Egyenlő jogok minden állampolgár számára – A láthatatlan nemzet
A január 25. és február 02. között megrendezésre kerülő 11. Budapesti Nemzetközi Fesztivál (BIDF) keretében Budapesten és több vidéki nagyvárosban idén 200 vetítésen 6 szekcióban 60 rangos dokumentumfilmet nézhetünk meg a világ minden tájáról. Ezek egyike A láthatatlan nemzet, ami a Kínai Köztársaságról, más néven Tajvanról szól, ahol 2019-ben Ázsiában elsőként legalizálták az azonos nemű párok házasságát. Ez ugyan csak egy kis szelete a demokratizálódási folyamatnak, de mindenképpen fontos mérföldkő azon az úton, amely az állampolgárok egyenlőségét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát tűzte ki célul az élet minden területén. A dokumentumfilm központi szereplője Caj Jing-ven, aki a Demokratikus Progresszív Párt színeiben 2016 és 2024 között volt az ország első női elnöke, és akinek a filmben interjúkkal, valamint archív felvételekkel idézik fel a politikai pályafutását.
A korábbi elnökön kívül tajvani aktivisták, politikusok, szakértők szólalnak meg, illetve olyanok, akik hivatásuknál fogva, például az amerikai államapparátusban vagy a nemzetközi szervezetekben betöltött pozíciójuk révén rálátnak a Tajvant érintő történésekre. A láthatatlan nemzet című dokumentumfilm évszázadokra visszamenően veszi végig az ország történetét, különös tekintettel a második világháborút követő időszakra, azon beül is a kínai újraegyesítési törekvésekre, az arra adott hazai és nemzetközi válaszokra. Képzeljük el azt, hogy egy ország nyíltan kijelenti igényét egy másikra és nyomásgyakorlással eléri, hogy a többi ország megszakítsa azzal a diplomáciai kapcsolatait (vagy fel se vegye), illetve kizárják azt a nemzetközi szervezetekből (vagy fel se vegyék).
Ha egy nemzet láthatatlan
Ennek eredményeként a tajvani sportolók a dobogó legfelső fokán állva nem énekelhetik a saját himnuszukat; egy népszerű k-pop lányegyüttes tajvani tagja kénytelen a nagy nyilvánosság előtt bocsánatot kérni, amiért tajvani zászlót lengetett; amikor repülőjegyet vásárolunk, nem tudjuk Tajvant kiválasztani útcélnak; a Covid járvány alatt pedig semmilyen segítséget és információt nem kapott az ország az Egészségügyi Világszervezettől, mert annak nem tagja. Ez csak néhány példa a sok közül. A kínai álláspont tehát elég egyértelmű, de szövetségeseket találni sem olyan egyszerű, mert ahogy az egyes kormányok váltják egymást, úgy változik a viszonyuk a kérdéshez.
Az elmúlt évek eseményei ugyancsak tanulságul szolgálnak Tajvan számára. Aki követi a híreket, esetleg rendszeres látogatója a BIDF-nek, az pontosan tudja, hogyan járt Hongkong az „egy ország, két rendszer” ígéretével, az ottani változások az LMBTQ közösség tagjait is hátrányosan érintették. Azt sem kell senkinek bemutatni, mit jelent, ha egy nagyhatalom igényt tart egy másik országra, illetve annak bizonyos területeire, hiszen az orosz-ukrán háború a szemünk előtt zajlik. A BIDF ez utóbbi témával is rengeteget foglalkozott, illetve foglalkozik idén is.
Tajvan tehát felismerte, hogy egységes nemzetként úgy tud fellépni és nemzetközi szinten elfogadtatni magát, valamint törekvéseit, ha minden állampolgára számára egyenlő jogokat biztosít. Ez mindenféle kisebbségre vonatkozik, és nem olcsó kampányfogás, üres szöveg, hanem határozott politikai szándék, melyhez az évek során sikerült megnyerni a társadalom döntő többségének támogatását, különös tekintettel a fiatalokra, akiknek komolyan kikérik a véleményét mindenben. Kínától kevesebb mint 200 kilométerre tehát nem azzal takaróznak a politikusok, hogy a legkisebb gondjuk is nagyobb a kisebbségek egyenlő jogainak biztosításánál, hanem teszik a dolgukat. Kína újraegyesítési törekvéseinek tetőzését 2025-re jósolják a szakemberek, nem nehéz elképzelni, hogy ez milyen következményekkel járna az eddig elért reformokat és valamennyi kisebbség (jog)biztonságát illetően.

Aki nem is akart politikus lenni
A láthatatlan nemzet úgy mutatja be a volt elnököt, mint aki új irányt jelölt ki az általa vezetett ország számára, feltette Tajvant a világtérképre, szembe mert szállni Kínával, és aki a közvélemény-kutatások szerint pozitív mérleggel zárta elnöki tevékenységét. Két ciklus után Caj Jing-ventől 2024-ben korábbi alelnöke, Laj Csing-tö vette át a stafétabotot, miután a Demokratikus Progresszív Párt zsinórban harmadszor megnyerte a választásokat. Történt mindez annak ellenére, hogy a politikusnő soha nem akart vezető lenni, fiatalon rettegett az emberekkel való beszélgetéstől, ezért szívesebben lett volna inkább történész vagy régész.
Végül jogot tanult és professzor lett, de a politikába csak 48 évesen lépett be, ahol idővel a Demokratikus Progresszív Párt elnöke lett. 2012-ben még elvesztette a választásokat, azonban 2016-ban az ország első női elnöke lett (az ázsiai térségben is az egyik első női elnök). Hogy mit örökölt elődjétől, arról a dokumentumfilm is részletesen beszámol. Soha nem házasodott meg, nincsenek gyerekei, nagy állatbarát, szeretett házi kedvenceivel él együtt, akik gyakran szerepelnek közösségi oldalán. Szerény, csendes, nyugodt vezetési stílusával vált ismertté és elismerté.
Amiért az LMBTQ közösségek Ázsia szerte irigylik Tajvant
Reformtörekvéseivel sikerült kivívnia a konzervatívok haragját, különösen a vidéki régiókban, ellenben az LMBTQ közösségek Ázsia szerte irigylik Tajvant. Mielőtt az elnök átadta volna a stafétabotot utódjának, egy show erejéig meghívta irodájába az amerikai-tajvani Nymphia Wind (Leo Tsao) drag queent, aki nem sokkal előtte nyerte meg a RuPauls’s Drag Race televíziós valóságshow 16. évadát.
Az évszázadok során Tajvant többen is birtokolták, ahol általában melegellenes törvényeket alkalmaztak. Amikor 1949-ben megalakult a Kínai Népköztársaság és a Kínai Köztársaság nacionalista kormánya Tajvanra menekült, a törvényekben nem volt szó a melegekről, de a többség által gyakorolt buddhizmus és taoizmus sem fogalmaz meg velük kapcsolatban elítélendőt. Amikor azonban az emberi jogi kérdések megjelentek a politika színterén, a tajvaniak kezdtek megismerkedni azzal a gondolattal, hogy az LMBTQ emberek a kultúrájuk részét képezik. Az emberi jogi mozgalmak az 1990-es években erősödtek fel.
Megjelentek az első queer regények, megalakultak az első zenekarok, megtartották az első nyilvános esküvőket azonos nemű párok között, törvényesen bejegyezték az első LMBTQ szervezeteket, és 2003-ban lezajlott az első tajvani pride felvonulás. A kormány emberjogi bizottsága alapvető emberi jogi követelményként fogalmazta meg az azonos nemű párok házasságát és az örökbefogadás lehetőségét. A 2004-es kormányváltás miatt mindez csak egy hosszabb folyamat eredményeként valósulhatott meg, amikor az LMBTQ-jogokat támogató Demokratikus Progresszív Párt 2016-ban hatalomra jutott és a legfelsőbb bíróság 2017-ben alkotmányellenesnek minősítette azt a korábban meghozott törvényt, mely tiltotta az azonos nemű párok házasságát. 2019-ben Ázsiában elsőként megvalósult az egyenlő házasság, 2023-ban jóváhagyták a közös örökbefogadási törvényjavaslatot, 2024-ben pedig az első nyíltan LMBTQ-jelöltet is beválasztották a törvényhozásba.
Mára a társadalom befogadó és támogató módon viszonyul a kérdéshez, de a civilek tovább küzdenek a teljes jogegyenlőségért, és ezen a téren érnek is el sikereket. Az erős és aktív civil háló nélkül a jogegyenlőséget biztosító törvények nem tudtak volna és ma sem tudnának megszületni, a társadalom szemléletformálása egyértelműen a civilek és a támogató politikusok közös munkájának gyümölcse.
Hujber Ádám
A láthatatlan nemzet a BIDF-en a hétköznapi küzdelmek szekcióban kerül bemutatásra január 30-án csütörtökön 19:00 és január 21-én pénteken 20:15 órai kezdettel a budapesti Cinema City Mamut II moziban. A film civil nagykövete Szél Bernadett közgazdász, politikus, aki több évig élt Tajvanon és személyesen is ismeri Caj Jing-vent.
További információk a folyamatosan frissülő honlapon, valamint a fesztivál közösségi médiás felületein érhetők el.