Itthon

A normális magyar ember nem is érti a genderkérdést

képernyőfotó: YouTube

 

Szokásos péntek reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök többek között az alkotmánymódosítást is érintette. Az alaptörvény szövegébe bekerült a születési nemnek megfelelő önazonossághoz való jog, amit véd Magyarország. Olyannyira, hogy például májusban be is tiltották a transzneműek számára a nem jogi elismerését. A keresztény kultúrán alapuló értékrend szerinti nevelésen túl rendelkeztek még az örökbefogadásról is, törvénnyel akadályozva meg a szivárványcsaládokat az örökbefogadásban.

A miniszterelnök szerint jelen pillanatban egyfajta véleménykülönbség van Nyugat- és Közép-Európa között két témában. Az egyik a migráció, a másik pedig a genderkérdés, és ezek kapcsán előre figyelmeztet, hogy „lesznek még viták”. Rádióinterjújában ezt bővebben is kifejti:

„Van ez a gender dolog. A normális magyar nem is érti, hogy micsoda, mert ezek olyan periférikus léthelyzeteknek a problémái, ami az emberek 99 százalékát nem érinti. Magyarország egy normális ország. Az a tény, hogy az apa az egy férfi, az anya meg egy nő, ez olyasmi, amiről beszélni is nevetségesnek tűnik Magyarországon. Meg hogy a házasság arra való, azért vállal egy férfi meg egy nő egy hosszú távú közös életet, mert közös utódokat akarnak, azt akarják, hogy folytatódjon a gyerekeikben az ő életük. Tehát ezek evidenciák Magyarországon.

Na most az is igaz, hogy mindig van, minden emberi közösségben bizonyos százaléknyi olyan ember, aki eltér az általában szokásos életviteltől, életmódtól, és így tovább. De ők a kivételek. Most Nyugat-Európában ezekre a kivételekre, akikre ahogy ön mondta, már kilencven… jó ég tudja, hány együttélési formát határoznak meg, saját magukat is időnként bizonytalanul identifikálva, bizonytalanul definiálva. Szóval nem lehet száz ember életét egy ember, egyetlen kivételt jelentő ember sajátosságaira építve szabályozni. Mert a kilencvenkilencből kell kiindulni.”

Emlékezzünk csak, nemrég a Meseország mindenkié című könyv kapcsán a propagandamédia úton-útfélen Bagdy Emőke klinikai szakpszichológust idézte, hogy miért is veszélyes egy mesekönyv. Akkor Bagdy nem mást állított, mint hogy a népesség kilencven százalékában a hagyományosnak tartott biológiai és szociális nemi illeszkedés jellemző, ez képviseli a többséget. Ezek szerint ez a 10 százalék inflálódott két hónap alatt 1 százalékra.

Azt az állítást nagyon könnyű azonban cáfolni, hogy „a normális magyar” ne értené az LMBTQ közösség ügyeit. A Budapest Pride három napja emlékeztetett arra, hogy nincs társadalmi támogatottsága Fidesz transzfób és homofób törvénykezésének.

A magyar társadalom többsége például nem ért egyet az LMBTQ-közösség közellenségnek való kikiáltásával, ez derült ki a GLOBSEC felméréséből. A magyarok 55%-a nem ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy “az LMBTQ közösség tagjai egy dekadens ideológiát képviselnek”, továbbá a felmérés szerint a magyarok közel fele gondolja úgy, hogy az LMBTQ közösség tagjainak jogait biztosítani kell, ezzel Csehország után a második helyen végezve a régiós felmérésben.

De a hvg megbízásából a Medián készített felmérésben is a megkérdezettek 79%-a válaszolt úgy, hogy “semmilyen módon nem szabad hátrányosan megkülönböztetni a homoszexuálisokat”. Ami igazán szembetűnő, hogy még a Fidesz-szavazók 73%-a is egyetértett ezzel az állítással.

Ezen túlmenően a szivárványcsaládok vegzálása ellen olyanok is felemelik a hangjukat, akik közéleti témában ritkábban nyilvánulnak meg. Számos ismert ember állt ki a szivárványcsaládok mellett, valamint az örökbefogadást megnehezítő törvények ellen. Ami talán váratlan, hogy a közösségi médiát figyelve kiderül, hogy a 16-20 közötti, hagyományosan apolitikusnak tartott korosztályban elemi erejű a felháborodás.

A miniszterelnök így folytatta a gondolatait:

„Van az a helyzet, amit mi normálisnak, vagy általánosnak tekintünk, és van a kivétel. Mi nem akarjuk elítélni azt, aki a kivétel alá esik. Én nem gondolom, hogy nekünk nyilvánosan kellene minősítgetni őket, mert mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja, meg ahogy sikerül neki. De azt senki sem követelheti tőlünk, hogy egy százaléknyi kivételnek a sajátos életvitelére alapozzuk a maradék kilencvenkilenc százalék embernek az életét. Ezt könnyű belátni, ez nem lenne jó. Ez nem vezetne sehova, illetve csak rosszra vezetne. Úgyhogy én az egész gender-vita mögött azt az általános jelenséget látom, hogy miután megértőek akarnak lenni Nyugaton egy bizonyos, rendkívül kis százalékot képviselő embercsoport iránt, ahelyett hogy tolerálnák őket, a különbségüket megnevezve és elfogadva, úgy tesznek, mintha ha az lenne az élet normális rendje, és az általános emberi élet szabályává teszik a kivételekre vonatkozó szabályokat. De hát így nem lehet megszervezni egy közösség életét. A magyar alkotmány most egész világosan rögzítette ezeket a kérdéseket, épp a legutóbbi parlamenti ülésen hoztunk erről fontos határozatokat.”

Nem világos, hogy pontosan mire is gondolhatott itt Orbán Viktor. Az ugyanis biztosan nem állja meg a helyét, hogy az általa említett 99 százaléknak bármilyen módon is sérülne az élete, vagy egyáltalán észrevenné, ha egy transznemű nőnek helyes személyi okmányokat adna ki a hivatal. Ahogy akkor sem szenvedne csorbát a többség élete, ha mondjuk egy hat éves, asztmás roma kislány nem az árvaházban lenne kénytelen felnőni, hanem örökbe tudná fogadni egy azonos nemű pár. És az is könnyen belátható, hogy a többség mindennapjaira semmiféle hatása nem lenne annak, ha két nő papírjaiban nem a bejegyzett élettársi kapcsolat, hanem a házasság szerepelne.

A kérdésben a miniszterelnök igyekezett toleráns hangot megütni zárásként:

„Nehéz dolog ez, hogy mi a tudomány, meg mi nem. Én csak azt akarom mondani, hogy mindig van az állatvilágban, az embervilágban, az élővilágban, a növények világában is olyasmi, ami eltér a nagy általánostól. És annak, ha az emberekről van szó, meg is kell adni a megfelelő tiszteletet, meg a szabadságot, és így tovább. Azt gondolom, hogy nem az a dolgunk, hogy megnehezítsük egymás életét, hanem hogy könnyebbé tegyük. És ez az állítás a tőlünk különböző módon élő emberekre is igaz, inkább segítenünk kell őket.

De nem követelhetik, nem kérhetik tőlünk, hogy az ő életfelfogásuk legyen a kilencvenkilenc százaléknyi többség szabályrendszerének az alapja. Én nem is annyira a gendert látom benne, hanem a tolerancia problémáját. Nem az a feladat, hogy a többség átvegye a kisebbség gondolkodásmódját. Hanem hogy a többség, megőrizve saját magát, a saját álláspontját, tolerálja a kisebbségnek mint kisebbségnek az álláspontját, és adja meg neki, ami jár. De azt sohasem fogadhatja el, hogy a kisebbségi lét váljon a többségi lét alapjává.”

 

Az interjú meghallgatható az alábbiakban:

 

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb