Kultúra

Az azonos nemű társastánc varázslatos világa – Úgy táncolnék veled

 

Az Úgy táncolnék veled című filmet szeptember 11-én 18:45-től láthatjátok a Művész moziban, a vetítés után Lakatos Márk beszélget a film szereplőjével, Robbie Tristannal.

Az LMBTQ emberek nap mint nap, az élet szinte minden területen igyekeznek a legjobbat nyújtani, a legtöbbet adni magukból. Láthattunk már dokumentumfilmet sikeres és eredményes sportolókról, férfikórusról, balett-táncosról vagy éppen a divat, a művészetek, az üzlet világának képviselőiről. Az azonos neműek társastánca talán azért lóg ki egy kicsit a sorból, mert annyira belénk ivódott az egy férfi-egy nő felállás, hogy minden más, ami ettől eltér, azonnal szemet szúr, de ez is csak megszokás és elfogadás kérdése.

 

 

Az Úgy táncolnék veled (Hot to Trot) című amerikai dokumentumfilm zenei- és táncbetétekkel, mindennapos életképekkel mutatja be a táncosokat, sokszor lassított felvételeket használva a tánc, a mozgás gyönyörűségének és különlegességének érzékeltetésére. A különböző származású és hátterű szereplők arról mesélnek, mit jelent számukra a tánc, hogyan segített az önkifejezésben, saját maguk megtalálásában és elfogadásában. Miközben őszintén mesélnek magukról és az életükről, láthatjuk a próbákat, a versenyeket, a hétköznapokat. Sokan már gyerekként belecsöppentek ebbe a világba, ami egyszerre felszabadító és kegyetlen, mint minden, ami a megmérettetésről szól, hiszen fájdalom és lemondás nélkül nincs győzelem. Ez végig kíséri az életüket, és amit mi a táncosok „lazaságának” látunk, amögött szigorú időbeosztás, gondosan megválasztott étrend és hatalmas önfegyelem áll.

Természetesen beszélnek önmagukról, a párkapcsolataikról, a megismerkedésről és az együtt töltött évekről, és arról is, hogy milyen a tökéletes táncpartner. Hatalmas a nyomás, nem könnyű elfogadtatni az emberekkel, hogy a parketten azonos neműeket látnak egymással táncolni. Mivel a tánc a vágyakról és a szenvedélyről szól, a homofóbok számára különösen visszatetsző az azonos nemű társastánc, mely fegyvert előszeretettel szegezik az LMBTQ közösségre. A tánc mindenekelőtt munka, művészet és életforma, az önkifejezés és az önfelszabadítás egyik fontos, ha nem a legfontosabb eszköze. Régóta léteznek táncversenyek azonos nemű párok számára, ahol természetesen a versenyzők, a közönség és a zsűri is pontosan tudja, mit fog látni, de az egyre nagyobb népszerűség és elfogadottság ellenére is ez egy zárt, szűk közösség maradt.

 

 

Versenyről versenyre követjük a táncosokat és megtudjuk, mit jelent számukra a tánc és a verseny, mennyire fontos a részvétel és a győzelem. Bekapcsolódunk a próbákba, a koreográfiák kidolgozásába és részesei lehetünk annak is, ahogy ugratják, megviccelik egymást. Megtudjuk azt is, hogyan támogatják és ösztönzik egymást, mit jelentenek egymás számára és hogyan viselik a másik gondjait, betegségét stb. Sokuk számára az Egyesült Államok az igazi lehetőség a kiteljesedésre, a félelem, a bujkálás nélküli életre. Van, akinél a nyelvtudás hiánya okozott gondot és olyan is, akinél a függőség, az önpusztító életmód. Van, akinél újdonságként jelentkezett az azonos nemű társastánc, mert melegsége és profi táncos léte ellenére korábban nem mert belevágni, ezért szinte újra kellett tanulnia a táncot és természetesen saját magát is. Beszélnek a gyerekkorról, a fiatalságról. az első szerelemről, identitásuk felfedezéséről és az azzal való azonosulásról, ami az adott környezetben nem mindig volt könnyű. Van, aki meg is házasodott, hogy megfeleljen az elvárásoknak, hogy ’normális’ életet éljen, olyat, ami valójában nem is az övé. Sokan közülük egyszerre tanulják és tanítják is a táncot. Megszólalnak a barátok, barátnők, férjek és feleségek, valamint a színfalak mögé betekintve a szervezők, tanárok, ruhatervezők, bírák is.

 

 

Ahogy telnek az évek, nehéz döntéseket kell meghozniuk mind a táncban, mind pedig a magánéletben. Lesz, aki táncpartnert cserél és olyan is, aki az álomállásért cserébe felhagy a tánccal. A többség számára eljön az idő, hogy családot alapítson, megházasodjon, gyermeket vállaljon és rendezze a kapcsolatát a szüleivel, miközben maga is szülővé válik.

A dokumentumfilmet 2012-ben kezdték el forgatni, ami 2017-ig tartott, majd az Egyesült Államok nagyvárosait követően Portugáliában, Németországban, Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban is bemutatták. Megfordult többek között a San Francisco-i Nemzetközi LMBTQ Filmfesztiválon, az Out On Filmfesztiválon, a New York-i LMBTQ Filmfesztiválon, a Fringe! Queer Film és Művészeti Fesztiválon, a Garden State Filmfesztiválon, a bostoni WickedQueer LMBTQ Filmfesztiválon, a DocEdge Filmfesztiválon, a Porto Femme Nemzetközi Filmfesztiválon és a karlsuhei Pride Pictures-ön is és bizony mindenhol szerették, az Outfest LMBTQ filmfesztivál közönségdíját is elvitte.

A film egyik szereplője a magyar származású Robbie Tristan, aki 7 éves korában kezdett el vonzódni a tánchoz és tehetsége korán megmutatkozott, amikor 11 évesen megnyerte a Junior Nemzeti Bajnokságot, majd egész Európát bejárva számtalan versenyen képviselte hazáját. A legnevesebb magyar, orosz és brit tanároktól sajátította el a különböző táncműfajok minden csínját-bínját, jelentős sikereket elérve az azonos neműek társastáncában. 2009-ben költözött Amerikába és a világot járva tovább népszerűsítette ezt a műfajt, harcolva az egyenlőségért, miközben a legnagyobb újságok számoltak be róla. Robbie néhány profi szakemberrel együtt létrehozta a Dance of America Alapítványt, mely a társastáncon keresztül áll ki az LMBTQ emberek jogaiért. Természetesen elmeséli azt is, milyen volt az élet Magyarországon, amikor elhagyta, és hogy mi fogadta New Yorkban.

 

 

Robbie jelenleg egy New York-i reklámügynökséget vezet vezet és New York város kommunikációjáért felelős. Sokat van Magyarországon és a magyar azonos nemű versenytánc egyesülettel együttműködve Budapesten is oktat táncot. Aki kedvet kap a tánchoz, Robbie és tanár kollégái szeptember 27-től indítanak kezdő kurzust a meleg közösségnek és barátaiknak a Charm Dance Clubban (részletek: charmehungary.hu ).

A társastánc semmi máshoz nem hasonlítható intim, fizikai kapcsolat, ahol a táncpartnereknek nem lehetnek egymás előtt titkaik és talán jobban ismerik egymást, mint bárki más, legyen az akár a magánéletbeli párjuk. Az Úgy táncolnék veled néhány szereplőn keresztül mutat be egy különleges világot, ami rengeteg kompromisszummal és lemondással jár, ugyanakkor mindenki felszabadultan és őszintén önmaga lehet.

Hujber Ádám

JEGYVÁSÁRLÁS

 

 

hirdetés
hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb
hirdetés