Életmód

„Hiszem, hogy a 2019-es prágai pride az egyenlő házassági jogok ünnepe lesz”

Czeslaw Walek a lengyel kisebbségben nőtt fel Csehországban, Budapesten végezte el az egyetemet, majd később a cseh parlamentbe is bekerült, mielőtt – egy véletlen folytán – nemcsak a Prága Pride vezetője lett, de az ország legfontosabb LMBTQ-jogi aktivistája is, akinek óriási munkája révén jövőre engedélyezhetik az azonos neműek házasságát, Csehországban elsőként a posztszocialista országok közül. Walekkel szociális érzékenységéről, a prágai pride felvonulásról és az egyenlő házassági jogok felé vezető bonyolult útról beszélgettünk.

 

 

Egészen fiatalon kezdtél el szociális témákkal foglalkozni. Honnan ered ez a szociális érzékenység?
Nem igazán tudom. De mint mindig, most is úgy gondolom, hogy erre a kérdésre nem létezik egyszerű válasz. Csehországban, lengyel kisebbségben nőttem fel, akiket sokáig üldöztek és nem voltak egyenlő jogaik. A szüleim nagyon aktív szerepet töltöttek be a helyi kisebbségekkel foglalkozó civil szervezetekben. Szóval azt hiszem, hogy egyszerűen ebbe nőttem bele. Később az egyetemen tudatosult bennem, hogy nem akarok ügyvéd lenni, inkább az emberi jogokra szeretnék koncentrálni. És így is tettem.

Gondolnál magadra úgy, mint szabadságharcosra? Volt ez a szerepálmod gyerekként?
Nem gondolok magamra szabadságharcosként. A szabadságharcosokra gondolva olyan emberek jutnak eszembe, mint Václav Havel, Lech Wałęsa vagy Harvey Milk, ha már LMBTQ ügyekről beszélünk. Ha magamról kell nyilatkoznom… Nagyon hamar eldöntöttem, hogy az emberi jogokkal akarok foglalkozni, és különböző formákban, de két évtizede ezt is teszem. Eleinte inkább a roma jogokkal foglalkoztam, most már inkább az LMBTQ jogokkal kapcsolatban tevékenykedem. Szerencsésnek tartom magam, hogy olyan munkám van, amit valóban szenvedéllyel űzhetek.

 

 

Először Krakkóban tanultál, majd Antwerpenben, végül Budapesten végeztél a CEU-n. Mik voltak a legfontosabb hasonlóságok és különbségek a három helyszín között? Milyen hatással voltak ezek a karrieredre?
Krakkóban megtanulhattam az alapokat, Antwerpenben lehetőségem nyílt arra, hogy betekintést kapjak az EU-törvényekbe, illetve hogy kicsit megismerjem az életet Közép-Európán kívül is – hogy szívjak egy kis friss levegőt. Budapesten pedig az emberi jogokra koncentrálhattam.

A politikai szférában is komoly sikereket értél el, emberi jogi miniszter-helyettes voltál. Milyen volt nyíltan meleg politikusnak lenni, jelentős pozícióban, egy konzervatív posztszocialista országban?
Akkoriban nem mászkáltam olyan pólóban az utcán, amin azt hirdettem, hogy meleg vagyok – nem úgy, mint ma. Nem vállaltam nyíltan a szexualitásom. Mellesleg én nem nevezném Csehországot konzervatív országnak. Emlékeztetnélek, hogy mi voltunk a volt szovjet országok közül az elsők, ahol lehetőség nyílt regisztrált élettársi kapcsolat létesítésére. Az Európai Uniót nézve pedig szerintem máig a cseh az egyik legnyitottabb nemzet az LMBTQ közösség felé. Ezért melegnek lenni ebben a pozícióban nem volt nagy kaland. Amikor a parlament tagja voltam, éppen volt néhány melegbotrány Csehországban. Az egyik szakszervezeti vezető azzal „vádolta” a közlekedési minisztert, hogy meleg, aki ahelyett, hogy mindent tagadott volna – ami akkoriban normális volt –, nyíltan felvállalta a szexuális orientációját. Illetve az egyik miniszterelnök-jelölt akkoriban mondott néhány csúnya dolgot a melegekről, ami miatt végül a pártja le is mondatta. Ezek a szituációk jól illusztrálják, hogy a 2009-es cseh politikai atmoszféra abszolút nem volt homofób.

Nem sokkal ezután a Prága Pride vezetője lettél. A környező országok Pride-szervezői mind rengeteg nehézséggel néznek szembe. Mi a helyzet Csehországban?
Az, hogy vezető lettem, színtiszta véletlen volt. Először azt hittem, hogy csak néhány hónapig fogom csinálni: megszervezek egy évet, aztán visszamegyek a civil szférába. Majd egyszer csak – és erre nem számítottam – az elnök tett néhány csúnya megjegyzést a melegekre. Hirtelen én lettem „a falu melege”, akire minden kamera ráirányult. Akkoriban nem gondoltam ebbe bele, de ez meghatározó pontja volt a karrieremnek. Ez tett LMBTQ aktivistává. Nem az, hogy én szerveztem a prágai pride-ot, hanem az elnökünk kommentjei, amelyek miatt késztetést éreztem, hogy kiálljak az igazságtalanság ellen.

A prágai pride más, mint a többi kelet-európai melegfelvonulás. Az elejétől kezdve összedolgoztunk és kommunikáltunk a várossal, beleértve a csodálatos együttműködést a rendőrséggel. Kezdettől fogva voltak privát és céges szponzoraink egyaránt. Mindig is a miénk volt a legnagyobb pride a régióban, és mindig fontos volt számunkra, hogy minőségi programokat szervezzünk. Ma már több mint 100 programunk van az egyhetes fesztiválon – mindenki találhat valami érdekeset közöttük. Persze, mint mindenhol máshol, mi is küszködünk az emberhiánnyal és az anyagiakkal – hiszen egy egyhetes fesztivál megszervezése 80 ezer ember számára, ingyenes programokkal… nos, az pénzbe kerül. De ezekben a problémákban nincsen semmi rendkívüli. Büszke vagyok arra, amit elértünk ebben a rövid nyolc évben. Jelenleg a tíz legérdekesebb európai pride között tartanak minket számon. Gyertek el, nézzétek meg magatoknak – minden évben augusztus második hetében tartjuk.

Hamarosan Csehország lehet az első posztszocialista ország, ahol bevezetik az azonos neműek házasságát. A kormány elfogadta a rá vonatkozó törvényjavaslat megszavazását. Milyen volt az ide vezető út? A társadalom véleményét kellett inkább megváltoztatni vagy a politikusokét?
Jelenleg még koránt sincs vége a harcnak. De optimista vagyok: hiszem, hogy a 2019-es prágai pride az egyenlő házassági jogok ünnepe lesz. Amikor Ausztráliában fogadták el az erre vonatkozó törvényeket, Cher énekelt a Mardi Gras-n – reméljük, jövőre Prágába is jön. (nevet)

Amikor belekezdtünk a kampányba, rengeteget tanultunk Írország, Szlovénia és az USA példájából és persze a saját hibáinkból is. Megértettük, hogy ahhoz, hogy megváltoztassuk a törvényeket, nemcsak a törvényhozókkal kell kommunikálnunk, hanem a társadalommal is. Nem szabad elfelejteni, hogy alapvetően mégiscsak egy olyan társadalomban élünk és működünk, ahol a házasság évezredek óta egy nőből és egy férfiből álló intézményként van számontartva, ezt pedig mi hirtelen meg akarjuk változtatni – ez sokak számára jelent gyökeres változást egy igencsak tradicionális társadalomban.

Így a stratégiánk az volt, hogy elkezdtünk a cseh emberekkel beszélgetni a házassági egyenlőségről, hogy kik valójában a melegek és a leszbikusok, és hogy hol a helyük a cseh társadalomban. Eközben ugyanezeket a párbeszédeket folytattuk le a politikusokkal is.

 

 

Jelenleg a csehek 65 százaléka támogatja a házassági egyenlőséget, ami óriási arány – magasabb, mint az USA-ban, ahol már három éve engedélyezték az azonos neműek közötti házasságkötést.
De az egy dolog, hogy szép számaid vannak a felmérésekből – ha nem mutatod meg őket a politikusoknak, hogy mekkora erő van a szavazatok mögött, nem fogsz nyerni. Az előválasztási kampányokon ezért arra biztattuk az embereket, hogy szavazzanak az egyenlő házasságot támogató jelöltekre. Ezért tudtunk 70 ezer aláírást összegyűjteni egy petíción, és ezért szervezünk jelenleg is önkénteseinkkel és barátainkkal személyes találkozókat a parlament tagjaival.

Szerinted mit kellene tennie a környező országoknak, hogy hasonló eredményeket érjenek el?
Először is fontos, hogy legyen stratégiátok. Másodszor, a közös ügy érdekében össze kell fognia a különböző szervezeteknek. Harmadszor pedig kellenek emberek, akik lelkesen dolgoznak az ügyért. És negyedszer: fontos, hogy legyen megfelelő anyagi háttér a kampányra. Emellett muszáj, hogy mindig emlékezzetek rá, hogy ez a kampány egy ügyért szól – mindig ott lesz a kísértés, hogy más ügyekkel is elkezdjetek foglalkozni, amelyek ugyanolyan fontosak az országod számára, mint a házasság, sőt lehet, hogy fontosabbak is. De ha a házassággal kapcsolatban akartok valamit elérni, akkor a házasságért kell küzdenetek.

Ha meg kell győznötök embereket az ügyetekről, fontos, hogy tudjátok, a társadalom pontosan hogyan is vélekedik róla. Ha a támogatottsági arány alacsony, derítsétek ki, miért. Rá kell jönnötök, hogy mik a legfőbb ellenvetések – ezek általában érzelmi alapokon nyugszanak. A mi konkrét esetünkben ellenérv szokott lenni a gyereknevelés kérdése és a házasság tradíciói. Ezek után fel kell térképezni, hogy melyek a legfontosabb értékek a társadalmatok számára, és ezekre kell felépíteni kampányokat. Vitákat kell kezdeményezni, amik megingathatják az egyenlő házassági jogok ellen érvelőket. Fel kell magatokat készíteni az ellenállásra. Fontos, hogy tudjátok, ki fog ellenetek szólni és mivel fognak érvelni.

 

 

Mi a helyzet a meleg társadalommal? Szükség van arra, hogy maga az LMBTQ társadalom változtasson valamin azért, hogy egyenlő jogokat érjünk el?
Nem hiszem, hogy lehetséges megváltoztatni egy közösség viselkedését – olyanok vagyunk, amilyenek; abból kell főznöd, ami van. A mi közösségünk a gyengeségei ellenére az egyik legjobb, legkreatívabb, legviccesebb és legösszetartóbb csoport, amellyel valaha is együtt dolgozhattam. Miért kéne ezen változtatni?

Ha jól tudom, jelenleg a munkahelyi egyenlőségért dolgozol. Mik azok a legfőbb kihívások, amikkel egy LMBTQ embernek ma meg kell küzdenie a munkahelyén Kelet-Közép-Európában?
A Prága Pride szervezőjeként minden tevékenységünkre van rálátásom. A legtöbb időmet jelenleg a házassági egyenlőségért folyó kampányunkra fordítom, és van egy érzésem, hogy ez néhány hónap múlva minden napomat és estémet fel fogja emészteni.

A Pride Business Forum a munkahelyi egyenlőségért indított projektünk, amelyet különböző cégeknél dolgozó emberekkel együtt szervezünk. Amikor összehívtuk az első fórumot, nagyjából 50 ember jelent meg, akik azt kérdezték, hogy miért is van szükség arra, hogy egyenlőségről beszéljünk a munkahelyek kapcsán. Hiszen ez nem ügy, senki sem panaszkodik. Hát persze… De ha megnézed a felméréseket, a cseh LMBTQ emberek csupán 15%-a vállalja nyíltan a szexuális orientációját a munkahelyén – ezek után nem nehéz megérteni, miért is nincsenek panaszok, ugye? De sikerült legyőznünk ezt az attitűdöt. Ma már prágai cégek tucatjaival dolgozunk együtt intenzíven. Workshopokat, konferenciákat, találkozókat, díjkiosztókat szervezünk. Lassú folyamat, de tisztán látom, hogy haladunk előre, és van fejlődés.

Mik a terveid a jövőre?
El akarom érni, hogy nyerjen az azonos neműek házassága Csehországban, és mindezzel elindítsunk egy lavinát az egész régióban.

 

Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar

 

 

Previous post

Szokatlan szerelem – pimasz párosok tökéletlen találkozásai

Next post

A Szezám utca írója elárulta, Bert és Ernie meleg pár-e