Kultúra

Amikor az ember kártyavárat épít – Tantrum

 

Károly értelmiségi családba született, vidéken nőtt fel, színvonalas oktatásban volt része, majd a piacképes diploma megszerzését követően jött egy jólfizető állás annak minden hozadékéval: drága autóval, nagy házzal, csinos feleséggel és gyerekkel. Most, hogy az életközépi válság kopogtat az ajtaján az elképzelhető legrosszabb forgatókönyv képében, elmeséli nekünk, hogyan is jutott el idáig.

Visszatérünk a gyerekkorhoz, amikor az iskolában kevésbé volt népszerű, mert a többiek szülei egyszerű gazdálkodók voltak és hát anyagiak terén sem álltak úgy, mint ők. Egy véletlennek köszönhetően indul barátsága Zsolttal, akit egyszerűen lehetetlen nem kedvelni és aki egyre több időt tölt el náluk. Útjaik időnként elválnak, hogy aztán a másik mindig megjelenjen és kérjen a jóból, előbb-abból, amibe Károly beleszületett, majd abból, amit saját erejéből ért el, szerzett meg.

Bár Károlynak látszólag mindene megvan, mégis kételyek gyötrik jelenlegi életével kapcsolatban. Megkérdőjelezi döntéseit, választásait, mindent, ami oda juttatta, ahol most van. A gyötrődés kellős közepébe érkezik meg Gergő, az új kolléga, aki fiatalabb nála és még csak most kezdi meg a felkapaszkodást a szamárlétrán. Károly minden kétkedés ellenére egyvalamiről határozottan meg van győződve, ő bizony a nőket szereti, így a másiknak semmi esélye nála, ám betonbiztos alibije az első közeledésre összedől. Amikor megtudja, hogy felesége ismét terhes, Gergő áthívja magához és sok évnyi kihagyás után megjelenik Zsolt is, elveszti a kontrollt az élete felett.

Egy egész generáció frusztrációja tör ki belőle, amit a neveltetése, a társadalmi elvárások és beidegződések, a megfelelési kényszer váltanak ki, hiszen ő egy férfi, akinek ott van a családja, a munkája, akinek kifelé azt kell mutatnia magából, amit…illik. Mindennek az eredménye a folyamatos önigazolás, ami gyakran tagadással párosul és amit mindannyian ismerünk: a nekem is vannak zsidó, cigány, meleg stb. barátaim, és semmi bajom velük, de…

Nagy Zsolt majdnem 50 percen keresztül mondja a magáét megállás nélkül, ami emberileg és színészileg is hatalmas feladat lehetett. A fejében ott van a teljes szöveg, de mindig az adott pillanatra kell koncentrálnia és ennek megfelelő érzelmeket produkálnia, amiből egyébként elég széles a repertoár. Úgy kell felépítenie ezt az egészet, hogy közben ő egy dühös és zavarodott ember, aki kikel magából. Mi pedig nem tudjuk, kihez beszél, de mintha nem is ezen lenne a lényeg, magát győzködi, magában keresi a megoldást, a kiutat, így akár egy tükör is lehetne előtte.

Amit látunk, még csak egyfajta próbálkozás, egy kvázi kísérleti film, ennek megfelelően szerényebb keretek között, korlátozott ideig és csak néhány moziban kerül bemutatásra, de mindenképpen érdemes rá időt szánni. A forgatókönyvíró-rendező Nagy Borús Levente a Tantrumot szeretné egészestés filmmé fejleszteni, még pedig oly módon, hogy a Károly által elmondottakat Zsolt és Gergő szemszögéből is megmutatná. Érdekes felvetés, a magam részéről szurkolok, hogy meglegyen rá a kellő pénz és akarat.

Hujber Ádám

 

 

Tantrum
Magyar filmdráma, 48 perc, 2021.
Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Rendező: Nagy Borús Levente
Forgatókönyv: Nagy Borús Levente
Producer: Berta Balázs, Kárpáti György
Szereplők: Nagy Zsolt
Operatőr: Papp Kornél
Vágó: Papp Kornél
Zene: Cseterki Tamás
Bemutató: 2021. szeptember 23.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

 

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb