Itthon

Előválasztási tapasztalataink szavazóként és önkéntesként

Ma Magyarországon az LMBTQ közösség a kormányváltásban érdekelt

 

A múlt hétvégén kezdődött az előválasztás első fordulója, amely során személyesen és online is szavazhatunk. Tavaly döntött úgy hat ellenzéki párt (DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd), hogy a kormányváltás érdekében minden választókerületben egyetlen, közös jelöltet indítanak a Fidesz ellenében a jövő évi parlamenti választáson.

Az előválasztás során így mindenhol arról dönthetnek a szavazók, hogy ki is legyen az ellenzéki pártok közös országgyűlési képviselőjelöltje, valamint a miniszterelnök-jelölt személyéről is szavazni lehet.

Az biztos, hogy ma Magyarországon az LMBTQ közösség a kormányváltásban érdekelt. 2019-ben Kövér László a pedofíliához hasonlította az azonos nemű párok gyermekvállalását, és kijelentette, hogy a “normális” homoszexuális nem tartja magát egyenrangú állampolgárnak. Tavaly a hírhedt 33-as törvénnyel megtiltották a transzneműek számára a nemük jogi elismerését. Augusztus 20-án Orbán Viktor nemzetellenes kísérletnek titulálta a szivárványcsaládokat, majd törvényileg lehetetlenítették el az örökbefogadást a nem házaspárok számára. Idén aztán a pedofiltörvénnyel igyekeznek minden tartalmat száműzni a médiából, ami megjeleníti a homoszexualitást és a transzneműséget. Néhány eset a közelmúltból, de itt egy friss is, a miniszterelnök mai rádióinterjújában az alábbiakat mondta:

“Megértem azokat, akiket más életformát választanak, mint a hagyományos, így az LMBTQ-s csoportba sorolókat is. De azt ne várják, hogy ők neveljék a mi gyerekeinket. Azt majd mi, szülők meg fogjuk tenni. Kérem, elégedjenek meg azzal, hogy emberhez méltó, őket semmiben hátrányban nem érő politikában van részük Magyarországon.”

 

Orbáni értelemben ezt jelenti az emberhez méltó, semmiben hátrányban nem érő politika: az általunk is befizetett adóból fenntartott kormánypropaganda napi szinten uszít az LMBTQ emberek ellen. A Magyar Nemzet tegnap és ma is külön cikkekben a pride felvonulások betiltását követelte “a normalitás híveinek” védelmében, a Magyar Hírlap pedig tegnap egész egyszerűen elmebetegeknek titulálta az LMBTQ embereket. Ez lenne hát Orbán szerint az emberhez méltó?

Szerencsére a magyar társadalom nem vevő a politikai homofóbiára, 73 százalék elutasítja azt a kormány által hangoztatott hazug állítást, hogy a meleg és leszbikus emberek megrontanák a gyermekeket, az azonos nemű párok házasságát pedig 59 százalék támogatja.

Ami elmúlt években itthon zajlik, az sok LMBTQ embert dühít. Ugyanakkor olyanok is sokan vannak, akik mindezek ellenére is csupán mérgesen kommentelnek néha egyet, de például nem élnek a választójogukkal. Pedig egy kiélezett választáson – amilyennek a jövő évit tartják az elemzők – az egyes körzetekben pár száz szavazaton fog eldőlni egy-egy parlamenti hely sorsa. Ezért is lenne fontos, hogy minél töben vegyünk részt az előválasztáson is.

Aki csak teheti, éljen a lehetőséggel, és személyesen szavazzon, az online szavazás lehetőségét az erőforrások végessége miatt hagyja meg azoknak, akik a lakóhelyüktől távol, esetleg külföldről szavaznának, vagy bármilyen okból akadályoztatva vannak. Szavazni az első fordulóban kedd este 8 óráig lehet, a szavazás minden részletét megtaláljátok a hivatalos honlapon.

Aki esetleg bizonytalan, annak két saját példával is szolgálunk a szerkesztőségünkből. Múlt szombaton kezdődött az előválasztás, és mivel tudtam, csak azon a hétvégén tartózkodok majd a lakóhelyemen, ezért már az első két napon le akartam tudni a szavazást személyesen. Mint az ismert, indulás után néhány órával ideiglenesen leállt az előválasztás és csupán hétfőn folytatódott. Számomra ez azt jelentette egyben, hogy bármennyire is feszélyez minden videóhívás, kénytelen leszek online szavazni. Az érdeklődést és az elején kevesebb operátori létszámot jelzi, hogy amikor kedden napközben nekifutottam, a regisztrációm ellenére több mint 140 percet kellett várnom az azonosításra, ami végül nem is sikerült.

Friss tapasztalat, hogy az újbóli próbálkozás során ma délben már minden simán ment, és egy percen belül túl is voltam a videós azonosításon és a szavazáson. Egyik kollégánk, Waliduda Dániel önkéntesként segíti az előválasztás lebonyolítását, akivel az előválasztási folyamat mellett arról is beszélgettünk, milyen dilemmával szembesülhetünk LMBTQ szavazóként.

Hogyan lett belőled azonosítási operátor az előválasztáson?

A párom a Budapest Pride jogi tanácsadója és hétfő napközben továbbított egy levelet, amelyben a szervezet arra buzdítja az önkénteseket, hogy aki teheti, jelentkezzen az előválasztáson online azonosítónak. Júniusban, amikor a parlament elfogadta a homofób propagandatörvényt, magamban és egy Facebook-bejegyzésben is megfogadtam, hogy a jövő tavaszi országgyűlési választásokig, amennyire időm és energiám engedi, aktívan hozzájárulok az ellenzék győzelmi esélyeinek növeléséhez, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy jelentkezem operátornak. Munka után, két napon a késő délutáni, kora esti periódusra iratkoztam fel.

 

Waliduda Dániel

 

A múlt hétvégén a pécsi pride felvonuláson voltál önkéntes, most az előválasztást segíted. Mi motivált arra, hogy önkéntes legyél?

Ha nem is tudatosan, de valószínűleg a családból hozom az önkéntesség szeretetét, édesapám és édesanyám is rendszeresen végeznek odahaza segítő munkát a közvetlen környezetükben. Én annak idején önkéntesként kerültem a EuroGames 2012 Budapest szervezőcsapatába, sőt, a Humen Magazinnál is hasonlóan indultam el 2011 őszén, az elmúlt két évben pedig a Háttér Társaság HIV Segítő Szolgálatának munkáját igyekszem segíteni öt szuper és nagyon lelkes kollégámmal együtt.

Mindezt azért mesélem el, mert részben ezek az élmények motiváltak arra, hogy a Pécs Pride-on menetkísérőként önkéntes legyek. Jó érzés segíteni, hozzájárulni valami nálunk nagyobb és fontos, a Pécs Pride esetében konkrétan történelmi dologhoz. Megismertem új embereket, tök jókat beszélgettünk, vannak, akikkel a közösségi médiában elkezdtük “követni” egymást, ismerősök lettünk.

Az előválasztás esetében alapvetően az motivál, hogy 11 év után most érzem először azt, hogy valóban van esély leváltani az Orbán-kormányt. Hat éve követem az Amerikai Egyesült Államok politikai életét és látom, hogy ott hosszú évtizedek óta micsoda hagyománya van az előválasztási rendszernek, úgyhogy nagyon örülök, hogy idehaza is kezd gyökeret verni, remélem, a jövőben állandósul. Hiszek benne, a legdemokratikusabb megoldásnak találom annak érdekében, hogy minden választókerületben az legyen a közös ellenzéki jelölt, akit a helyiek többsége preferál. És így, hogy hiszek benne, megvan a lelkesedésem is, hogy beleálljak a kampányba és helyi szinten, amennyire tőlem telik, segítsem, hogy minél több emberhez elérjen a változás lehetőségének üzenete.

Pontosan miből áll a feladatod? Milyen az operátorkodás?

Az operátori munka egy nagyon jól kitalált és jól körülhatárolt feladatkör, amelynek lényege, hogy egy körülbelül 40-60 másodperces videóbeszélgetés keretében azonosítom a képernyő túloldalán az online módon szavazni kívánókat. Ellenőrzöm az adataikat és ha mindent rendben találtam, akkor tovább engedem őket a “virtuális szavazófülkébe”, ahol le tudják adni a szavazatukat.

Az első fordulóban az ellenzéki pártok által indított közös, egyéni országgyűlési képviselőjelöltekről és a miniszterelnök-jelöltről lehet szavazni. Szerinted miért fontos az előválasztás?

Ezt tartom a legdemokratikusabb megoldásnak arra, hogy amennyiben azt akarjuk, hogy legyen esély a kormányváltásra és minden választókerületben csak egy ellenzéki jelölt legyen, úgy megtaláljuk az ellenzéki szavazók java számára legszimpatikusabb jelöltet. Az ellenzék annyira széttöredezett, hogy külön indulva esély sincs a változásra, ezt szomorúan bizonyították a 2014-es és 2018-as országgyűlési választások. Ezzel szemben a 2019-es önkormányzati választáson sok városban közös ellenzéki polgármesterjelölt indult, és meg is lett az eredménye: sok helyen nyert ez a jelölt. Bízom benne, hogy ugyanez jövő tavasszal is eredményre vezet.

Miközben az azonosításnak pörögnie kell, milyen benyomásokat szerzel? Lelkesek a szavazók?

A szavazók nemcsak lelkesek, de nagyon türelmesek is. Van, hogy olykor hosszabb a várakozási idő. Én hétfőn szavaztam, szintén online és több mint egy órát vártam, de nem bántam, mert fontos dologról és egyik legszebb demokratikus jogunk gyakorlásáról van szó. Ami nekem az első operátori műszakomban a legnagyobb élmény volt, hogy nem számít az életkor, a nem, a lakóhely, az ország minden táján ott vannak azok, akik komolyan veszik az előválasztást. A szinte még tinédzser fiú Debrecenből ugyanúgy, mint a nyugdíjas néni Nádasdladányról. De olyan is volt, aki az Amerikai Egyesült Államokból, vagy éppen kocsiban ülve jelentkezett be (persze nem ő vezetett!). Nagyon szép, és visszatekintve nagyon megható volt látni, hogy nem számítanak a körülmények sem, sokaknak csak az a lényeg, hogy szavazhassanak és részesei lehessenek az előválasztásnak.

Kedd óta egyébként több az operátor, így a várakozási idő is látványosan lecsökkent. Fontos, hogy aki online szeretne szavazni, az az előválasztás honlapján keresztül tudja megtenni. Szükség van hozzá kameraösszeköttetésre, illetve legyen kéznél a személyigazolvány (vagy jogosítvány, vagy útlevél, bármelyik jó a három közül), illetve lakcímkártya. Maga az azonosítás maximum egy percet vesz igénybe, utána lehet is szavazni!

Az LMBTQ közösségben sokakat foglalkoztató kérdés, hogy hogyan álljanak az ellenzéki, de a közösséggel nem kifejezetten barátságos viszonyt ápoló jelöltekhez. Előfordulhat, hogy egy-egy körzetben olyan politikus marad állva, aki vagy akinek a pártja korábban mondjuk homofób vagy transzfób megnyilvánulásokat tett. Egy ilyen helyzetben egy kormányváltást akaró LMBTQ szavazó is elbizonytalanodhat, mert az országos választási matek érdekében olyan jelöltre kellene szavaznia, akire nem tud jó szívvel. Egy ilyen szituációban mindenki a saját lelkiismerete szerint dönt majd. Te hogyan értékeled a dilemmát?

Ezzel a dilemmával én is vívódok. Már csak azért is, mert az én választókerületemben is valószínűleg az egész ellenzék által támogatott, de eredetileg a Jobbikban politizáló jelölt lesz a befutó (a másik jelölt az Új Világ Néppárté). Szokták mondogatni, hogy ez a Jobbik már nem az a Jobbik, amelyik néhány éve volt, amivel egyet is értek, de még mindig vannak fájdalmas húzásaik – hogy ne nyúljak vissza nagyon régre, a parlamenti képviselőik megszavazták a homofób propagandatörvényt. Ugyanígy elítélendő és elfogadhatatlan a miniszterelnök-jelöltjük, Jakab Péter parlamenti “poénkodása” Orbán Viktor jövőbeli börtönélményeiről Orbán Viktóriaként.

Néhány nappal ezelőtt pont a Budapest Pride posztolt ezzel kapcsolatban és maximálisan egyetértek azzal, amit ott leírtak. A közös ellenzéki értéknyilatkozat elítéli a gyűlöletpropagandát, valamint a hatpárti koalíció elkötelezett abban, hogy nem támogatnak olyan jelöltet, aki emberi méltóságot sértő kijelentéseket tesz. Ehhez mindenkinek tartania kell magát most is és a választás után.

A kérdés, amit újra és újra felteszek magamnak, az ez: mi a rosszabb, ha olyan jelöltre szavazok, aki, vagy akinek a pártja tett homofób és transzfób megjegyzéseket a múltban, vagy pedig távol maradok a szavazástól és ezzel növelem az esélyét annak, hogy ismét az a Fidesz-KDNP koalíció nyer, amelyik gyakorlatilag napi szinten fenyegeti a közösségünket – és biztos vagyok benne, hogy valahol, valami füstös szoba homályában most is épp több “gondolkodójuk” azon töri a fejét, hogy kormányon maradva milyen további intézkedésekkel lehetetleníthetik el még jobban az életünket és hergelhetik tovább ellenünk az embereket.

Fontos tudatosítani magunkban, hogy szavazzunk bárkire is, az egy hatpárti koalíciónak csupán az egyik tagja lesz. Ott lesz mellette másik öt párt, olyanok, amelyek hitet tettek többek között a házassági egyenlőség megvalósítása, valamint a nem jogi elismerésének újbóli legalizációja mellett. Amennyiben a hat ellenzéki párt kormányra kerül, szükség lesz kompromisszumokra. Sajnos a Fidesz-KDNP 11 évnyi hegemóniája mellett, ahol mindent kérdezés nélkül letolnak a torkunkon, már el is felejtettük, hogy a politikában is létezik kompromisszum. De én hiszek abban, hogy az LMBTQ közösségnek fontos kérdésekben a többség akarata valósul majd meg, és hogy ezekben a kérdésekben minden párt kész lesz kompromisszumot kötni.

 

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb