Amikor ezeket a sorokat írjuk, még akár egy európai utazás lehetősége is bizonytalannak és kissé távolinak tűnik mezei turistaként. Ám amíg újra útra kelhetünk, addig is kihasználhatjuk az időt, hogy felfedezzünk olyan érdekességeket, amelyeket majd – reményeink szerint mielőbb – személyesen is megtapasztalhatunk. Mi most néhány izgalmas csemegét gyűjtöttünk össze Németország csodái közül, amelyek közül némelyik garantáltan meglepetésként éri az embert.
Egy gyors harapás a középkorba
A gyorsétterem szó hallatán a legtöbben Amerikára asszociálnak, még úgyis, hogy a fast food gyakorlatilag egyidős a városok kialakulásával. Gondoltuk volna, hogy a világ legrégebbi, lassan 900 éve működő ilyen kifőzdéjét épp a bajorországi Regensburgban találjuk? A Historische Wurstküche zu Regensburg étterem eredeti épületét még 1135-ben húzták fel, a város egyik jelképének számító Kő-híd építését irányították innen. Amikor a híd 1146-ban elkészült, a feleslegessé vált helyiségekben nyílt meg az étterem, ami kiszolgálta a kikötői munkásokat, matrózokat, vagy épp a közeli, 600 éven át épült katedrálison dolgozókat. Ez a kis gyorsétterem a mai napig működik, naponta hatezer kolbászt fogyasztanak el a vendégei.
A Duna partjain elterülő Regensburgot a középkor szerelmesei nem véletlenül imádják egyébként is: óvárosa felkerült az UNESCO Világörökség-listájára, hiszen ékes példája egy egységes formában fennmaradt középkori nagyvárosnak. A Kő-hídról úgy tartják, hogy a legrégebbi híd egész Németországban, amely ma is áll, a Szent Péter-katedrális pedig a kölni társa mellett az egyik legjelentősebb gótikus egyházi épület az egész országban.
Egy gyors harapás a kolbászba
Ha már a világhíres középkori kifőzdénél előkerült, ne menjünk el szó nélkül a német kolbász, a Bratwurst mellett. A statisztikák szerint évente és fejenként három kiló is elfogy belőle, és gyakorlatilag minden régió saját verzióval büszkélkedhet. A német kolbászok mérete hagyományosan 20 cm körüli, de egy nürnbergi hentes 1591-ben egy extra méretű, 39 méteres darabbal rukkolt elő. A hosszúsági rekordot azonban Landshut városa tartja, ott 30 sertésből 1999-ben egy majdnem hat kilométeres, pontosabban 5888 méteres kolbászt készítettek a helyi hentesek.
Berlin felett az ég
Bármennyire is hihetetlen, Berlinben az egykori német megosztottság még ma is tisztán kivehető – méghozzá az űrből. Az újraegyesítés és a berlini fal leomlása után több mint harminc évvel a gyanútlan turistának ez már nem feltétlenül tűnik fel, a magasból azonban nagyon is látható. A város nyugati fele kékes-fehér színben, a keleti része pedig meleg sárgás fényben ragyog. Mindennek az az oka, hogy egykor eltérő világítórendszerek alkalmazásával épült ki a közvilágítás. Keleten a nagynyomású nátriumlámpák dominálnak – az élénksárgán világító fényforrások nálunk is hozzátartoznak a városok és közutak esti képéhez. Ezzel szemben Nyugat-Berlinben a higanylámpa és a fénycső terjedt el. A műholdképeken így aztán ma is világosan elkülönülnek az egykori városrészek.
Lakókocsi egy festőművész kérésére
A gyáriparos Arist Dethleffs 1931-ben készítette el az első német fejlesztésű lakókocsit, méghozzá a felesége kérésére. A festőművész Fridel Edelmann vágya egy olyan lakóautó volt, amellyel nemcsak utazni tudnak, de a művészi alkotómunkához is teret biztosít. Férje már csak azért is támogatta az ötletet, mert üzleti útjai során ő sem akart lemondani családja társaságáról, így nekilátott a fekvőhelyeket és konyhát is magába foglaló jármű megalkotásának. A végeredmény annyira jól sikerült, hogy a korábban ostorokat és sífelszerelést gyártó cégük átállt a lakókocsik gyártására – és még ma is működnek. A lakókocsik ma is hatalmas népszerűségnek örvendenek Németországban, több mint 700 ezer van jelenleg is forgalomban. És még az első jármű replikája is megtekinthető: 1974-ben az eredeti tervek alapján újragyártották a Dethleffs Wohnauto első példányát, amelyet a járműveknek szentelt Erwin-Hymer-Museum őriz Bad Waldsee városában.
A mesebeli várkastély, amelyet sohasem laktak
Németországban kivételesen sok várat találunk. A számukat 25 ezerre teszik, és egyszerűen annyi van belőlük, hogy máig nem készült teljes leltár a pontos állományról. Ekkora mennyiségből képtelenség választani, ám mivel a leghíresebbeket, például Neuschwansteint mindenki ismeri, érdemes a kevésbé felkapottaknak is figyelmet szentelni. Itt van például a lélegzetelállító Drachenburg várkastély, amelyet rekordidő, mindössze két év alatt húztak fel 1882–1884 között. A gyorsaság is jelzi, hogy jelen esetben a pénz nem számított: a neogótikus és neoreneszánsz jegyeket viselő, fényűző épület egy üzletember számára készült. Stephan von Sarter pénzügyi befektetéseinek köszönhette hatalmas vagyonát, és amikor bárói címet vásárolt, Drachenburggal kívánta megmutatni magát a világnak. Gyerekkori szerelmével költözött volna a hatalmas várkastélyba, aki azonban még a munkálatok befejezése előtt elhunyt, így von Sarter egyedül már nem akarta használatba venni. A kalandos sorsú épület ma magántulajdonban van, de vezetett túrák keretében látogatható – már amikor épp nem a filmesek használják. Kedvelt forgatási helyszín ugyanis, többek között a Babylon Berlin sorozatban is szerepet kapott.
Ez a cikk a Humen Magazin 2021/2. számában jelent meg. Ha szeretnéd megkapni a nyomtatott magazint, a Humen.Shop felületén a postaládádba is kérheted. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen számról sem, akkor csatlakozz a myHumen hűségprogramhoz!
Kocsis G. János
