Életmód

Beszélgetések a vidéki Amerikában

Hajlamosak vagyunk romantikával gondolni távoli helyekre, főleg igaz ez az Egyesült Államokra. A kiváló marketing eredményeként ez az a hely, ahol mindenki megvalósíthatja az álmait, ahol mindenki szabad és mindenki egyenlő. A valóság azonban sokkal árnyaltabb, hiszen egy hatalmas országról van szó, ahol nemcsak az álmok, de a rémálmok is ugyanolyan könnyen tudnak valósággá válni.

Sokat hallunk és olvasunk Amerikáról, mégsem tudunk róla szinte semmit. Közhelyesen hangozhat, de alapvetően két arca van az országnak: az egyik a tökéletesre szabott világ, a városi legendákkal és sikersztorikkal övezett metropoliszok New Yorktól Hollywoodig. Van azonban egy másik, kevéssé vonzó és még kevésbé propagált arca is, ez pedig a vidéki világ. Olyan emberek rövid történeteit hoztuk el a helyszínről, akik az Államok északi részén apró városokban és falvakban élnek, ahol semmivel sem könnyebb az élet, mint bárhol máshol a világon: a munkanélküliség és az alkoholizmus ugyanúgy hétköznapi probléma, mint a homofóbia. Riportalanyaink elsősorban az előbújási lehetőségeikről és az ismerkedési szokásaikról beszéltek, de közös jellemzőjük, hogy szinte mindenki nagyobb városba vagy más államba szeretne költözni a jobb lehetőségek reményében.

 

 

Joe, 22

Idén bújtam elő, kifejezetten nehéz volt. A családom nagyon régimódi, nagyon erőltették a hagyományos férfiszerepet; mindent elítélnek, ami a tradicionális maszkulinitással szembemegy. Végül is elfogadták, de nagyon nagy bátorság kellett hozzá. Az emberek pedig mindig be fognak szólni, és ítélkezni fognak, de talán majd változni fog a helyzet. Úgy érzem, jelentős társadalmi reformokra van szükség.

Benny, 19

Nagyon elszigeteltnek érzem magam, szinte senki nincs a közelben, így még soha nem is randiztam senkivel. Nem is vállalom magam, ugyanis félek, hogy utána nem lennék többé biztonságban.

Chris, 37

Csak kevesen tudják, főként a közeli barátaim, hogy biszexuális vagyok. Nem mondanám, hogy titkolózom, a volt feleségem és a barátnőim is tudták, viszont nem hangoztatom. A munkahelyemen nem beszélek ilyenekről, mert kicsit tartok a furcsa kérdésektől, de egyébként szerintem nem lenne problémám belőle.

Ryan, 21

Nagyon szeretek zenélni, a zene tart életben. Amióta a családom tudja, hogy meleg vagyok, elég ellenszenvesek velem. Jelenleg nincs munkám, így elköltözni sem tudok. Volt, hogy azt mondták, börtönbe kéne zárni az „ilyeneket”, mert biztos gyerekeket akarok molesztálni, meg a rácsok között legalább megkapnám azt, ami jár.

 

 

Ross, 32

Szeretnék New Yorkba költözni. A nagyobb városokban sokkal elfogadóbbak az emberek, de szerintem Europában is sokkal nyitottabbak, mint itt. Szeretnék megházasodni, gyereket vállalni, de nagyon nehéz olyan partnert találni, aki többet akar egy gyors kalandnál.

William, 26

Az egész életem egy szenvedés a különböző „bélyegek” miatt. Kicsit úgy érzem, mintha víz alatt lennék. Az elfogadás nagy luxus egy ember életében. Interneten szoktam ismerkedni, de jön a bűntudat, így pár nap után meggondolom magam és törlök mindent.

Greg, 30

Én vagyok az első, aki egyetemi végzettséggel rendelkezik a családomban – igazi keresztény afro-amerikai família, ahol nem opció a coming out. Pedig vannak álmaim, a színészkedés és a zenélés is érdekel, de úgy érzem, a családom elvárásainak rabja lettem.

Avery, 20

Hát a randizás, az nem túl gyakori itt, az emberek nem akarnak ismerkedni, maximum csak pár óra erejéig. Bárhova utaztam, azonnal találkoztam emberekkel, például nemrég voltam San Franciscóban, ott több esély van egy normális randira.

Robert, 64

Talán egy-egy barátom tudja csak. Egyébként szeretek ismerkedni, új dolgokat megtudni emberekről.

Shane, 22

A barátaim tudják, hogy mi a helyzet velem. A családomon még dolgozom, nem kapkodom el. Jelenleg nyitott kapcsolatban élek, bármi jöhet a jövőben, várom.

James, 28

Szerintem a biszexálisoknak a legnehezebb a helyzete, mert sehová sem tartoznak. Egész életemben harcolnom kellett a homofóbiával, azonban a legtöbb gyűlöletet mégis a meleg közegtől kaptam. Nem tudnak elfogadni, mert itt van a stigma, hogy hazudunk magunknak, mert nem tudjuk vállalni, hogy melegek vagyunk. Ez ahhoz vezetett, hogy a saját identitásomban kételkedtem évekig. Elviselhetetlen volt. Mára tudom, hogy mit akarok. Négy éve barátnőm van, ő is bi, és poliamor kapcsolatban élünk. Soha nem voltam boldogabb.

 

“Kevesebb fegyvert, több csillámport”

 

A beszélgetések során elejtett fenti mondatok is jól mutatják, hogy azonos problémák foglalkoztatnak minket, bárhol is éljünk. Ahogyan Európában is minden ország máshogyan viszonyul az LMBTQ társadalomhoz, ugyanígy Amerika egyes régióiban is teljesen mások a lehetőségek. A legfontosabb, hogy tanuljuk meg elfogadni és tisztelni egymást nemtől, rassztól, vallástól, politikai nézetektől, szexualitástól függetlenül. Ahogy a fenti történetek is megmutatják, a legnagyobb törést mindig az elutasítás okozza egy ember életében.

Bernhardt Dániel

Previous post

Donald Trump kormánya a transzneműek létezésének tagadására készül

Next post

Felmondott a hívők zaklatása miatt a meleg templomi alkalmazott