Utazás

BoyOnGo – Rapid randi Frankfurtban

Amikor hasonló dolgot teszek, amit most el fogok mesélni, akkor talán joggal gondolják azt a barátaim, hogy nem vagyok teljesen normális, és elmentek nálam otthonról. Most szó szerint én mentem el otthonról – mégpedig Frankfurtba.

Tegye fel a kezét, aki egy fiúval egyszeri ismertség – három napos nonstop együttlét – után, csütörtök délelőtt egy tárgyalásra sietve, a mozgólépcsőn felfelé négy üzenetváltásban megbeszéli, hogy mivel pár napja műtötték a fiút, ezért meglátogatja másnap Frankfurtban, és ezzel párhuzamosan egy applikációt nyitva a telefonján már keresi is a legjobb repjegyet a német városba. Aki azt gondolja, hogy ez egy teljesen normális dolog, akkor az valószínűleg azoknak a romantikus alakoknak a sorát gyarapítja, mint én; aki szerint ez talán túlzás, ne csüggedjen, mert ő ezek szerint a realisták táborát erősíti.

Bevezetőnek ennyi talán legyen is elég, hogy októberben miért is szól Frankfurt am Main városáról a BoyOnGo. Aki ezek után is tovább olvas, az valószínűleg annyira mégsem tart őrültnek, vagy csak szimplán kíváncsi a sztori végére és/vagy a városra.

 

 

Frankfurt vagy teljes nevén Frankfurt am Main első hallásra korántsem a turizmusáról híres, hanem leginkább Németország legnagyobb pénzügyi központjaként lehet ismerős mindenkinek. De higgyétek el, azért például egy hétvégére is sok látnivalót és kikapcsolódási lehetőséget tartogat a város.

Mióta a német nemzeti légitársaságon felül a magyar gyökerű fapados is Frankfurt központi repülőterére repül, így már abszolút ránk és a pénztárcánkra van bízva – továbbá természetesen az általunk választott menetrendre –, hogy melyik társasággal utazunk, hiszen naponta hét járat is közlekedik Budapestről.

Az európai New York

Abban egyáltalán nem mondanám egyedülállónek Frankfurtot, hogy felhőkarcolókkal tarkított üzleti negyeddel rendelkezik, hiszen erre számos példát találunk még Európában. Viszont az, hogy ez a belvárosban helyezkedjen el, mint például Manhattan üzleti negyede, az már tényleg egészen különleges dolog az öreg kontinensen. Először picit szürreális, de annál érdekesebb látványként tárult elém – ahogy a Majna partján a fűben ücsörögtem a történelmi óvárossal mögöttem – az egyik leghíresebb felhőkarcoló, a Main Tower. Ennek a toronynak a tetejére egyébként mi is felmehetünk és a 7,5 eurós jegy kifizetését követően több mint 200 méter magasból csodálhatjuk meg a várost.

Vissza a múltba és a klasszikusokhoz

A frankfurti városnéző túránkat egy kellemes szombat délelőtti sétával kezdtük, amelyet a Majna két partját összekötő Eisener Steg gyalogoshídról indítottunk. A híd nemcsak egy kapocs a város két része között, hanem – ahogy ez egyre népszerűbb manapság – a szerelmespárok kapcsolatának lakattal megpecsételt helyszíne is. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a megállapítással, hogy nekünk, budapestieknek is nagyon hiányzik minimum egy gyalogoshíd, amelynek élményét nem csak a nyári hétvégéken, a Szabadság híd lezárásakor élhetjük át. Az őszi napsütésben különösen jó érzés volt sétálni a hídon és úgy megállni egy-egy fotóra, hogy tudtam, biztosan nem zavarok vele semmilyen forgalmat. Andalgás közben pedig a folyó közepén elfogyasztani egy kolbászos szendvicset egy pohár sörrel vagy frankfurti almaborral pedig az egyik legjobb program mind hétköznap ebédidőben vagy délután, mind pedig hétvégén.

 

 

A hídról az utunk a történelmi óvárosba vezetett, ahol először egy klasszikus kis cukrászdába mentünk, hogy megkóstoljuk a német édesipar remekműveit. Sokáig vacillálva és biztosra menve a Fekete-erdő tortát választottam, míg randipartnerem egy állítólagos helyi klasszikust, a vajas krémmel és meggydarabokkal töltött piskótát rendelte, amit kívül mogyorótöret borított. Ez az édesség a frankfurti koszorú nevet viseli.

A megfelelő mennyiségű cukor bevitelét követően folytattuk óvárosi sétánkat, és pár perc után eljutottunk a város leghíresebb főterére, a második világháború pusztítása után nemrég eredeti tervek alapján újjáépített Römerre. A téren található tipikus gerendavázas (fachwerk) házak hamisítatlan németes hangulatot sugároznak. A téren található az 1405 óta a város főpolgármesterének otthont adó városháza, továbbhaladva pedig a történelem során koronázási helyként szolgáló Császári-dóm, a Szent Bertalan-katedrális (Kaiserdom) tárul elénk.

 

Operaház a felhőkarcolók szomszédságában

 

Minden városban a legjobb

Minden városban a legnagyobb élmény számomra a piac. Nem nagyon volt olyan utam, ahol kihagytam volna a piacozást, hiszen imádok oda járni, ott vásárolni és enni – így amikor elértünk a Kleinmarkthalléhoz, kötelező programnak tűnt. A piacot kívülről szemlélve egy teljesen átlagos helyet láttam és nem gondoltam volna, hogy ami bent vár, az maga lesz a piaci orgia számomra. Ez ugyanis egy 1500 négyzetméteres, kulináris paradicsom, ahol több mint 150 árus kínálja portékáit.

A Kleinmarkthalle sorain sétálva szinte a világ teljes gasztronómiája elém tárult, a német kolbászok, szalámik, sonkák és különböző készételek sokaságán felül rengeteg nemzet ételét is megkóstolhatjuk itt. De hát mégis csak Németországban vagyunk, úgyhogy végül többféle német kolbászt kóstoltunk –ez azért jó, mert a legjobb kiválasztása előtt több is meg tudtunk ízlelni. Viszonylag sok piacon jártam már Európában és a világon, de a Kleinmarkthalle számomra tényleg az egyik legnagyobb élmény volt.

 

 

Élvezd a németet

A piaci élményeket követően elég éhesnek éreztem magam ahhoz, hogy az ízlelgetésen túl valami helyi tényleg lecsússzon a torkomon, ezért egy autentikus kis frankfurti étterem felé vettük az irányt. Itt szembesültem először azzal, hogy a frankfurtiak nemzeti itala az almabor.

Népszerűsége nem véletlen, hiszen a környék (Hessen) nagy almatermő vidék. Ráadásul ehhez a tradicionális italhoz egy hagyományos frankfurti mintás kancsó is dukál, így ehhez már csak egy emblematikus frankfurti hely kell, amiből a legtöbbet a város fő kocsmanegyedében, az Alt Sachsenhausenben biztosan találunk. Sőt augusztusban az almabornak még saját fesztiválja is van.

 

 

A késői ebédem pedig egy igazi helyi klasszikus, a snitzel (vagy egyszerűbben rántott borjúszelet), amit házi sültburgonyával és klasszikus frankfurti zöld-fűszeres szósszal tálalnak.

Igazából ez a rövidke rapid randi ugyan csak nettó egy napig tartott Frankfurtban – amit a város felfedezésével töltöttem –, de nagyon jó érzés volt kiszakadni kicsit a hétköznapokból, egy körülbelül 1 óra 20 perces repülőútra lévő várost felfedezni és egy teljesen más kultúrát magamba szívni egy hétvége erejéig. Ha úgy gondoljátok, hogy vágytok egy pár napos gyors kiruccanásra, akkor erre Frankfurt kiváló választás lesz.

Erdei Zsolt

Instagram: @boyongohu

 

Hotel Sopron footer banner
Previous post

Kirúgták a transz férfit a melegszaunából, mivel nincs pénisze

Next post

A lánykérés, amire J. K. Rowling is felfigyelt