód

Hőseink és az ő hőseik – A „kimondatlan coming out”jelenség a popkultúrában

Sokféle előbújás van a világon, és bár minden olyan pillanat, amikor valaki kiáll a világ elé, felvállalva LMBTQ identitását, hatalmasat lendít az elfogadáson, vannak és voltak gay ikonok, akik sosem tették meg ezt a lépést. Olyan is akad, aki miután kimondta, visszavonta, és olyan is, aki élete legnagyobb tévedéseként élte meg a coming outot. A populáris és LMBTQ kultúra mindig kéz a kézben járt, de erről a nyolcvanas évekig nem volt ildomos nyilvánosan beszélni. A tudatos előbújás mint társadalmi jelenség és közösséget inspiráló erő pedig egészen a kilencvenes évek elejéig váratott magára.

Szegény George, sosem volt békében a szexualitásával” – mondta Elton John, miután George Michael halálhíre futótűzként terjedt el, és mindenkinek akadt mondandója arról, miért kellett túl korán elbúcsúznunk a Careless Whisper, a Freedom, és az Outside zeneszerző-előadójától. „Amikor megértettem, hogy meleg vagyok, két választásom volt: vagy együtt élek vele, vagy belehalok. Én az életet választottam” – folytatta Elton, kijelentve: bár a Wham! énekese afféle meleg ikonként él a köztudatban, valójában sosem lépett volna az előbújás útjára, ha a kilencvenes évek végén nem kapja rajta egy rendőr egy nyilvános mosdóban, és nem lesz világraszóló szenzáció az esetből.

 

George Michel és Elton John 1985 júliusában a Live Aid koncerten

 

Ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy maga Elton sem „bújt elő” homoszexuálisként, hanem csupán a hetvenes évek második felében a Rolling Stone magazinnak adott interjújában nyilatkozott így: „szerintem mindenki biszexuális egy bizonyos szintig.” Ezt a kijelentést a médiatörténelem ugyan megjelölte mint coming outot, ám a tényleges előbújás 1992-ig váratott magára – két és fél évtizeddel zenei karrierjének kezdete után, mikor is egy magazinnak elmondta: „megbékéltem azzal, hogy meleg vagyok.” Elton mostanra egyértelműen büszke és boldog támogatója az LMBTQ mozgalomnak.

Ám mielőtt a Rocketman című film először mutatta be igazán nyíltan Elton John magánéletét – amelyre természetesen a film egyik alkotójaként áldását adta –, a világot a Queen-film tartotta lázban: Freddie Mercury-ról a teljes univerzumnak meggyőződése, hogy ő volt a meleg ikonok legbüszkébbike. Ám a valóságban a Queen frontembere sohasem beszélt nyilvánosan a homoszexualitásáról vagy a pride-mozgalom iránti támogatásáról. És bár egyértelmű, hogy akkoriban óriási rizikót jelentett egy művésznek ilyen megosztó témával előhozakodni, fontos megjegyezni: a Stonewall-lázadás 50 évvel ezelőtt történt, megelőzve a fent említett előadók LMBT (in)aktivizmusát, és már akkoriban is voltak művészek, előadók, akik büszkén álltak ki a „másság” elfogadtatása mellett.

 

Village People

 

Ott volt például Andy Warhol, aki már az ötvenes években csókolózó férfiakról rajzolt képeket állított ki, vagy a Village People együttes, akikre leginkább a YMCA című giga-sláger kapcsán emlékszünk, pedig ők voltak azok, akik már 1969-ben kendőzetlenül beszéltek róla: a melegeknek, leszbikusoknak, transzszexuálisoknak is joguk van a szabadsághoz. A hetvenes években már – bár nem így nevezték – pride tüntetéseket szerveztek, és David Bowie már ekkor nyilatkozott saját homoszexualitásáról, ahogyan a meleg közösség támogatásáról is. A nyolcvanas években pedig nem Gloria Gaynor – akit ma LMBTQ ikonként ünneplünk – nyilvánult meg a meleg orientációval vagy identitással kapcsolatban, hanem olyan előadók és művészek, akiket általában nem is említ a mainstream média, amikor melegjogi küzdelem történelméről beszélgetünk.

Ilyen művész Andy Bell, az Erasure zenekar énekese, aki már akkoriban férfiakhoz írt szintipop-slágereket, amikor még Madonna sem emelte fel a hangját értünk. Ahogyan Cher vagy Cyndi Lauper sem. Félreértés ne essék, egyetlen coming out, egyetlen támogató szó erejéből sem von le, hogy mikor történt – csupán fontos ismerni és elismerni, mit jelentett a zászlónkat lengetni akkoriban, amikor még egyáltalán nem volt „menő”. Hogy kik kövezték ki az utat Adam Lambertnek, aki ma már épp hogy csak mellékesen kijelentheti: „Gondolom, senkit sem lep meg, hogy meleg vagyok.” Mindannyiuknak köszönettel és hálával tartozunk, és mindannyiukkal napról napra közelebb kerülünk egy olyan világhoz, ahol a coming out se nem sérti, se nem segíti egy művész karrierét – egyszerűen csak… természetes.

Steiner Kristóf

 

hirdetés
Previous post

Jövőre jön az első Valentin-napi melegfilm

Next post

Végre Magyarországon koncertezik Harry Styles