79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Halálhírét Török András tette közzé Facebook-oldalán a család kérésére.
Nádasdy Ádám a magyar queer és meleg irodalom egyik legfontosabb alakja volt. Bár az utóbbi években egy alkalommal híresen – akár mondhatjuk azt is, bár ő nem szeretné: ikonikusan – hangsúlyozta, hogy saját meghatározása szerint nem az LMBTQ rövidítést használja, hanem egyszerűen „buzinak” nevezi magát, munkássága és nyilvános jelenléte alapvető hatással volt arra, hogy a meleg identitás természetes módon jelenjen meg a magyar irodalomban és közéletben.
A 2016-ban megjelent Vastagbőrű mimóza című kötete esszéiben és írásaiban nyíltan beszélt melegségről, identitásról és társadalmi elfogadásról. A kötet fontos jelzés volt arra, hogy az LMBTQ emberekhez köthető témák és megélések mindig is jelen voltak a magyar irodalomban, és mindig is jelen lesznek benne.
Nyitottságával és bátorságával nemcsak olvasók generációira volt hatással, hanem írókat és költőket is inspirált.
Jelenléte hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalomban természetesebb módon lehessen beszélni az LMBTQ emberek életéről és tapasztalatairól, és fontos példát mutatott arra, hogy a kulturális életben is meghatározó szerepet töltenek be queer alkotók. Sokak számára volt támogató, inspiráló és felszabadító jelenség: ott volt rendezvényeken, beszélgetéseken, könyvekben és alkotói életutakban.
Nádasdy magyar meleg irodalom egyik legnagyobb alakja és egyik legbátrabb hangja volt. Úgy emelte be a meleg tapasztalatot a magyar irodalomba, hogy azt mindig természetesnek tekintette – és mindig is az volt. Rendkívül sok írónak és költőnek adott inspirációt azzal, hogy nyíltan vállalta önmagát. Jelenléte azt mutatta meg a magyar társadalomnak, hogy az LMBTQ emberek a kulturális élet meghatározó alakjai és a magyar nyelv elkötelezett gondozói is. Egy korszak zárult le most, hogy ő elindult erre az útra.
1970-ben szerzett diplomát az ELTE angol–olasz szakán. Két évig gimnáziumi tanárként dolgozott, majd 1972-től 2018-ig az ELTE angol nyelvészeti tanszékén tanított. 1997 és 2003 között tanszékvezető volt, 2012-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 2017-től professor emeritus lett. Az angol és olasz mellett franciául is beszélt, németül pedig anyanyelvi szinten tudott.
Költőként, esszéistaként és műfordítóként is maradandót alkotott. Több verseskötete jelent meg, munkásságát többek között Déry Tibor-jutalommal, Robert Graves-díjjal, Füst Milán-díjjal, Szépíró-díjjal és a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal ismerték el. Színdarab-fordításai – köztük Shakespeare művei – számos magyar színház repertoárjára kerültek. 2016-ban jelent meg Dante Isteni színjátékának fordítása. Az utóbbi években klasszikus magyar művek mai nyelvre átültetésével is sok olvasóhoz hozta közelebb az irodalmat: 2019-ben a Bánk bán, 2022-ben a Csongor és Tünde, 2023-ban pedig Az ember tragédiája jelent meg ilyen formában.
Halálával nemcsak egy kivételes tudóst és műfordítót veszítettünk el, hanem a magyar meleg irodalom egyik legfontosabb és legbátrabb hangját is.
Magazinunk 2019-ben készített vele interjút:
Emlékét megőrizzük.
