„Próbáljátok meg úgy itt hagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok.” Ezzel a tanáccsal látta el a fiatalokat az 1857. február 22-én született angol katona és író, Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, akit a legtöbben a cserkészet megalapítójaként ismernek.
Baden-Powell (akit később Bi-Piként becéztek) gyermekkorában sokat tanult szüleitől (édesapja Oxfordban volt professzor, édesanyja pedig gyakorlatilag házitanítókét foglalkozott gyermekeivel), szeretett iskolába járni, érdekelték a művészetek (a zene és a színjátszás), szívesen járta a természetet. Végül katonának tanult, és huszonévesen már szolgálatba is állt: Dél-Afrikába vezényelték, de Indiában és Máltán is állomásozott. A második búr háborúban elszántan védte Mafeking városát, Nagy-Britanniában nemzeti hősként tisztelték ezért. Később (így például az I. világháborúban) már nem volt a frontvonalban, a katonai kiképzéseket segítette tanácsaival, könyveivel.
Az 1900-as évek elején Baden-Powellben megfogalmazódott a gondolat, hogy a fiatal fiúk nevelésében szerepet vállalhatna: a harctéren katonaként, a laktanyákban, a hadseregben vezetőként összegyűjtött tapasztalatai alapján kidolgozhatna egy programot, amely a gyermekek testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlődését erősíthetné. Először előadásokat tartott, táborokat szervezett, majd 1908-ban a fiúknak, 1912-ben a lányoknak létrehozta a cserkész szervezetet. Baden-Powell tervei, módszerei igen népszerűek voltak a fiatalok körében (az 1908-ban megjelent Cserkészet fiúknak című könyve nagy sikert aratott), és egyre többen figyeltek fel Nagy-Britannián kívül is a mozgalom erényeire.
Mivel Baden-Powell minden idejét lekötötték a közért végzett feladatai, így a közvélemény nem csodálkozott azon, hogy csak ötvenöt évesen, 1912-ben nősült meg: a nála huszonhárom évvel fiatalabb Olave St. Clair Soamest (1889–1977) vette a feleségül. A házasságkötésre titokban került sor, és a pár igyekezett három gyermekével a külvilágtól távol, visszafogottan élni, de a fiatalokért aktívan tevékenykedni.
Egyes életrajzírók, történészek szerint azonban nem véletlen, hogy Baden-Powell nem siettette az elköteleződést. Ők azt valószínűsítik, hogy Bi-Pi a saját neméhez vonzódott, de magában elfojtotta, a külvilág elől pedig elrejtette ilyen irányú érzéseit, vágyait. Már csak azért is, mert a korban a homoszexualitás bűnnek számított, és mivel a lord köztiszteletben álló hazafi volt, nem kockáztathatta a meghurcoltatását. A kutatók a férfi életének egyes epizódjai, önéletrajzi írásai alapján valószínűsítik mindezt. A gyermek Baden-Powell elég érzékeny volt, aki szívesen játszott babákkal, kamaszként nagyon igényelte a kortárs fiúk társaságát (a lányokét ellenben nem kereste, sőt zavarta a közelségük), színjátszóként a hadseregben női szerepeket vállalt, és a kisportolt, jóképű férfiakkal együtt érezte jól magát.
Valamint volt egy nagyon közeli barátja, bajtársa, Kenneth McLaren (1860–1924), akivel a hadseregben is együtt szolgált. A kutatók azt valószínűsítik, hogy a két férfi között erős érzelmi, bromance-szerű kötődés volt, de fizikai kapcsolatuk nem lehetett. Azonban 2018-ban előkerült egy 1901. július 23-án keletkezett távirat, amit Baden-Powell küldtött McLarennek, és abban egy péntek esti titkos, intim találkozóra hívja.
Bár queer fiatalok Bi-Pi korában nem lehettek cserkészek (néhol ma sem egyszerű a helyzetük), Robert Baden-Powell kiállt az elfogadás mellett – amennyire ez a XX. század első felének társadalmában megengedhető volt. Utolsó, fiataloknak szánt üzenetében (amelyet valószínűleg már jóval korábban elkészített) a jóságra, a boldogsághoz vezető út megtalálására bíztatott. A cserkészet alapítója 1941. január 8-án hunyt el Kenyában.
Molnár Zoltán
