Kultúra

„A költészet a kultúra lélegeztetőgépe”- Interjú Csehy Zoltánnal

Csehy Zoltán (Pozsony, 1973) költő, műfordító, irodalomtörténész, a pozsonyi Comenius Egyetem docense, évtizedek óta a magyar irodalomtörténet kiemelkedő alkotója. Munkái nemcsak tudományos értékűek, hanem mindenki számára érdekes, közérthető hangon szólalnak meg. Az ókori költészettől a modern alkotókig átívelő munkásságáról beszélgettünk, amelynek fontos eleme a homoerotika és az LMBTQI irodalom vizsgálata is.

Bevallom, régóta követem a munkásságod, mert nagyon szeretem az ókori és latin költészetet. Költőként, műfordítóként és irodalomtörténészként is dolgozol – melyik áll hozzád a legközelebb, ha lehet ilyet kérdezni?

Minden a költészetből jön: ez az ősforma, az őselragadtatás tárgya, és az ön- és világmegismerés számomra legelfogadhatóbb receptje. Fordítóként is elsősorban a költészet érdekel, és irodalomtörténészként is elsősorban arról írok: „Szodoma és környéke” című könyvemben például összefoglaltam a magyar meleg, illetve queer költészet történetét, de izgat az antik költészet magyar hatástörténete, és szívesen írok kortárs irodalomról is. A költészet a kultúra lélegeztetőgépe.

Nagy kedvencem Pasolini. Honnan jött az ötlet, hogy a verseit fordítsd, ami ismét hiánypótló munka volt?

A Kalligram Kiadóban magam szorgalmaztam egy többkötetes Pasolini-életműválogatást, a projektnek aztán italianista gazdái lettek. Ebbe a sorba illeszkedik a „Korom vallása” is. Egy teljes kötetet akartam, amely reprezentatív, és kicsiben modellálja Pasolini lírájának fő témáit, a szociális érzékenységet, a keresztény baloldaliságot (ez nálunk különösen ritka kombináció!), a fiatal férfitest iránti elragadtatott csodálatot, a politikai epigrammák és a bölcseleti elégiák mozgalmasságát, a pulzáló római élet antikvitásig visszavetített energiáit.

 

Csehy Zoltán

 

Miért tartottad fontosnak Pasolini életművét jobban megismertetni a magyar közönséggel?

Mert egysíkúan csak filmrendezőként ismert, holott írásművészete és gondolkodói életműve is elsőrangú. Szociális érzékenysége és humanizmusa, szolidaritása a legmarginalizáltabb rétegekkel máig példa lehet. Öröm, hogy nem tud klasszikussá merevedni, mert többrétegű életművében mindig van valami új felfedeznivaló.  Kinek a politikai, kinek a művészi technika, kinek az erotikus érzékenység terén tud újat mondani. Olyan kérdéseket válaszol meg, amikkel valamennyien szembesülünk, és nem didaktikus válaszokat ad, hanem vitára, önreflexióra késztet.

Az ókori szerzők közül van olyan, akit különösen kedvelsz?

Ovidius-t a leginkább, mert az „Átváltozások” című eposza hozzám közel álló világmagyarázatot kínál: a lét minden perce változás, a világ dolgai mögött átváltozástörténetek sokasága áll. Szeretem az epigramma műfaját is, kivált Martialis-t. Frappánsan, tömören a lényegre koncentrálni nem mindig könnyű: ez a műfaj ebben profi. Viszonylag sok epigrammát fordítottam Sztratón homoerotikus darabjaitól kezdve egészen a humanista utánzatokig.

Kit a legnagyobb kihívás fordítani?

Egyik szöveg sem adja meg magát könnyen, ha komolyan vesszük. Ovidius-t nehéz, elsősorban szakmai és gondolati-retorikai tökéletessége miatt. A kortárs szerzőket könnyebb, mert a valóságvonatkozások közösek, de a régieket izgalmasabb, mert olyan, mintha időutazó lennél.

Ha màr az időutazàsnàl tartunk, személyes kedvencem a magyar irodalomban megjelenő homoerotika, homoszexualitás vizsgálatáról szóló könyved, amely szintén hiánypótló alkotás. Honnan jött az ötlet a kötet megírásához?

Hosszú folyamat volt: mindig kisebbségben éltem, és mindig érdekelt az a rálátás, ahogy ebből a szemszögből a világ kinéz. Vajon elbeszélhető-e a magyar irodalom egy ilyen nyomvonalon? Van-e közös motívumrendszer, létezik-e meleg olvasat, és ha igen, miként áll össze történetté? Miközben még az Élet és Irodalomban arról folyt a vita, hogy létezik-e queer irodalom, a világban megszülettek az első ilyen szemléletű irodalmi szintézisek. Például Gregory Woods publikációi, vagy a cseh Martin C. Putna nevével fémjelzett hatalmas munka, amely a cseh kultúra LMBTQ fegyvertényeit vette számba. Meg kellett teremteni a magyar hangot is, amely különösen erőteljes, és a közös diskurzuson belül is nemzetközi érvénnyel bír. Magam is meglepődtem, milyen koherens anyag állt össze csak a költészeti anyagból. És a rengeteg oldal ellenére még mindig hiányérzetem van. Jó lenne folytatni is, és összehozni végre egy kisebb terjedelmű angol változatot, amire igény van. Egy antológia is kellene a könyvhöz.

 

 

Hogy látod, lesz lehetőség az antológia megvalósítására?

Mutatkozik. Van egy projekttervem, amit a Háttér Archívummal együttműködve valósítanánk meg. Szeretnénk létrehozni egy adatbázist és antológiát együtt: ez lenne a qeERATO elnevezésű projekt, alcíme szerint International Thesaurus of Queer(ed) Poetry, azaz a queer(elt) költészet nemzetközi kincsestára. Az elnevezésben a queer és a szerelmi költészet múzsáját jelölő Erato szó szerepel. A projekt lényege egy olvasóbarát adatbázis létrehozása, amely konkrét, különféleképpen csoportosítható és elrendezhető LMBTQ érzékenységű, vagy annak tekinthető versszövegeket tartalmaz. A szövegek alaplistája nyelvi és szerző szerinti betűrendes alapú lenne, de a lista ízlés és igény szerint átrendezhető kronologikus vagy kulcsszavas (hiperhivatkozásos) alapon is. Ebben a rendszerben bárki létrehozhatná a saját antológiáját. Minden szerzőnél szerepelne rövid életrajz. Minden szöveghez, ha kell, csatlakozna kommentár, esetleg angol és/vagy más nyelvű fordítás. Világirodalom esetében szerepelne az eredeti szöveg, annak magyar és (ha van) angol variánsa, majd ezt bővítenénk más nyelvűekkel is. De ez még csak tervezet.

Kinek a művészete áll hozzád a legközelebb? Ki volt az, akinél a legárnyaltabban szólalt meg a homoerotika?

A magyarok közül? Talán Nádasdy Ádámé: fantasztikus érzékenysége és jótét, terapeuta humora kezdettől lenyűgöz. És Pilinszky önmarcangoló erotikája is katartikus, vagy extatikus tud lenni (pl. a Kenyér című versben). Babits tökéletesen hozta be az antik homoerotikus érzékenység gazdagságát: jelzésekkel és maszkokkal dolgozik ugyan, de versei mögött valóban finom szövésű hálózat van. És ott vannak Oscar Wilde kultuszának világos nyomai is.

Mik a jövőbeli terveid?

A Kalligramnál megjelenés előtt áll egy alternatív Svájc-útinaplóm: afféle Kunstreisen, főként művészetről, utazásról szóló miniesszék, tárcamozaikok laza sorozata viszonylag sok queer reflexióval. Írok benne pl. svájci meleg művészekről, vagy a zürichi pride-ról is. Folyamatosan dolgozom Ovidius Átváltozásainak új magyar fordításán. Tudományosan szeretném folytatni a Szodoma és környéke című monográfiát: a meleg kánon magyar recepciójáról írnék szívesen, műfordítás és queer kapcsolatáról Sztratóntól Whitman művészetén át egészen máig. Ami még meleg szempontból érdekes lehet: egy újvidéki konferencián Juhász Ferenc hermafrodita karaktereiről, egy belgrádin a legfrissebb queer vonatkozású verseskötetekről (Lesi Zoltán, Olty Péter könyvei) adok majd elő, és jövőre előreláthatólag lesz egy előadásom Kassán a homoszexualitás és a queer vonatkozások jelenlétéről, szerepéről és jelentőségéről Márai Sándor naplóiban.

Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett

 

hirdetés
Previous post

A helyi templom kényszerítette a könyvtárat, hogy megváljon egy LMBTQ mesekönyvtől

Next post

Elképesztő hülyeséget mondott Trump fia a HIV-ről