Kultúra

Filmajánló – Mamma Mia! Sose hagyjuk abba

Senki nem kérhetné számon rajtam, hogy nem ismerem az ABBA-t, hiszen a születésem előtt alakultak és még kisiskolás voltam, mikor befejezték az együttzenélést. Igaz, közben eladtak 400 millió lemezt, a rajtuk hallható 100 dallal pedig megváltották jegyüket az örökkévalóságba. Középiskolai angolórán a könnyen tanulható, ám nyelvtanilag nem mindig helyes dalszövegeket elemeztük, az ismeretségi körömben pedig nem nagyon van olyan pince, padlás vagy hétvégi ház, ahol ne találnék néhány poros bakelitet a zenekartól.

 

 

Az első musical, amelyben ABBA-számok hangzottak el, nem a Mamma Mia! volt, hanem az 1983-ban bemutatott Abbacadabra, amit a francia televízió készített gyerekeknek, és később több ország is átvette. A Mamma Mia! gyökerei 1968-ra nyúlnak vissza, ekkor került a mozikba (nálunk 2 évvel később) a Jó estét, Mrs. Campbell! című amerikai romantikus vígjáték, amelyben Gina Lollobrigida játszotta a főszerepet. Carla egy olasz kisvárosban, San Forinóban él, ahova a második világháború alatt itt harcoló katonákat várnak, hogy közösen avassanak fel egy kápolnát. A rokonlátogatásból hazatérve három levél várja, mindhármat egy-egy katona írta. A férfiak alig várják, hogy találkozhassanak egykori szerelmükkel és annak 18 éves lányával, akiről mindegyikük úgy tudja, hogy tőle van. Azt azonban senki nem tudja, melyikük az igazi apa. A hősi halált halt Mr. Campbell ugyanis soha nem létezett, Carla találta ki, hogy nyugodtan megszülhesse és nevelhesse lányát a helyiek tiszteletétől övezve.

 

 

Az ebből készült Carmelina című színpadi musical nem volt túl sikeres. Húsz évvel később vitték színpadra a Mamma Mia! musicalt, amelyben már az ABBA slágerei hangzottak el. A darab a West Enden nyitott, majd következett a Broadway és az egész világ, a siker pedig magával hozta a megfilmesítést. A helyszín a musicalben olaszról görögre váltott, innen jön a cselekmény és a nevek is, egyedül Billből lett Anderson, utalva Stellan Skarsgård svéd származására.

A 2008-ban bemutatott filmet – amelyet a Broadway-darab direktora, Phyllida Lloyd rendezett – a kritikusok vegyesen fogadták, a 610 millió dolláros összbevétel azonban lecsendesítette a fanyalgókat; a briteknél az addigi csúcstartókat, a Titanicot és az Avatart is megelőzte. Színészek és színésznők a saját hangjukon fakadnak dalra, ami számtalan rangos díjat és jelölést hozott, Pierce Brosnan ugyanakkor egy Arany Málnát vihetett haza mint a legrosszabb férfi mellékszereplő. A legtöbb elismerést Amanda Seyfried és Meryl Streep kapták.

 

 

A stúdió a sikeren felbuzdulva már 2008-ban bejelentette, hogy több részben gondolkodnak, ez azonban csak 2017-re realizálódott, amikor is szépen sorban csatlakoztak a produkcióhoz a forgatókönyvíró-rendező, az egykori ABBA-tagok és a régi/új szereplők, hogy aztán augusztusban elkezdjék a forgatást Horvátországban. Sokat ekkor még nem lehetett tudni, a decemberben bemutatott első előzetes még így is magáénak tudhat egy Golden Trailer-jelölést.

Biztosan vannak olyanok, akiket a szokatlan szerepkörben bemutatkozó, éneklő színészek híre vonzott be a moziba, de a show-t egyértelműen Streep lopta el. Még Brosnan is úgy írt alá a filmre, hogy csak annyit tudott, Görögországban forgatják, és a színésznő szerepel benne. 2018-ban a legnagyobb durranást Cher jelenti, akit régen láthattunk mozivásznon. Az énekes-színésznő neve már 2008-ban is szóba került, de Tanya szerepét másra osztották, így ő Sophie nagyanyja lett, érkezése hírére pedig a stáb felbolydult méhkasként reagált.

 

 

A cselekmény szerint Sophie gyermeket vár. Ezúttal tudjuk, hogy Sky az apa, a lányt mégis kétségek gyötrik, mert nincs itt az édesanyja. Nem sokat tudunk Donnáról, árulkodó jel, hogy Streep a jeleneteit egy hét alatt leforgatta. Sophie mégsincs egyedül, hiszen mindenki visszatér Kalokairire, miközben visszamegyünk 1979-be, ahol a fiatal Donna megismerkedik a fiatal apajelöltekkel, a múltidézésben pedig a fiatal Rosie és Tanya is velünk tartanak. Donnának az anyja nélkül kellett végigcsinálnia a terhességet, a szülést és a gyereknevelést, és úgy tűnik, a nagyi az elmúlt néhány évtizedben egészen mással volt elfoglalva, nem is várja senki a nagy eseményre. Őt ez nem hatja meg, helikopteren érkezik, hogy előadhassa a Fernandót.

 

 

A forgatókönyvíró-rendező Ol Parker, aki a vicces és abszolút szerethető Marigold Hotelek szerzője. A kritikákat tartalmazó jelentősebb oldalak tanúsága szerint a nézők 90%-a várja a mozit, és jelen sorok írója is nagyon kíváncsi arra, hogyan sikerült ismét felfűzni Benny Anderson és Björn Ulvaeus dalaira a több idősíkban játszódó cselekményt.

 

 

 

Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (12)
/Mamma Mia! Here We Go Again/
Színes, szinkronizált/feliratos, amerikai zenés, romantikus vígjáték, 114 perc, 2018
Bemutató: 2018. július 19.
Rendező: Ol Parker
Forgatókönyvíró: Ol Parker
Operatőr: Robert D. Yeoman
Vágó: Peter Lambert
Szereplők: Meryl Streep, Lily James, Amanda Seyfried, Colin Firth, Pierce Brosnan
Forgalmazó: UIP-Duna Film

 

Horváth Ádám

 

 

Previous post

Állásfoglalás a Magyar Pszichológiai Társaságtól az utóbbi időszak homofób megnyilvánulásairól

Next post

ABBA-slágerekből készít lemezt Cher