Kultúra

A Csepel-sziget meleg hercege – Így élt Savoyai Jenő

Itália, Németalföld, Franciaország, Magyarország, Szerbia – ezeket az országokat mind fel kell sorolnunk, ha csak a krémjét említjük győzelmeinek. Királyközeli famíliából származott, és hatalmas ambíciói voltak, amiket be is teljesített: hadi sikereket halmozva meghódította fél Európát. De természetesen nem csak ebből állt Savoyai Jenő élete. Nézzük hát, kit rejt a kupacnyi taplószáraz hadtörténeti évszám és adat!

Eugène-François de Savoie-Carignano, akit Savoyai Jenőként ismer a magyar köznyelv, XIV. Lajos (hold)udvarában született 1663. október 18-án. Itt kell megjegyeznünk, hogy – bár az egyszerűség kedvéért én is ezt a nevet fogom használni – Savoyai Jenőnek nemigen volt magyar identitása, jóllehet kis népünk hajlamos büszkén magáénak tudni a hadvezért, aki körülbelül annyira volt magyar, mint Marx Károly vagy Verne Gyula.

 

Jacob van Schuppen festménye, 1718

 

Édesanyja, Olympe Mancini sokáig igen közeli viszonyt ápolt a Napkirállyal, ugyanis a kegyencnője (ágyasa) volt; sokáig járta is Párizsban a pletyka, hogy Jenőnk a király balról érkezett leszármazottja.

Ám jött egy kisebb mérgezési kísérlet, amely során Madame Mancini kegyeit vesztette a királynál, és a nő ettől fogva parázs gyűlölettel viseltetett irányában – gyermekeit, köztük Jenőt is ebben a szellemben nevelte. Talán ez is hozzájárult a későbbiekben ahhoz, hogy Savoyai Jenő elhagyta a francia udvart.

Az ifjú herceg ugyanis katonai pályára készült, amely hivatásnak a jellemnevelő hatás és a dicsőséges győzelmek mellett több hasznos vonzata is volt (és van). Ilyen velejárója például, hogy az ember gyönyörűen kidolgozott testű férfiak között mozoghat nap mint nap. Ezt az aspektust nemcsak mi élveznénk végtelenül, hanem Savoyai Jenő is kifejezetten értékelte. Sőt, mindezt nem is rejtette véka alá, és visszahúzódó természete ellenére rámenősen nyomult katona-kollégáira. Ezt a hadsereg akkoriban nem nagyon tolerálta, ahogy az udvarban tartott titkos férfiorgiákat és a herceg kicsapongásait sem nézték jó szemmel, így a király (némileg ironikusan) a papi hivatás felé irányította, az udvarban pedig ebből kifolyólag (és részben kis termete miatt) a „kis apát” gúnynevet kapta. Ezen megsértődve elhagyta Párizst és Bécsbe utazott, hogy a német-római császárnak ajánlja fel szolgálatait.

Ez valószínűleg ráébresztette XIV. Lajost, hogy mit sem számít a szexuális oientáció, hiszen a bécsi udvar „színeiben” Savoyai visszaszorította a török hódítókat, csatáinak túlnyomó többségét siker koronázta, és egyenes úton járult hozzá a Habsburg Birodalom uralmához és erősödéséhez. Mindez már önmagában is pompás lenne, de nézzük, miért is vállalkoztunk igazából e cikk megírására.

 

Hogy Jenőnk hatalmas parókákat viselt, az a kor szokásainak köszönhetően nem keltett nagy feltűnést, de a fent említett „rendezvényei” már annál inkább kiverték a biztosítékot a XVII. század jóemberénél. A történetírás szerint a herceg szerény, visszahúzódó életet élt. Kerülte a fényűzést; amikor győzelmeinek tiszteletére szobrot akartak emelni Hollandiában, ő maga vétózta meg a felállítását. Ami viszont biztos, hogy viszonylag aktív szerelmi életet élt, és elsősorban ez érdekel most minket. A történetírás két fontosabb viszonyát említi: elsőként Orléans-i Fülöpöt, aki történetesen XIV. Lajos unokaöccse (és ha a korábban említett pletykák igazak, akkor Savoyai Jenő unokatestvére is) volt.

Fülöpöt fiatal fiúként egyenesen leány módjára nevelték, hogy szellemileg-lelkileg ne erősödjön meg, és ne taszíthassa le nagybátyját a trónról, így még felnőtt herceg korában is sminkelt és női ruhában járt, századának legitim crossdressereként. Savoyai Jenő élete végéig agglegény maradt, nyilván nem véletlenül: tisztjei és katonái a „Vénusz nélküli Mars” néven emlegették, ami minden rosszallás ellenére elég nagy tiszteletet feltételez. Másik ismert szeretője a szintén francia Moussaye márki volt, akivel egy anekdota szerint viharba keveredett a tengeren, párja azonban meg volt győződve biztonságukról, amit a következő szavakkal fejezett ki: „Szodomiták vagyunk, kik csak tűzön veszhetnek.”

Életrajzából és a kortárs forrásokból is kiviláglik, hogy míg tombolt a katolicizmus, és a vallás meghatározta Európa életét, gyakorlatilag a kutyát nem érdekelte, hogy Savoyai Jenő melyik nemhez vonzódik – a hadvezért egy világ tisztelte nyíltan megélt homoszexualitásával együtt. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy e tekintetben van mit tanulnunk az elmúlt századokból…

Azt is meg kell említenünk, hogy kastélyait nemcsak saját hasznára, hanem a világ javára is gyarapította, hiszen hatalmas könyv- és képtárakat rendezett be mind a bécsi Belvederében, mind pedig Ráckevén. Mindemellett anyagilag is támogatta Jean-Jacques Rousseau-t, amely támogatás nélkül talán sosem tartana ott a filozófia, ahol most. Kijelenthetjük, hogy – bölcsészeti és államtudományi értekezéseit is ide véve – egy valódi polihisztorral állunk szemben. A Budavári Palota előtt álló lovasszobra ma is éberen vigyázza a fővárost.

Savoyai Jenő nem csak a kor legnagyobb stratégája és a művészetek, tudományok egyik meghatározó gyűjtője, művelője volt, hanem puszta létével elhintette az elfogadás magjait.

 

 

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb