A Háttér Társaság legújabb kutatása szerint a magyar munkavállaló LMBT-emberek rendszerint titkolják identitásukat munkahelyükön, félve az esetleges kirúgástól. Emiatt ők jelentős kedvezményektől esnek el és a túlórák zömét is ők kapják. Eközben a hr-sek sincsenek tisztában, hogy valakit meleg volta miatt kirúgni törvénytelen.
A héten jelent meg a Háttér Társaság „Történetek az adatok mögött: diszkrimináció a foglalkoztatás területén” című kutatása, amely egy MTA-vel közös projekt kiegészítése. A társaság 2015 júniusa és 2016 júniusa között interjúkat készített, fókuszcsoportos-beszélgetéseket bonyolítottak le, valamint online kérdőívet hoztak létre.
Az eredmények azt mutatják, hogy sokan nem merik vállalni LMBT voltukat, félve az esetleges kirúgástól, vagy a munkatársak általi megalázástól. A válaszadók többsége arról számolt be, hogy munkahelyén általános a buziviccek mesélése, valamint az LMBT-közösség leszólása. Minden harmadik válaszadó számolt be olyanról, hogy személyét érték támadások: beszólások, kibeszélések, gúnyolódások.
Így nem csoda, hogy a többség a titkolózás mellett dönt. Míg legtöbben csak pár embert avat be, addig a válaszadók 27,5 százaléka egyáltalán nem vállalja identitását, 29 százalékuk szerint pedig mindenki tudja róla a munkahelyén.
Többen arról számoltak be, hogy falusi környezetben még rosszabb a helyzet. Valamint arról is nyilatkoztak, hogy a folyamatos homofób megnyilvánulások miatt el sem tudják képzelni, hogy előbújjanak.
Pedig a rejtőzködésnek rengeteg negatív következménye van: sokan elesnek a partnernek járó kedvezményektől, mert féltek a lebukástól. Többen számoltak be olyanról, hogy bár tudják róluk, hogy párkapcsolatban élnek, nem kezelték őket családosként, így több túlórát, hétvégi munkát és ügyeletet adtak nekik. Volt olyan is, akit azért nem hívtak meg a párjával egy munkahelyi rendezvényre, nehogy kellemetlenül érezze magát.
Sajnos a válaszadók csaknem három negyedének fogalmasa sincs arról, hogy a magyar törvények szerint a szexuális irányultsága miatt nem rúghatják ki munkahelyéről. A tiltás ellenére viszont 6,77 százalékuk arról számolt be, hogy LMBT mivolta miatt mondtak fel neki. Transzneműek esetében sokkal siralmasabb az arány, náluk 40 százalék.
A transzneműeknek sokkal nehezebb elhelyezkedniük a munkaerőpiacon, a válaszadás pillanatában 46,6 százalékuknak volt állandó munkahelye, míg az összes kitöltő 82,79 százalékának volt állása.
A kutatásba bevonták a hr-seket is. Na, itt sem jobb a helyzet: a válaszadók 12,5 százaléka nem tudta, hogy nemi identitás miatt nem lehet kirúgni a munkavállalót, és csak 29 százalékuk volt azzal tisztában, hogy a munkáltatónak kötelessége fellépni a munkahelyi zaklatás ellen. Az is kiderült, sokan összekeverik azt, hogy nem lehet az állásinterjún a szexuális irányultságról kérdezni azzal, hogy egy olyan munkahelyi légkört teremtsenek meg, amelyben bárki nyíltan vállalhatja saját magát.
Minden ötödik válaszadó nyilatkozta azt, hogy befolyásolta pályaválasztását a homofóbiától való félelem. A válaszokból az derül ki, hogy szerintük katonaként, rendőrként, politikusként és tanárként a legnehezebb LMBT-embernek lenni.
Egy pedagógus olyanról számolt be, hogy éppen fiú diákjaival beszélgetett a folyosón, amikor egyik kollégája figyelmeztette: „Ne beszélgessen túl sokat a fiúkkal.” Mikor rákérdezett, ezt hogy értette, azt válaszolta neki, hogy csak azért mondta, mert tudja róla, hogy meleg. Egy másik tanár után, miután kiderült, hogy meleg, az igazgatója nyomoztatni kezdett, hogy molesztált-e gyereket.
Sokan azért választanak egyedül végezhető munkákat, vagy lesznek vállalkozók, hogy elkerüljék a munkahelyi problémákat.
(via Index)
