A katolikus egyház a vitatott egyházi tanítások felülvizsgálatára készül, ezt megelőzően azonban már konszenzusra jutott a homoszexualitás kérdésében a német püspökök házassági és családjogi bizottsága. Történelmi lépésként a német püspökök arra jutottak, hogy a „homoszexualitás egy természetes hajlam”.
További kérdésekben is igyekeznek az egyházat közelebb hozni a 21. századhoz, így a püspökök elkötelezettek olyan témák újbóli értékelése iránt is, mint a házasság szentsége vagy épp a házasságtörés – írja a PinkNews a CNA katolikus hírügynökségre hivatkozva.
A katolikus egyház évszázadokig elvetette annak a gondolatát is, hogy a heteroszexuális spektrumon kívül is vizsgálja a világot. Mivel azonban a közvélemény és jó esetben a kormányok is az LMBTQ közösség jogegyenlősége mellett köteleződik el a világ egyre nagyobb részén, így az egyház is úgy döntött, lépést tart a változó világgal.
A német püspökök az egyházon belüli homofóbia elutasítására szólítanak fel és ellenzik az átnevelési próbálkozásokat
Mostani véleményüket még azelőtt tették közzé a német püspökök, hogy elkezdődött volna a várhatóan két évig tartó egyházi felülvizsgálat a szükséges reformokat illetően. A négy egyházmegye püspökeiből álló szakértők a berlini konferencián megállapították, hogy
„az emberi szexualitás magában foglalja a vágy, az utódnemzés és a párkapcsolatok dimenzióját. Az emberi szexuális orientáció a pubertás idején jelenik meg, és hetero- vagy homoszexuális irányultságot feltételez. Mindkettő a szexuális hajlam normális formáinak felel meg, amelyeket nem lehet és nem szabad megváltoztatni a szocializáció segítségével.”
A berlini érsek, Heiner Koch vezette testület azt is kimondta, hogy a homoszexuális irányultságú személyek bármilyen megkülönböztetését el kell utasítani. Nem sikerült azonban minden vitatott kérdésben konszenzusra jutni, nem volt egyetértés például abban, hogy a megélt homoszexuális hajlamra vonatkozó egyházi álláspontot továbbra is fent kell-e tartani.
Hasonlóan nem volt meg az egyetértés például a fogamzásgátlás kérdésében sem, hogy vajon mind a házas, mind pedig a házasságban nem élő párok számára megengedhető-e a használata. Azonban már ezeknek a kérdéseknek a felvetése és megfontolása is jelzi, hogy a német katolikus egyház nem akar elszakadni a hétköznapok valóságától.
