Egészség

A kihalásig esszük magunkat?

A Föld népessége egyre csak nő, ma már közel 8 milliárdan élünk ezen a bolygón. Az emberiség és a Föld fenntarthatósága közel két évtizede népszerű téma a tudósok körében, hiszen a társadalmi, gazdasági és az élelmiszerigények korábban nem ismert mértékben nőnek, ami egyrészt klímaváltozáshoz vezet, másrészt a környezetünk és az élővilág folyamatos pusztítását eredményezi. Habár az igények kiszolgálása mindhárom területen kihívásnak tekinthető, mégis a népesség élelmezése jelenti a legnagyobb problémát.

Ez a probléma elsősorban nem a növényi eredetű élelmiszerek előállításához köthető, sokkal inkább az állattenyésztéshez és a halkitermeléshez szükséges helyhez, vízigényhez, valamint az ebből fakadó környezetszennyezéssel és üvegházhatású gázok kibocsájtásával hozható összefüggésbe. Többfajta kezdeményezésnek adtak helyet a novemberben Glasgow-ban megtartott ENSZ éghajlatváltozási konferencia keretein belül, azonban ahhoz, hogy jelentős változás történjen, szükség van a probléma ismertetésére és az egyének közreműködésére is. Lássuk, mit tehetünk annak érdekében, hogy megelőzzük az emberi faj kihalását!

A probléma eredete

Az étkezési szokásaink nagyban megváltoztak, hiszen nagyanyáink korában jobb esetben is csak vasárnaponként került hús az asztalra, azonban mára könnyen elérhető, sokak számára naponta fogyasztott élelmiszer vált belőle. Ugyanez elmondható a halfogyasztásra is, s annak ellenére, hogy Magyarországon inkább az édesvízi halak népszerűek, egyre többen fogyasztanak tengeri halakat is. Ezeknek az élelmiszereknek a népszerűsége komoly következményeket von maga után, amelyek nemcsak az emberek és az állatok élőhelyét és fennmaradását veszélyeztetik, de az egyre inkább érezhető klímaváltozáshoz is hozzájárulnak.

 

 

A marha

Az állatok tenyésztéséhez – főleg a marháéhoz – hatalmas legelőterületekre van szükség, illetve az etetésükhöz gyakran használt szója termelése is naponta több focipálya nagyságú területet követel a természettől. Ezt legtöbb esetben az erdők felégetésével érik el, ami az általuk tárolt szén-dioxid felszabadulásához vezet. A problémát tovább fokozza a marhák által emésztése közben kibocsájtott metán, ami a már jól ismert szén-dioxidnál is erősebb üvegházhatású gáz.

A halak

A kutatók körében a tengerek és óceánok a Föld tüdejeként vannak számontartva, hiszen az oxigén 50-80 százaléka innen kerül kibocsájtásra. Emellett a Föld legjelentősebb szén-dioxid raktárát képezik, s a benne élő élőlények – főleg a korallzátonyok – az esőerdőknél is hatékonyabb módon nyelik el a levegőben felhalmozódott szén-dioxid egy részét. Nyilvánvaló tehát, hogy a földi élet fenntartásához meg kell óvnunk ezt a csodálatosan működő ökoszisztémát. Sajnos ennek pont ez ellenkezője történik, hiszen az egyre növekvő igények az óceánok halállományának drasztikus csökkenését eredményezték, de egy ennél nagyobb globális problémát is magukkal hoztak. A halászat során használt hálók gyakran a tengerekben végzik, ami a vízi és partközeli állatok, köztük a korallzátonyok pusztulásához vezet.

A kontrollált körülmények közötti haltenyésztés hasonló következményeket von maga után. A mesterségesen kialakított akvakultúrákban egyszerre több ezer halat tenyésztenek, amelyek után rengeteg végtermék keletkezik, nyálkás algaréteget képezve ezzel az óceánok felszínén. Az alga amellett, hogy oxigént von el, az éltető napfényt is elzárja és az ún. halott zónák kialakulásához vezet, ahol az élet semmilyen formája nem mutatkozik meg. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az összezsúfolt halak között gyakoriak a különböző fertőző betegségek, amelyek más vadon élő halakra is tovább terjedhetnek, felborítva ezzel az ökoszisztéma egyensúlyát.

De a lazac egészséges, nem?!

A halak, főleg az olajos fajtájúak, mint például a lazac fogyasztása több népszerű étrend , köztük a tudományosan is évtizedek óta alátámasztott mediterrán diéta szerves része, bevitele pedig az egészséget megőrző omega-3 zsírsavval gyakran összefüggésbe kerül. Azonban ez a szemlélet már a múlté, hiszen az óceánokat elárasztotta a műanyaghulladék, amely mikroszkópikus méretű darabokra bomlik le. Az apróbb halak összetévesztik ezeket a természetes táplálékukkal, s mivel lazacok és egyéb más nagyobb testű halak fő táplálékát képezik, az ő szervezetükben sokszorosára nő a műanyag mennyisége. Egy friss kimutatás szerint a rendszeres halfogyasztással hetente akár egy bankkártya mennyiségű mikroműanyagot is bevihetünk a szervezetünkbe, a műanyagban található BPA pedig rákkeltő hatású lehet. Emellett fontos tudni, hogy főleg a hosszabb életű és testtömegű halakban, mint például a lazacban is, az ipari szennyezés következtében az óceánokba kerülő higany felhalmozódik, ami az emberi szervezetbe kerülve növeli a neurológiai megbetegedések kialakulásának a kockázatát. Sajnos a legtöbb itthon kapható lazac norvég farmokról kerül a magyar áruházak pultjaiba, amelyek silány minőségű, mesterségesen narancssárgára ‘festett’, toxikus példányok. Összességében tehát elmondható, hogy a lazac és más tengeri halak fogyasztása az egészséget rombolja, így ezek teljes elkerülése javasolt.

Mi a megoldás?

Összességében fontos tudatosítanunk, hogy az étkezésünkkel napi szinten olyan döntéseket hozunk, amik az emberiség fennmaradásához vagy annak kihalásához vezethetnek. Az állat-, illetve a haltenyésztés egy több milliárdos iparág, ezért is csak a fogyasztói igények átalakulásával és az emberiség populációjának csökkentésével érhetünk el valódi változást. Az állati eredetű élelmiszerek helyett helyezzük előtérbe a növényi fehérjeforrásokat, mint például a tofu, a bab, a lencsefélék és a quinoa. A vasigényünk kielégítésére fogyasszunk zöld levelű zöldségeket, míg az omega-3 zsírsavat jó minőségű algaolajjal vigyük be a szervezetünkbe a halak helyett. Ha nem tudunk lemondani a húsról és a tejtermékekről, akkor részesítsük előnyben a baromfik fogyasztását és a növényi alapú tejkészítményeket. Ügyeljünk arra, hogy ezek kalciummal legyenek gazdagítva!

A bolygó népességszáma összetett és érzékeny téma, mert amíg abban mindenki egyetért, hogy a Föld túlnépesedett, régiókra vagy országokra vetítve senki sem érdekelt a népességcsökkentésben. Pedig a populáció csökkenésével egyenes arányban van a klímaváltozás lassulása is. A témát alaposabban taglaló Eating our way to extinction című dokumentumfilm Kate Winslet narrációjában igazán remekül mutatja be az itt leírt problémákat és több online felületen is elérhető. Megtekintését ajánljuk a barátainknak és az ismerőseinknek is, s bátran beszélgessünk velük a 21. század kihívásairól annak érdekében, hogy megakadályozzuk a saját fajunk fennmaradását fenyegető környezet és éghajlatváltozásokat!

Kiss Milán

Instagram: @the_brain_healthpsychologist

Ez a cikk a Humen Magazin decemberi számában jelent meg. Ha szeretnéd megkapni a nyomtatott magazint, a Humen.Shop felületén a postaládádba is kérheted. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen számról sem, akkor csatlakozz a myHumen hűségprogramhoz!

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb