Kultúra

Filmajánló – Bestiáda

Eredeti szakmájából adódóan Colin Niel 12 évig dolgozott a biodiverzitás megőrzésén Francia Guyanában, de volt a Guadeloupe Nemzeti Park igazgatóhelyettese is. Az itt szerzett élményeiből több regénye is született. Ezektől kicsit elszakadva jelent meg 2017-ben a Bestiáda alapjául szolgáló írása, mely ugyan a vidéki magányról szól, de az emberek és állatok kapcsolata, illetve az emberben rejtőző állat mint fő motívum ugyanúgy megjelennek benne.

A regényt Gilles Marchand forgatókönyvíró (Ki ölte meg Bambit?, Lemming) és Dominik Moll rendező (Harry csak jót akar, Lemming) ültették át mozivászonra kisebb-nagyobb változtatásokkal. Manapság elég nehéz újat mutatni bűnügyi műfajban, hiszen szinte már mindent láttunk, hallottunk, olvastunk. Régi, de bevált recept egy viszonylag egyszerű történetből kihozni a legtöbbet különleges megoldásokkal, eredeti ötletekkel.

 

 

A Bestiáda esetében a kiindulópont nincs túlbonyolítva: a gyéren lakott vidéken, ahol az emberek leginkább állattartással foglalkoznak, vagy ahova csak üdülni járnak, egy elhagyatott autót találnak az út szélén. A tulajdonosnak semmi nyoma, szemtanú nincs (csak az állatok, ahogyan az angol cím is fogalmaz, nem véletlenül kétértelműen). A helyi csendőr nem tehet mást, körbejárja a közeli ingatlanokat, hátha jut valamire. Ennyi és nem több. Amitől igazán izgalmassá és eredetivé válik az egész, az a helyszínekkel és az idővel való játék. A cselekményt öt fejezetre osztották, mindegyik egy-egy szereplő nevét viseli. A titokzatos eltűnés előtti, közbeni és utáni történéseket az ő szemszögükből láthatjuk, és mivel gyakran kapcsolatban állnak egymással, ugyanazt a jelenetet bemutatják más kameraállásból is, esetleg némi plusz információval kiegészítve, amiről a másik szereplő nem tud. Az egyes szereplők közötti interakciók ezáltal válnak még érdekesebbé.

A film öt fő karakterének közvetlenül vagy közvetett módon köze van mind az eltűnéshez, mind pedig egymáshoz. Útjaik számtalanszor keresztezik egymást hol szándékosan, hol pedig véletlenszerűen. A vágyaik hajtják őket, az elvágyódás a megszokott közegből, az unalomból, vagy éppen a szegénységből. Mindannyian máshol, másban találják meg a szerelmet és nem kis kockázatot vállalva hajszolják bele magukat illúzióikba.

A helyszínekként szolgáló havas téli fennsík és az elefántcsontparti Abidjan szöges ellentétben állnak egymással. Előbbi rideg és zord, ami az itt élő emberek érzéseiben és gondolataiban is visszaköszön, utóbbi fülledt, párás, hangos és nyüzsgő, jellegzetesen afrikai, ahol a varázslásnak, a szellemek megidézésének és az áldozatok bemutatásának még élő hagyományai vannak. A kékes, illetve sárgás árnyalatok is ezt a különbözőséget hivatottak érzékeltetni.

A thriller műfajában nem túl gyakori, hogy a szereplőket a boldogságkeresés motiválja, a hóviharban eltűnt nő történetét annak különböző nézőpontokból történő bemutatása teszi izgalmassá. A térben és időben való ugrálás nem öncélú, az ábrázolásmód nem művészieskedő, hanem egyedivé teszi a filmet és növeli az élvezeti faktort. A történetmesélés nem szájbarágós, de nem is hagynak magunkra, lényegében minden tiszta és világos. A másik szereplő szemszögéből láttatva az egyéni motivációkban, a közvetett vagy közvetlen kapcsolatrendszerekben, az egymáshoz való viszonyban bekövetkező változások és csavarok viszik előre a cselekményt, amiben fontos szerephez jutnak a félreértések és a tragédiák is.

A boldogság bármi áron történő megtalálása, az aktuális párkapcsolatból való kiábrándulás, a megunt és megutált közegből való elvágyódás okán a szereplőknek át kell lépniük bizonyos határokat, sokszor saját magukat és másokat is megalázva, megbántva, becsapva. Ennek során olyan, eddig elfojtott ösztönök és vágyak törnek felszínre, mint például az azonos nem képviselőihez való vonzódás.

A film tavaly debütált Velencében, majd számos országba eljutott, a járvány miatt azonban elsősorban fesztiválokon és az interneten lehetett vele találkozni.

Hujber Ádám

 

Seules les bêtes (Only the Animals)

francia–német thriller, 116 perc, 2019.

Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!

Rendező: Dominik Moll

Forgatókönyv: Colin Niel, Dominik Moll, Gilles Marchand

Szereplők: Damien Bonnard, Denis Ménochet, Laure Calamy, Nadia Tereszkiewicz

Zene: Benedikt Schiefer

Forgalmazó: Magyarhangya (Cinefil Co Kft.)

Bemutató: 2020. szeptember 24.

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb