Az elmúlt évtizedekben már megszokhattuk, hogy az édességek és sütemények különböző műfajú filmek témái is lehetnek. Egy ilyen különlegesség például érdekes funkcióval bírt az Amerikai pitében (1999), aztán a cukrászipari termékek boltja újgazdagok erkölcsi problémainak szimbóluma lett Woody Allen filmjében, a Süti, nem sütiben (2000). A Csokoládéban (2000) a speciális édességek egy független nő, egy egyedülálló anya fegyvereiként szolgáltak a túlságosan bigott lakosok megszelídítésében, a Charlie és a csokigyár (2005) előzményfilmje, a Wonka (2023) pedig egy zseniális, ám megszállott csokifeltaláló felemelkedését mutatta be, és akkor a Vörös, fehér és királykék (2023) tortájáról még meg sem emlékeztünk.
Olasz filmalkotók is láttak fantáziát a süteményekben, ráadásul filmjükben és annak folytatásában ezek az édességek az LMBTQ közösséghez tartozó fiatalok életében kapnak fontos szerepet. Az elmúlt néhány évben egyébként sem szűkölködött az olasz filmgyártás meleg témájú alkotásokban; queer művészek (írók, rendezők, színészek) bátran mutatták meg filmjeikben, mit gondolnak az (itáliai meleg) világról. Ilyen élményben lehet részünk, ha megnézzük például a Fortuna istennő (2019), a Férfi válaszokkal (2021), A láthatatlan szál (2022), a Tűzijáték (2023) vagy a Nuovo Olimpo (2023) című filmeket.
Alessandro Guida és Matteo Pilati 2021-ben bemutatott filmjében, a Mascarponéban (Maschile singolare) a sütemények és a queer karakterek együtt jelennek meg. A történetben a főszereplő fiatal férfi, Antonio élete gyökeresen megváltozik, amikor a nála idősebb szerelme elhagyja őt. Antonio a szakítás következtében lakást és munkát is kénytelen keresni. Barátai révén találkozik az extravagáns, szabadszellemű Denisszel (az általa viselt kimonó fontos szimbólummá válik a filmben), aki az újabb kaland- és társkeresésben is segíteni próbál. Antonio megismerkedik a meleg randiappokkal (ahogy Neil Patrick Harris karaktere is a 2022-es Újra szingliben), próbálja kiélvezni a nagyon rövidtávú kapcsolatokat, ráeszmél a függetlenség okozta szabadságra, de a kiszámíthatatlanságra is. Bár végzettsége szerint Antonio más munkát is vállalhatna, végül egy pékségben helyezkedik el, amelyet Denis ismerőse, Luca vezet. Sőt, az ott szerzett élményeknek köszönhetően még egy cukrásziskolába is beiratkozik. Már csak azért is, hogy a nagymamájától megismert mascarponés sütemény ne vesszen feledésbe.
Denis és Luca segítségével Antonio rájön arra, hogy függetlenül, korlátok, kötelezettségek nélkül is lehet boldog, de egy idő után akár magányos is. Talán ennek (és Denis tragédiájának) köszönhető, hogy Antonio és Luca egyre közelebb kerül egymáshoz. Ennek a szálnak a kibontására a filmben nem volt lehetőség, ezért gondolhatták az alkotók, hogy szükség lehet a történet folytatására. A második rész tavaly készült el Maschile plurale címmel, amely részben már Antonio szakmai sikereiről szól. Meg a társkeresésről, a meg nem élt lehetőségekről, örömökről és csalódásokról. Illetve egy, a kritikai elismerést is elhozó szivárványos süteményről.
Műfaját tekintve mindkét film nevezhető romantikus vígjátéknak, bár a néha megérintő, megindító helyzetek, események miatt a dramedy sem túlzó kategória. Könnyed, természetes a filmek stílusa, időnként persze olaszosak a jelenetek, a párbeszédek, de ez nem erőltetett, a karakterek pedig szerethetőek. Nagyban köszönhető ez a színészeknek, különösen a főszereplő Antoniót alakító harminchárom éves Giancarlo Commarének. Az olasz nézők jól ismerik őt a televízióból, a filmekből (a Nuovo Olimpóban is szerepelt), de ő alakította színpadon a drag queennek készülő középiskolás Jamie New-t az Everybody’s Talking About Jamie című musical olasz adaptációjában.
Könnyen lehet (vagy inkább igen valószínű), hogy a Mascarpone-sorozat nem lesz filmtörténeti klasszikus, de mindkét film tökéletes az esti kikapcsolódáshoz. Pláne némi süteménnyel megédesítve. Hiszen ez is egy emberi történet. „Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető.” Ezt a gondolatot Joanne Harris a (filmre adaptált) Csokoládé című regényében fogalmazta meg. Valahogy ezt adja a Mascarpone is.
Molnár Zoltán
