HírekKultúra

Az LMBTQ emberek üldözése a holokauszt során

A holokauszt az LMBTQ társadalom személyes tragédiája is, hiszen több ezer LMBTQ ember lett az üldöztetések áldozata. A meleg férfiak által a koncentrációs és haláltáborokban viselt fordított rózsaszín háromszög ma már a meleg aktivizmus egyik legfőbb jelképe. Rövid összefoglalás az LMBTQ közösség üldözéséről a holokauszt során.

A cikk a Pink News írása alapján készült.

A cikkben óriási segítséget nyújtott magazinunk egyik szerzője, Tóth Luca Rozália.

A németországi koncentrációs táborok kiépítését Adolf Hitler és a náci párt már 1933-ban, a hatalomátvételkor elkezdte.A célt ma már ismerjük: ide szállították a zsidókat, romákat, a melegeket és más csoportokat, akik az ideológia alapján nemkívánatos elemei voltak a nemzetnek, így eltávolítva őket a társadalomból. A fogvatartottak nagy részére halál várt.

A holokausztsorán a nácik hatmillió zsidót végeztek ki. Az emberiség egyik legsötétebb időszakában 9-11 millió ember lett a nácik áldozata – köztük meleg és biszexuális férfiak, illetve nők is. Az egyik legnagyobb koncentrációs tábort, Auschwitz-Birkenaut 1945.január 27-én szabadították fel. Ez a nap lett a holokauszt emléknapja, amiről az ENSZ Közgyűlése 2005-ben döntött. Ezen a napon emlékszünk a kambodzsai, ruandai, boszniai és darfúri tömeggyilkosságok áldozataira is. 

Az LMBTQ közösség üldözése

Németországban 1871 óta hivatalosan is tiltott volt a homoszexuális kapcsolat két férfi között a 175-ös paragrafus értelmében, ám a meleg férfiak üldözése a náci rezsim alatt erősen fokozódott, annak ellenére, hogy Németország az első országok egyike volt, ahol az első világháború után a homoszexualitás liberalizációja megkezdődött, és ahol a melegek szinte teljes békességben élhettek, egészen Hitler hatalomra kerüléséig.

Nem tudjuk pontosan, hány meleg férfit küldtek közülük koncentrációs – és haláltáborokba, de a számokat Rüdiger Lautmann történész 5000 és 15000 közé becsüli. Bár a két nő közti szexuális kapcsolatot hivatalosan nem tiltotta a törvény, a nácik a leszbikusokat is üldözték, ám Benno Gammerl, a Londoni Egyetem professzora szerint az ő sorsukat nehezebb nyomon követni. A nácik az ő esetükben nem használtak külön megkülönböztetést és nem kategorizálták őket külön a koncentrációs és haláltáborokban, habár arra volt példa, hogy fordított fekete háromszöget kellett viselniük, melyet az “aszociális” foglyok (alkoholisták, prostituáltak, szellemi sérültek és először a romák is) viseltek. 

A fordított rózsaszín háromszög

A meleg férfiaknak viszont külön jelzése és kategóriája volt a rendszerben. Gammerl elmondása szerint afordított rózsaszín háromszög jelzést a nácik találták ki, az viszont kérdés, miért pont ezt a színt választották. A meleg férfiaknak a táborokban ennek a háromszögnek a különböző verzióját kellett hordaniuk, attól függően milyen alkategóriába estek: voltak, akiket alapvetően a homoszexualitásuk miatt tartóztattak le, és külön sorolták be a meleg férfiakat támogató embereket, valaminta meleg zsidó származású férfiakat is.

Kínzások és bántalmazások

Az LMBTQ foglyokat a táborokban külön diszkrimináció érte az SS őrök, a kápók és a többi fogoly irányából is. Pierre Seel, a Scirmeck-Vorbrück koncentrációs tábor egyik túlélője, akit homoszexualitása miatt hurcoltak el, 1995-ös I, Pierre Seel, Deported Homosexual: A Memoir of Nazi Terror című könyvében elmondta, hogy a meleg foglyok a legalsóbb kasztot képviselték a rendszerben: “Más rabok, még egymás között is, volt, hogy célba vették őket.” Steel egy megrázó emlékéről is ír könyvében: 18 éves szeretőjét az őrök először meztelenre vetkőztették, majd németjuhászokat eresztettek rá, akik halálra marták a fiút. A melegeket sokszor kínozták, volt, hogy fadarabokkal, análisan, emellett kísérleteztek velük – röntgensugárral történő kasztráció, amibe a többség belehalt, valamint hormonterápia –, és vannak feljegyzések arról is, hogy a meleg férfiakat szexre kényszerítették nőkkel, a leszbikusokat pedig férfiakkal, egyfajta átnevelő terápiaként. 

A hierarchia kérdése

Bár Gammerl szerint a homoszexuálisok valóban a legrosszabb bánásmódban részesültek, a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok szerint az nem bizonyítható, hogy folyamatosan őket érte a legtöbb inzultus: “Nagyon nehéz olyan kijelentést tenni, hogy a homoszexuálisok voltak a tábor hierarchiájának legalján.”

“Minden fogoly annak a folyamatosan veszélye alatt élt, hogy megverik vagy megerőszakolják az őrök. Arról is van bizonyíték, hogy a foglyok között is volt erőszak és némely homofób indíttatású volt.” – mondja a kutató – „Így azt kell mondanom, minden fogoly borzalmasabb életet élt, mint azt el tudjuk képzelni.” Ám Gammerl kihangsúlyozta azt is, hogy mivel a táborok foglyai leginkább zsidók voltak, “senki sem állíthatja biztosan, hogy a homoszexuálisokat rosszabbul kezelték, mint őket.” 

Jean Boisson francia származású történész szerint, viszont bizonyítható, hogy a homoszexuálisok voltak a hierarchia legalján. Magyarul is megjelent A ​rózsaszín háromszög; A homoszexuálisok deportálása 1933–1945 című könyvében részletesen is kitér arra, hogy a homoszexuálisok nemcsak az SS őrök és kápók bántalmazásának voltak kitéve, hanem saját fogolytársaik is rendszeresen zaklatták őket. Erre egyértelmű bizonyíték, hogy a homoszexuálisok megjelölését szolgáló fordított rózsaszín háromszög sokkal nagyobb volt, mint a többiek által viselt jelzések, valamint a homoszexuális foglyok több megkülönböztető jelzést is viseltek, ha másik alcsoportba is tartoztak, míg például egy zsidó származású kommunista csak a zsidók jelzését volt köteles viselni.

Gyakori volt, hogy megtiltották a homoszexuálisoknak a maszturbálást, míg a többi fogoly számára ez megengedett volt, és rabtársaik rendszeresen jelentették őket az őröknek. A már említett esetnél, amikor őrök tépettek szét kutyákkal egy fiatal fiút a tömeg ujjongott és egy alkalommal az SS őrök ráeresztették a rabokat a leszbikus foglyokra, akik megerőszakolták őket.

Bizonytalan az áldozatok száma

A tudomány szerint a nácik több ezer LMBTQ embert végeztek ki, ám pontos számot nehéz mondani, az LMBTQ emberekkel kapcsolatos dokumentumokat ugyanis nem vezették túl részletesen. Lautmann szerint a koncentrációs táborokba került meleg férfiak akár 60%-a is meghallhatott. Emellett számolnia kellene azokkal a zsidó és roma emberekkel is, akik származásuk mellett az LMBTQ közösséghez is tartozhattak: “Mikor számokról beszélünk, fontos észben tartanunk, hogy azon csoportok egy részéből, akiket kivégeztek, zsidók, kommunisták, szintik, romák vagy mások is lehettek LMBTQ személyek.” 

A holokauszt után

A II. Világháború után mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Németországban illegális maradt a homoszexualitás. Előbbiben 1968-ig, utóbbiban 1969-ig. Gammerl szerint Kelet-Németországban elnézőbbek voltak a közösséggel szemben, míg Nyugat-Németországban a letartóztatások sokkal nagyobb intenzitással történtek. Volt, hogy nagy hullámokban, olyan nagyvárosokban, mint Frankfurt: “Az azonos nemet kívánó férfiaknak és nőknek biztosra kellett menniük, hogy nem élnek túlságosan nyilvános életet, a férfiak pedig folyamatos rettegésben éltek, hogy börtönbe küldik őket.”

Vannak olyan feljegyzések is, melyet azt állítják, hogy voltak, akiket náci dokumentumok alapján börtönöztek be újra. A második világháború után az LMBTQ embereket ért náci támadásokat sok országban nem vették tudomásul. Németország végül 2002-ben kért bocsánatot a meleg közösségtől az őket ért üldözés miatt, az Európai Unió pedig 2005-ben fogadta el, hogy az LMBTQ közösséget hivatalosan az holokauszt áldozatai között tartsák számon.

A rózsaszín háromszög, mint szimbólum

1970 óta, a Nyugat-Németországban erősödő meleg mozgalom a fordított rózsaszín háromszöget a meleg ellenes erőszak szimbólumaként kezdték el használni. A meleg háromszöget ma a meleg aktivizmus szimbólumaként tartjuk számon. Nemzetközi figyelmet az 1980-as években nyert, amikor egy hatfős csoportosulás, a Silence=Death Project ezt használta posztereiken New Yorkban, melyekkel AIDS krízisre akarták felhívni a figyelmet. Később a fordított rózsaszín háromszöget az AIDS vírus kapcsán az ausztrál ACT UP használta, de a holokauszt áldozatainak tartott megemlékezéseken is használták San Fransiscóban, Amszterdamban és Sydney-ben.

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb