Életmód

Herstory – Lee Bewster, a drag queenek divatguruja

Vajon mi mindent kell valakinek letennie az asztalra ahhoz, hogy „mindenki anyjaként” titulálja az a világváros, amely a legtöbb drag queen otthonául szolgál? Lee G. Brewster azokban az évtizedekben állt ki a transzvesztitákért, illetve a cross-dresserekért, és segítette életüket minden létező módon, amikor ezzel még saját egzisztenciáját is könnyedén veszélybe sodorhatta – és volt rá példa, hogy sodorta is.

Lee Greer Brewster egy fakunyhóban jött a világra 1943 áprilisában az alig 900 lakosú virginiai Honackerben. Már fiatalon az amerikai államigazgatásban helyezkedett el. A hatvanas években az FBI-nál dolgozott irattárosként, amikor is homoszexualitás „vádjával” elbocsátották – bizony, néhány évtizeddel ezelőtt ez még az Amerikai Egyesült Államokban is könnyen megtörténhetett.

Mivel szerény keresetű bányász édesapjára nem támaszkodhatott, így a kitörést választva szó szerint 100 dollárral a zsebében nekivágott a nagyvárosnak. És mint annyi fiatal meleg amerikai életében, a nagyváros nála is New York Cityvel és Manhattannel volt egyenlő. Hamar feltalálta magát: bekapcsolódott a Mattachine Society, egy melegjogokért küzdő szervezet munkájába, és kezébe vette drag balljaik és adománygyűjtő estéik szervezését. Mivel a társaság néhány munkatársa nemtetszését fejezte ki a drag ballok szervezése kapcsán, így a további konfliktusokat elkerülendő Brewster 1969-től saját cross-dressing bálokat szervezett a régi Diplomat Hotelben. De abban, hogy ezeket szervezni kell és aki akar, menjen a másik nem ruháiban az utcára, akár a tömeg provokálása árán is, hajthatatlan volt. „Szükségem van a figyelmükre, mert akkor meghallanak. Tudatnom kell velük, hogy itt vagyok, létezem” – fogalmazott egyszer Brewster.

Báljai hamar legendássá váltak. Részt venni rajtuk egyet jelentett az abszolút metropolita menőséggel. Nem véletlen, hogy négy évvel később az utolsó bálon ott volt többek között Jacqueline Susann, Carol Channing és Shirley MacLaine is. De Bewsternek nemcsak ezért köszönhettek sokat a kor drag queenjei. 1969. október 31-én az egyik drag ballon bejelentette: saját szabászati vállalkozásba kezd kimondottan a közösség részére. Mindez egy olyan korban, amikor a Mrs. Doubtfire, vagy éppen a RuPaul’s Drag Race és a drag már-már mainstreammé válása még évtizedekre volt, nagyon bátor lépésnek számított.

 

 

Megrendeléseket először csak levélben fogadott, de hamarosan olyan sok lett belőlük, hogy szintet lépve üzletet nyitott nem messze a lakásától. Később aztán boltja számtalanszor költözött, de sohasem a földszintre, az utcafrontra. „Azt akarta, hogy találják meg az emberek. Ezzel együtt védeni akarta a törzsvásárlóit is” – idézte fel a kétezres években egy, a New York Times-nak adott interjúban korábbi alkalmazottja, Ms. Scarpitano.

Vendégei között azonban nemcsak drag queenek akadtak – mint például Lady Bunny –, hanem teljesen hétköznapi, vagy legalábbis annak tűnő férfiak, akik olykor azt kívánták, bár kicsit mások lennének. „Lee üzletében azzá a lánnyá válhatsz, akivé mindig is akartál” – fogalmazott a New York magazin két évtizede. Fűzők, szatén keszkenők, kurvás harisnyatartók. Bármi, amire egy korabeli drag queen vagy cross-dresser vágyhatott. „Klienseim fele tekintélyt parancsoló kinézetű üzletember. Teljesen normálisak, de nagyon is tisztában vannak vele, hogy mely oldalukat kell mutatni a külvilág felé” – mondta egyszer a The Village Voice-nak maga Brewster.

 

 

De nem csak a rendezvényszervezés és divat területén hagyott nyomot. Alapítója volt a Queens Liberation Armynak, és a 70-es, 80-as években szerkesztője volt a Drag Magazine-nak. A hetvenes évek elején még azt is sikerült elérnie, hogy New York City Fogyasztóvédelmi Hivatala törölje a homoszexuálisokat azon emberek listájáról, akiket a hatóságok bármely közösségi térből eltávolíthatnak további indoklás nélkül. Bár a gyakorlatban ritkán érvényesült, Brewster mégis úgy érezte, hogy ez jogalapot adott a rendőrségnek a melegek zaklatására és üldözésére.

Lee G. Brewster végül, akit barátai leggyakrabban fehér magassarkúban, testhezálló csilli-villi ruhákban, műszempillákban láthattak, 2000 májusában, 57 esztendősen hunyt el. Rák végzett vele. „Mindannyiunk anyja volt” – fogalmazott temetésén Ms. Scarpitano, noha Brewster mindig is a régi drag stílusban, miszterként és férfiként szerette ha megszólítják, nem pedig nőként, mint a mai divatos transzvesztitákat.

 

Waliduda Dániel (@waliduda) * Instagram photos and videos

1,366 Followers, 428 Following, 510 Posts – See Instagram photos and videos from Waliduda Dániel (@waliduda)

 

 

hirdetés
Previous post

Érkezik a Fiúk a klubból rendezőjének új sorozata

Next post

Döntött a bíróság: Minden kereszteződésben lehet majd csatlakozni a Pride-hoz