A Budapesti Közösségi Költségvetés program pályázatának újabb fordulójába bekerült az LMBTQI közösségi ház ötlete is, mely biztosítaná, hogy Budapesten is legyen egy, a közösségnek szóló befogadó hely. A tét nagy: a projekt költségvetése 120 millió forint, a projekt mögött pedig ott áll a Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Magyar LMBT Szövetség. A döntés a közönség, így akár a te kezedben is van. De mire lehet jó egy ilyen tér? Hogyan lehet üzemelni? Hogyan lehet megvédeni? És mit adna a városnak? Erről beszélgettünk Zsirka Hellával és Hanzli Péterrel.
Itt tudsz szavazni a projektre! Neked csak kattintás, a közösségnek óriási lépés.
Mikor született meg a gondolata először egy ilyen helynek Budapesten?
Zsirka Hella: Meglehetősen régóta tervben van egy ilyen közösségi ház. Hátteres fronton már viszonylag hosszú ideje gondolkodtunk rajta. Több másik külföldi LMBTQI szervezettel aktív kapcsolatot ápolunk, és látjuk, hogy Európában az a jellemző, hogy minden ország fővárosában, vagy akár egyéb városában van egy kifejezetten LMBTQI központ, ami különböző célokkal, általában közösségi jelleggel működik. Ott gyűlik össze a helyi közösség, ott érhetőek el a lokális segítő szolgáltatások, ott zajlanak különböző közösségi programok, akár bulik, akár csoportfoglalkozások.
Budapestnek nagy hiányossága, hogy kifejezetten ilyen programokat befogadó LMBTQI központ nálunk még nincsen.
Persze ez egy elég nagy vállalás, egy ilyen központot létrehozni nem kis munka. Jelentős kapacitásbeli és anyagi igénye van, ezért még nem nagyon találtunk olyan lehetőséget, amikor tényleg bele tudtunk volna vágni. Korábban próbálkoztunk pályázatok útján, de ezek sajnos ilyen-olyan okok miatt sikertelenek voltak. Próbáltunk pályázni magának a folyamatnak az előkészítésére is, vagy akár csak arra, hogy egyáltalán felmérjük, mennyire van igény a hazai közösségen belül egy hasonló központra. És ha igény van rá, akkor pontosan milyen jellegűre. A fővárosi Közösségi Költségvetés az első olyan alkalom, amikor ténylegesen tudunk lépéseket tenni a projektért. És ez egy szuper hír.
Hanzli Péter: Az ILGA Europe támogatásával egy pályázat keretein belül már feltérképeztük a Magyar LMBT Szövetség tagszervezeteinek igényeit és ezek alapján készítettünk kisebb-nagyobb volumenű forgatókönyveket. Ott felvetült az is, hogy a Háttér Társaságnak van egy archívuma és annak is nyújthatna helyet egy ilyen ház.
Tavaly a bukaresti ILGA konferencián szerveztünk egy workshopot, ahol ötleteket gyűjtöttünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne létrehozni és fenntarthatóan működtetni egy ilyen közösségi központot. Nagyon örültünk neki, hogy olyan városokból is érkeztek résztvevők, ahol ilyen már van. Az itt kapott tapasztalatokat és ötleteket is be tudjuk építeni a tervezési folyamatba.
Eléggé messze nyúlik a tervezés amúgy. Van egy nagyon korai emlékem: 2002-ben, amikor elkezdtem tevékenykedni LMBTQI aktivistaként a Szimpozionban, én megterveztem egy háromszintes közösségi ház alaprajzát és már akkor is jó volt gondolkodni arról, hogy milyen szolgáltatásoknak adhatna helyet. A könyvtárnak természetesen volt helye.
De megnéztem a Háttér Társaság alapító szabályzatát és van benne egy ilyen elhatározás még 1995-ből. De benne van a Szimpozion Egyesület alapszabályában is és a Homérosz Egyesület is tervezte.
Nem véletlenül: a legtöbb szervezet maga is szervez közösségi eseményeket és mindenkinek jó lenne egy nagyobb léptékű helyiség, adott esetben akár egy egész épület, ahol ezeket meg lehet tartani. Ott a civil szervezetek is működhetnének: lehetnének irodahelyiségek, meeting pointok, termek, ahol akár nyilvános eseményeket és workshopokat lehet szervezni.
És persze mi is láttunk egy csomó nemzetközi példát: nem olyan rég például Varsóban voltunk, ahol ugyancsak van egy közösségi ház. Ott például egy kórus is működik. Tel-Avivban, egy hasonló épületben önerősítő, támogató csoportok vannak, például LMBTQI családoknak, idősebb LMBTQI embereknek, fiataloknak. De megint máshol például hímzőkör is működik. Nagyon sok példát lehet hozni. Az ilyen programokat azért is lenne célszerű egy ilyen nagyobb közösségi központban megoldani, mert akkor a különböző civil szervezetek és csoportok is tudnák használni, és ezek a programok, lehetőségek kiegészítenék egymást.
Elég sokfajta célról van szó: van egy kulturális cél, egy edukációs cél, egy szórakoztató cél, és gondolom az egész intézmény alapvetően egy safe place-ként is működhetne, aminek a léte egyre fontosabbá válik Magyarországon. Ezek a célok hogyan priorizálhatók? Kell őket egyáltalán priorizálni egy ilyen projekt esetében?
Hella: Én a közösségi tér koncepcióját sokkal kevésbé érzem egy fizikai szükségletnek. A Pride-on felvonuló több százezer ember is jó példa volt arra, hogy Budapest alapvetően egy LMBTQI barát város – ezért is tapasztaljuk azt, hogy fiatalok, akik mondjuk az LMBTQI közösség tagjai, előszeretettel költöznek fel Budapestre. Viszont látjuk egyrészt a jogfosztásokat, látjuk a globális körülményeket az LMBTQI közösséget illetően, és a más országokban tapasztalt negatív tendenciákat is, és azt, hogy ezek eléggé nagy zajt tudnak generálni a közösségi médiában. Az ilyen hírek sokunkban felkorbácsolják a kisebbségi stresszt, azt az érzést, hogy veszélyben vagyunk. Elengedhetetlen, hogy ezekkel a fajta nehéz hírekkel, esetekkel, a hozzánk eljutott információval együtt tudjunk megküzdeni.
Már csak azért is, mert a kisebbségi stressz egyik legnagyobb ellenszere a közösséghez tartozás, a közösségi identitásnak a kifejezése. Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy legyen olyan tér, ahol tudunk egymáshoz kapcsolódni és igénybe tudjuk venni a nekünk szóló specifikus szolgáltatásokat, amik kifejezetten a mi igényeinkre vannak szabva, a mi sajátos szükségleteinket is figyelembe veszik. Nagyon jó, hogy egyáltalán esély van arra, hogy egy ilyen közösségi tér az létrejöjjön.
Hogy ez a közösségi tér pontosan milyen szolgáltatásokat, élményeket tud majd nyújtani, függ majd attól is, hogy pontosan mi lehet a végső felépítése ennek a térnek. Ez pedig megintcsak nagyon sok mindentől függ: főleg a pályázattól, az önkormányzattól, a fővárostól, hogy mekkora és milyen elrendezésű helyiséget kapunk.
Nyilván a részünkről az a cél, hogy szolgáltatások szintjén minél szélesebb palettát tudjunk felmutatni. Fontos, hogy az LMBTQI embereknek tényleg az élet minden területén tudjunk segítséget nyújtani.
De az is fontos, hogy mellette legyen a térnek egy szórakoztatási faktora is. És az is, hogy a civil szervezetek egy állandó, biztos helyen tudják biztosítani ezeket a szolgáltatásokat. Ez a hely tényleg nagyon nagy hasznára lenne az egész közösségnek.
Az is opció, hogy mindennek legyen egy alulról jövő szerveződési formája, mint az LMBT Történeti Hónapnál vagy a Budapest Pride-nál? Tehát ha valaki például jelentkezik, hogy ő szeretne maga megszervezni egy queer hímzőkört, kapna rá lehetőséget és helyszínt egy ilyen térben?
Hella: Persze, mindenképpen. Számítunk az informális csoportokra is. Megjegyzem, most is van Queer Alkotói Klubunk a Háttérnél, de ez is helyet kaphatna a későbbiekben a közösségi térben. De a céljaink között szerepel az is, hogy támogassuk az LMBTQI emberek önszerveződését. Ha több helyünk van erre, az több segítséget tud nyújtani.
Hogyan festenek a távoli tervek? Hogyan lehetne fenntartani hosszú távon egy ilyen közösségi teret? Cégek? Támogatások? Esetleg akár egy kávézó is üzemelhetne?
Hella: Ez ismét nagyban függ elsősorban attól, hogy mennyi forrás áll rendelkezésünkre, másodsorban pedig attól, hogy mennyi lehetőséget enged egy ilyen tér: tehát magyarán, hogy mennyi hely áll rendelkezésre.
Persze abszolút gondolkodunk olyan stratégiákon, amik hosszútávon fenntarthatóvá teszik. De egyébként minden tagszervezetnek vannak olyan merch termékei, amik jelenthetnek bevételt a közösségi ház számára, de akár olyan programokat is lehet egy ilyen helyre szervezni, amik termelnek bevételt. Természetesen kampányolni is lehet annak érdekében, hogy az emberek adományozzanak annak érdekében, hogy hosszú távon fenn tudjuk tartani ezt a helyet.
Szerencsére sok opció adott, hogy hosszú távon biztosítani tudjuk a fennmaradását a közösségi térben.
Péter: Illetve már említettem, hogy különböző forgatókönyvekben is gondolkodunk. A nemzetközi példákat nézve a legtöbb esetben először megterveztek egy kisebb volumenű projektet, egy kisebb helyiséget, majd az két-három évig működött, míg ki nem nőtte magát. Aztán tudtak rá még további forrásokat szerezni, és be tudtak költözni mondjuk egy nagyobb ingatlanba. Ezt is el tudom képzelni: kezdetben kezdünk egy pilot programmal, kisebb méretekben, és aztán tervezünk a nagyobb épülettel.
Hella: A fenntartási modellek amúgy országonként nagyon eltérőek. Tudok olyanról, ahol például adománygyűjtő bulisorozatokat terveznek, ráadásul nem is mindenképpen az adott közösségi térben. Olyat is láttunk, ahol egy az egyben az önkormányzat tartja fenn a közösségi teret, de olyat is, ahol a tagszervezetek a saját bevételeikből közösen dobják össze az összeget.
Van már álláslehetőség is, ami a projekttel kapcsolatos, vagy legalábbis összefügg vele…
Péter: Ez picit máshova tartozik, de mint Magyar LMBT Szövetség nyertünk egy pályázatot a Holland Nagykövetségnél a közösségi házzal kapcsolatban. Ezt a pályázatot még akkor adtuk be, amikor nem volt hasonló lehetőség a Fővárosi Önkormányzatnál. Meglátjuk, hogyan tudják kiegészíteni egymást.
A nyertes pályázat egy viszonylag rövid, tíz hónapos projektre szól júniusig kifutólag: ide keresünk egy projektkoordinátort, akivel még jobban tudjuk konkretizálni a forgatókönyveket. Keresünk egy részállású fundraisert is, aki elkezdi a pénzgyűjtést is, felkutatja a lehetőségeket. Így elkészülhet egy részletesebb pénzügyi terv, arról, hogy pontosan mennyi forrásra van szükségünk, milyen típusú költségekkel számolni és azokat hogyan tudjuk fedezni.
Peti, ha valaki, akkor te tisztában vagy Budapest LMBTQI történelmével. Mekkora mérföldkő lenne ez?
Péter: Óriási. Magyarországon jelenleg viszonylag kevés olyan LMBTQI szervezet van, aminek például van irodája és ez a közösségi ház már önmagában ebben tudna segíteni. Vagy az, hogy nem kellene különböző eseményekre bérelni helyszíneket – bár a közösségi háznál az is előfordulhat, hogy mi adunk bérbe helyiségeket, ami megintcsak bevételt jelenthet.
A biztonságos tér tényleg nagyon fontos szempont: egy hely, ahova mindenki el tudna menni, aki szeretne. Mindenki tudhatná, hogy ott van egy bizonyos tér, nyitva van ettől eddig, és ott mindenkit szeretettel várnak. Rengeteg választási lehetőség lenne a programok tekintetében, ráadásul egy helyen. Igaz, az továbbra is fontos lenne, hogy ettől függetlenül belakjuk Budapestet és továbbra is több ponton legyenek programok. Sokat adna hozzá ahhoz, hogy az LMBTQI közösség Magyarországon jobban érezze magát.
Milyen védelemre lenne szükség egy ilyen helynek? Minden, amit mondtok, nagyon optimista, de közben menthetetlenül az ember eszébe jut, hogy ez egyfajta céltábla is lehet például szélsőjobboldali emberek számára…
Péter: Ez most sincs nagyon másképp. Ott van egy Alteregó, egy Why Not Café és 2008-ban sajnos volt olyan is, amikor különböző helyekre dobáltak be Molotov-koktélokat. Ez a veszély eddig is felmerült, az is nyilvános, hogy hol van a Háttér Társaság irodája és volt is már tüntetés az udvaron. Persze, gondolni kell biztonsági őrre, riasztóberendezésre… Ezeket mind számba vesszük a projekt alakulása során.
Hella: Valóban több opció létezik, kereshetünk egy olyan helyiséget is, ahol van portaszolgálat, vagy olyan környezet, ahol aktív a polgárőrség. De maximálisan egyetértek Petivel: az LMBTQI szervezetek, amiknek van irodája, nyilvános címen működnek. Nekünk két irodánk van, az egyik utcafrontos és a szórakozóhelyek is általában azok és egyáltalán nem jellemző ezekre a helyekre semmilyen öncenzúra. Nekünk is támadták meg az irodánkat, de erre már jó ideje nem volt példa.
Természetesen előfordulhat atrocitás, főleg, hogy ebben a politikai környezetben meglehetősen fel vannak korbácsolva az indulatok, de Budapest ilyen szempontból egy jó hely.
Zavargásra mindig van esély, de én nem vagyok annak a híve, hogy ez a fajta félelem megbéklyózzon minket, és emiatt hátráljunk ki egy ennyire nagyszabású lehetőségből. Természetesen a biztonsági kockázatokra fel kell készülni, de bátornak kell lenni és beleállni ebbe a helyzetbe.
Fontos kiemelni, hogy ez a közösségi ház nem is csak kizárólag az LMBTQI közösségről szól. Egész Budapestet, sőt egy kicsit az egész országot húzná magával, hiszen el tudnánk mondani, hogy igen, mi bármit is gondolnak Magyarországról a rólunk szóló hírek miatt, mégiscsak elértünk egy pontra, ahol elmondhatjuk azt, hogy ez egy olyan európai főváros, aminek van egy LMBTQI központja.
Hella: Ez a fajta nemzetközi reputáció már azzal is javult, hogy a főváros főpolgármestere ennyire beállt a Pride mögé. Ez is egy olyan gesztus volt, ami jelentős nemzetközi hírré vált, attól függetlenül, hogy a külföldi sajtó szinte már évek óta attól hangos, hogy Magyarországon mennyire romlik az emberi jogi környezet. A közösségi ház valóban egy hasonlóan jelentős lépés lenne.
Ha sikerrel jár a közösség, akkor hogyan terveztek, mikorra tudna materializálódni ez a terv?
Hella: Amint ez a szavazás lezárul, és továbbjutunk, akkor a munka még nem áll meg. Utána be kell nyújtani egy pályázatot és még azt is sikeresen végig kell vinni. A pontos átfutási folyamatot még nem ismerjük, de reméljük, hogy már rövidtávon tudunk eredményeket bemutatni.
Bár ti most kettő organizációt képviseltek, közben itt van egy csodálatos összefogás több szervezet között…
Peti: Három szervezet együtt dolgozik a pályázat megvalósításán: a Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Magyar LMBT Szövetség – de természetesen igyekszünk bevonni a későbbiekben a közösségi teret már most támogató más szervezeteket, tagszervezeteinket, informális csoportokat a ház megvalósításába és működtetésébe.
Hella: Mindig is büszke voltam rá és most is nagyon büszke vagyok, hogy a magyar LMBTQI szféra milyen egységes értékeket képvisel és ez egy közös projektben nagyon jól tud megmutatkozni. Persze alapvetően minden szervezetnek megvan a maga profilja, funkciója, a maga tárháza a tudásával kapcsolatban. Egy ilyen közösségi tér nagyon jó alkalmat tud biztosítani arra, hogy megvalósuljon ezeknek a kohéziója. Másrészt az sem árt, ha a civil szervezetek többször találkoznak egymással, többször tudnak beszélni az aktualitásokról, közösen tudnak kidolgozni stratégiákat, adnak egymásnak ötleteket, inspirálják egymást. Ilyen szempontból is hasznos tud lenni a közösségi tér.
További információk a szavazás eseményén. Hívj meg minél több embert és gyűjts te is minél több szavazót: https://www.facebook.com/events/1290274859247270/
Szavazni itt lehet: otlet.budapest.hu/projektek/705
Kik szavazhatnak? Minden budapesti lakos, dolgozó vagy tanuló, aki betöltötte a 14. életévét. Online szavazáshoz mindössze egy e-mail-címre van szükség.
A Háttér Társasáég programjairól itt tudsz tájékozódni!
