Kultúra

Az aranyborjú barlangja

fotó: Wikipedia

Az Ószövetség egyik példázatában olvasható Az aranyborjú története, amely az elmúlt századok során meghatározó szimbólummá vált. Többféle értelmezése ismert, sokan sokféleképpen magyarázzák szerepét: van, aki szerint a bálványimádás, a hedonizmus, a gazdagság jelképe, mások a dac, az ellenállás, a megalkuvás tagadásának szimbólumaként tekintenek rá. Az egyes művészeti ágak szívesen választják témául a bemutatását, és az aranyborjú a XX. század elején még egy szórakozóhely névadója is lehetett.

Az avantgárd hatásának köszönhetően a XIX. század végén, a XX. század elején Európában (Párizsban, Berlinben és Bécsben főleg) számtalan kabaré, varieté, night club működött, amelyek művészek, bohém és szabadelvű gondolkodók, dekadensek törzshelyei voltak, de bárki jól érezhette magát ezeken a helyeken, nyugodtan, felszabadultan szórakozhatott. (Az első ilyen talán az 1881 novemberében Párizsban megnyitott Chat Noir, azaz fekete macska nevű szórakozóhely volt.) Nem meglepő, hogy London sem akart lemaradni. A Cabaret Theatre Club 1912 júniusában nyitotta meg kapuit, és a hely hamarosan Az aranyborjú barlangja néven vált ismertté. Sokan az első „hivatalos” melegbárként is tekintenek rá, mert az azonos nemű párok találkozóhelye is lett.

A létrehozás, a megalapítás egyértelműen az osztrák írónő, újságírónő, Frida Strindberg (születési nevén Maria Friederike Cornelia Uhl, 1872–1943) érdeme, aki saját vagyonát is feláldozta a cél érdekében. A fordítással is foglalkozó írónő ismert volt művészkörökben, August Strindberg svéd drámaíró felesége volt egy rövid ideig (1893–1895), Bécs és Berlin, majd London művészeinek, íróinak volt barátja, jól ismerte a világvárosok éjszakai életét. Később az Amerikai Egyesült Államokban egy filmstúdiónál helyezkedett el, majd élete utolsó éveiben az ausztriai családi nyaralóban töltötte mindennapjait.

Bár Londonban számos (főleg az arisztokratáknak fenntartott) klub létezett a XX. század elején, hiányzott egy olyan, amely a várost bekapcsolta volna a művészet európai vérkeringésébe, elérhetővé tette volna azt a szabadságot, amelyet Oscar Wilde is képviselni próbált a viktoriánus kor Angliájában. (Ez főleg a rendőrség ellenőrző tevékenysége és az igazságszolgáltatás szigorúsága miatt nem valósulhatott meg korábban.)

Az elegánsnak tartott Regent Street közelében, a Heddon Streeten, egy zsákutcában, egy ruhakereskedő raktára alatti alagsori részben kapott helyet Az aranyborjú barlangja. Frida Strindberg sajátos stílust álmodott a szórakozóhelynek: a falak dekorálására újító nézeteket valló, tehetséges fiatal képzőművészeket, festőket és szobrászokat (például Wyndham Lewis, Spencer Gore, Charles Ginner, Jacob Epstein, Eric Gill) kért fel, akik szabadon alkothattak, elengedhették fantáziájukat. Az avantgárd, a populárisabb, modern irányzatok is szerepet kaphattak, és Az aranyborjú barlangját promóciós anyagokkal, plakátokkal, a programokat tartalmazó kiadványokkal népszerűsítették.

Spencer Gore festménye, a klub bezárása után nyoma veszett / fotó: Tate

A szórakozóhely hamar híressé és hírhedté vált, számos hazai és külföldi művész, író, színész, énekes, táncos, humorista megfordult itt – akár fellépőként is (például Katherine Mansfield új-zélandi író, Ford Madox Ford angol író, Augustus Edwin John walesi festőművész, Bokken Larsson norvég énekesnő). Az aranyborjú barlangja tehetős és szegény művészek találkozóhelyévé vált. Könnyen megfért itt egymás mellett a klasszikus és a modern stílus, minden ízlés számára nyitott akart lenni a klub. A cél a szórakoztatás volt, azt remélték, hogy Az aranyborjú barlangjában mindenki lazíthat. A korabeli sajtó is előszeretettel foglalkozott a klubbal. Voltak, akik elismerően nyilatkoztak a helyről, annak bátor és merész szellemiségéről, a kísérletező művészeti tevékenységéről (így Ezra Pound amerikai költő), de komoly kritikákat is kapott. Hiába volt Frida Strindberg kitartó a hely működtetésében, az anyagi lehetőségei neki is korlátozottak voltak, és a pénzügyek kezelésében sem volt kellőképpen ügyes (gyakran nem tudta kifizetni a fellépőket, és rendőrségi razziák is nehezítették a működést).

Végül Az aranyborjú barlangja 1914 februárjában bezárt. A dekorációnak szánt szobrokat, falfestményeket igyekeztek megmenteni, de a legtöbbnek a sorsáról nem sokat tudni, több máig nem került elő. A hely szellemisége azonban nem merült a feledésbe, hatással volt a következő időszak művészetére. És ez Frida Strindberg éleslátásának és modern szemléletének köszönhető.

 

Molnár Zoltán

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb
buy ivermectin online how to get ivermectin